A szerk.

2030

A szerk.

Borzalmas jövőképet vetített hallgatósága elé Orbán Viktor Tusnádfürdőn beszéde egy pontján, igazából most is remeg a gyomrunk, amikor felidézzük magunkban. Pontosan nem mondta, hogy mikor lesz ez, csak annyit, hogy nem a mi életünkben, hanem a gyerekeinkében.

Tegyük azt, cirka 30 év múlva. De legyen 40, akkor mi már biztos nem leszünk. Ekkorra nyugaton a fajkeveredés már átbillent a fordulóponton, és az „iszlám civilizáció” többségbe került a genderőrületben magát a pusztulásba buzító Európa országaiban. A maradék keresztény népesség – a szónok elbeszélése szerint – ekkor Magyarországon fog menedéket keresni, s nekünk az lesz a dolgunk, hogy befogadjuk őket, s közben, „Schengen ide, Schengen oda” a nyugati határainknál megállítsuk azokat, akiket „nem akarunk beengedni”.

E szavakra pokoli jelenetek képzettek meg lelki szemeink előtt. 2064-et írunk, s az újra beüzemelt rajkai határátkelő osztrák oldalán járunk… A zord, fagyos novemberéjen német, francia, holland családok járművei állnak végeláthatatlan sorban, s várnak bebocsátásra a makulátlanul keresztény, fajtiszta Magyarország területére, hogy újrakezdhessék életüket. Síró gyerekek, anyák, akikben a remény viaskodik a kétségbeeséssel, aléló aggok, megtört férfiak, akik magukat okolják: hogyan hagyhatták ezt, és miért nem hallgattak Orbán Viktorra annak idején? Derék határvadászaink pedig tudják, hogy nem engedhetnek feltétel nélkül a keresztény irgalom parancsának, és bizony, minden egyes menekülőt meg kell vizsgálniuk, hogy nem viseli-e magán a fajkeveredés, az elkeresztényietlenedettség jeleit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.