A szerk.

A mi utcánkban

A szerk.

Hétfőn délelőtt a Sándor-palotánál akcióztak a momentumos ifik (TizenX), mely megmozdulás során a közel fél tucatnyi aktivista még azt is felfestette a járdára, hogy „Ne írd alá, Kata!”. Valamivel tán szellemesebb lett volna, ha azt írják, hogy „Katalin, kaszáld el!”, de mindegy, így sem, úgy sem lett foganatja. Nagyot is néztek volna a népek, sőt maguk az ifik is, ha lett volna.

Viszont nem lett, s ezen meg a felnőtt Momentum hergelte fel magát, de annyira, hogy estére tüntetést szervezett – ismét csak a Sándor-palota elé (talán „Miért írtad alá, Kata?” vagy valami hasonló jelmondattal). A tüntetésen meg is jelent úgy harminc fő, de sajnos hiába jelentek meg, s ugyancsak hiába csatlakozott hozzájuk még negyven zúgolódó. Mert mire egybegyűltek, a valamilyen oknál fogva jóval nagyobb létszámban kivonuló rendőrség egyszerűen elzárta a palota felé vezető utat, s mehetett mindenki isten hírivel; csak előbb még tartottak egy erős utcafórumot a Vár népének, melynek során Gelencsér Ferenc Momentum-elnök rávezetett néhány ételfutárt a közelben derűsen vacsorázgató Palkovics miniszterre. Ez alkalomból nevezett közölte, hogy nem ő találta ki az egészet, majd feltehetően kitörölte a tányérját. De a Momentum és az utóbbi napokban szerfelett aktív Gelencsér ennyivel sem érte be, kedden délelőtt a parlamentben is „akcióztak”. Közelebbről egy szépen kinyomtatott petíciót nyújtottak át a számottevően nagyobb létszámban felsorakozott kormányerőknek, de sajnos nem jártak sikerrel. Orbán Viktor nem vette át a petíciót, inkább megkérdezte, hogy jó székesfehérvári ember-e Gelencsér, majd megtörölte az orrát (a kezével, a petíció mégis kemény lett volna).

Persze nem csak pártalapon lehet tiltakozni Magyarország kormányának elhibázott döntése ellen, lám, a többi ellenzéki párt (értsd: a DK) nem is tüntetett, ők napi három sajtóközleménnyel harcolnak, de sajna nem mind megy át még a magát függetlennek tartó sajtón sem. Vajon miért? Lehet tiltakozni jó civil módjára, érintett polgárként is, mint tették ezt hétfő reggel az ételfutárok, akik már reggel 7-kor lezárták a Margit hidat. 9-ig. Voltak ugyan páran, akik maradtak volna, de őket a rendőrség kilökdöste a hídról. A többiek, úgy százan elvonultak méltósággal a Nyugati térre…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.