A szerk.

Irány Kelet!

A szerk.

Bár nem könnyű megállni, hogy a tusnádfürdői beszédet néhány mostanában divatos szélsőjobboldali panel véletlenszerűen egymásra hányt halmazaként olvassuk, amelyeknek a valósághoz kevés közük van, s ezáltal politikát sem lehet építeni rájuk, fussunk újból neki a performance értelmezésének. Ezúttal induljunk ki abból, hogy bármennyire is légből kapott az ismertetett tényanyag, nem, a szónoknak mégsem ment el az esze, sőt.

Ehhez kapaszkodót egy és még egy előfeltevésben tanácsos keresnünk.

Az első: Magyarország nem kapja meg a Helyreállítási alapból, a hitelkeretből és a rendes hétéves költségvetésből neki szánt európai uniós forrásokat. Teljes egészében és egyhamar – az idén – legalábbis biztosan nem. Meglehet, a Bizottság vagy maga Ursula von der Leyen szíve szerint éppenséggel odaadná a pénzt, s így vetne véget ennek a kínos és időrabló huzakodásnak – de erősnek tűnnek a nemisták is. Az Európai Parlamentnek hivatalosan ugyan nem osztottak lapot a döntéshozatalban, de legnagyobb frakciói, köztük a néppárti is, óva intette a Bizottságot a kapitulációtól. Jó pár tagország is akad, amelyek kormánya nem nyitná meg a csapokat, s az ő szavuk már formálisan is számíthat (az Európai Tanácsban). Ezzel szoros összefüggésben az európai adófizetői közvélemény erre figyelmező része sem rajong az Orbán-rezsim finanszírozásának gondolatáért.

A pénzeső elmaradását valószínűsíti az alkudozás vontatottsága és megfoghatatlansága is. Mindeddig a biztosok hivatalaiban folyt valamiféle aktatologatás különböző ál- és részproblémák tárgyában, de ez nem vezetett sehová. Mintha eddig nem lett volna egyetlen, döntésképes tárgyalópartnere a magyar kormánynak, s az utalni vagy nem utalni súlyos kérdése ellégiesedett, szétmállott volna a brüsszeli irodák útvesztőiben. De úgy sejtjük, a szálak előbb-utóbb Ursula von der Leyennél futnak majd össze, és neki kell majd kimondania a végső igent vagy nemet. Azaz neki kellene majd vállalnia a politikai felelősséget azért, hogy engednek Európa rémének. Miközben az unió két meghatározó nemzeti kormánya, a német és a francia hallgat, sőt azt sem tudjuk, egyáltalán megmozdították-e a fülük botját. Az nyilvánvaló, hogy ha a Bizottság egy kicsit is komolyan veszi a jogállamisági feltételeket, Magyarország egy vashoz sem jutna egyik kasszából sem. Ahhoz ugyanis, hogy hazánk legalább nyomokban demokráciára emlékeztessen, az Orbán-rezsim alkotmányos alapjait kellene újrarajzolni: az alkotmánybíráskodástól kezdve a választási és a médiatörvényen át az ügyészség és az Országgyűlés munkájának szabályozásáig. Ha csak addig a mértékig, hogy az uniós forrásokat ne tudják ellopni, akkor is. Ezt számos uniós szerv által keletkeztetett dokumentum mondta ki az elmúlt évtizedben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.