A szerk.

A magányos elkövető

A szerk.

„A gyerekek nagyon hamar és nagyon túlzóan képesek nyilatkozni” – mondta Böjte Csaba a Magyar Hangnak, majd azt is hozzátette, hogy „ha magának van kamaszkorú gyereke, akkor tudja, hogy az egy eléggé komplikált dolog”. Az, komplikált.

Oh, jaj, jaj, szövegkörnyezetükből brutálisan kiragadott mondatok ezek, s különben is, Csaba testvér ezt nem is arról mondta, hogy a csíkszeredai bíróság harminc év letöltendőre ítélte erőszaktétel, kínzás és egyebek miatt gyerekotthonainak egyik alkalmazottját, hanem csupán „annak kapcsán”. „Annak kapcsán” ugyanis felmerült, hogy az elítélt főnöke – a tíz éven át folytatólagosan elkövetett erőszak egyik helyszínéül szolgáló gyerekotthon vezetője – ellen is előkerültek gyermekbántalmazási vádak. Csaba testvér szerint ez a vezető „kicsit erélyesebben rászólt a gyerekre, ennyi történt”. S természetesen ő sem tudott semmiről, Böjte sem tudott semmiről, senki nem tudott semmiről, de amint Böjte tudomást szerzett az erőszakoskodásról, azonnal a hatóságokhoz fordult. Mások erről mást mondanak, de a történet lényege szempontjából gyakorlatilag másodlagos, hogy hiszünk-e Böjte Csabának vagy sem (csupán a jegyzőkönyv kedvéért: mi nem).

Mert azt épp el lehet képzelni simán, hogy Csaba testvérnek a gyerekmentő alapítványa élén annyi dolga volt, hogy nem ért rá ilyen csip-csup ügyekkel veszkődni, még akkor is, ha e között a rengeteg tennivaló között az egyik leghangsúlyosabb az volt, hogy nyilvános szerepléseivel nevezett testvér modellt álljon az Orbán-rendszer leporellószerűre hizlalt szárnyas oltárának egyik mellékalakjához. A társutas, aki épp lehozza a csillagot is az egekről, hogy az árvák már amúgy rogyásig dúsan rakott asztalára letegye. Ez valóban fáradságos munka lehet, s nagy odafigyelést is igényel. Ám azt mesélje – Csaba testvér és a nagy hirtelen védelmére sereglő komplett Fidesz-világ – a nénikéjének, hogy a cirka hat­ezer gyerek istápolásán dolgozó jelentős számú munkaerő közül egy, de egyetlenegy sem akadt, aki a legcsekélyebb jelét is kiszúrta volna, hogy a most elítélt bestiális gazember gyermekeket bántalmazott. Hát hogy is, az álcázás nagymestere volt az, egy báránybőrbe bújt farkas, aki egyedül dolgozott, lopva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.