A szerk.

2030

A szerk.

Borzalmas jövőképet vetített hallgatósága elé Orbán Viktor Tusnádfürdőn beszéde egy pontján, igazából most is remeg a gyomrunk, amikor felidézzük magunkban. Pontosan nem mondta, hogy mikor lesz ez, csak annyit, hogy nem a mi életünkben, hanem a gyerekeinkében.

Tegyük azt, cirka 30 év múlva. De legyen 40, akkor mi már biztos nem leszünk. Ekkorra nyugaton a fajkeveredés már átbillent a fordulóponton, és az „iszlám civilizáció” többségbe került a genderőrületben magát a pusztulásba buzító Európa országaiban. A maradék keresztény népesség – a szónok elbeszélése szerint – ekkor Magyarországon fog menedéket keresni, s nekünk az lesz a dolgunk, hogy befogadjuk őket, s közben, „Schengen ide, Schengen oda” a nyugati határainknál megállítsuk azokat, akiket „nem akarunk beengedni”.

E szavakra pokoli jelenetek képzettek meg lelki szemeink előtt. 2064-et írunk, s az újra beüzemelt rajkai határátkelő osztrák oldalán járunk… A zord, fagyos novemberéjen német, francia, holland családok járművei állnak végeláthatatlan sorban, s várnak bebocsátásra a makulátlanul keresztény, fajtiszta Magyarország területére, hogy újrakezdhessék életüket. Síró gyerekek, anyák, akikben a remény viaskodik a kétségbeeséssel, aléló aggok, megtört férfiak, akik magukat okolják: hogyan hagyhatták ezt, és miért nem hallgattak Orbán Viktorra annak idején? Derék határvadászaink pedig tudják, hogy nem engedhetnek feltétel nélkül a keresztény irgalom parancsának, és bizony, minden egyes menekülőt meg kell vizsgálniuk, hogy nem viseli-e magán a fajkeveredés, az elkeresztényietlenedettség jeleit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.