A szerk.

A magányos elkövető

A szerk.

„A gyerekek nagyon hamar és nagyon túlzóan képesek nyilatkozni” – mondta Böjte Csaba a Magyar Hangnak, majd azt is hozzátette, hogy „ha magának van kamaszkorú gyereke, akkor tudja, hogy az egy eléggé komplikált dolog”. Az, komplikált.

Oh, jaj, jaj, szövegkörnyezetükből brutálisan kiragadott mondatok ezek, s különben is, Csaba testvér ezt nem is arról mondta, hogy a csíkszeredai bíróság harminc év letöltendőre ítélte erőszaktétel, kínzás és egyebek miatt gyerekotthonainak egyik alkalmazottját, hanem csupán „annak kapcsán”. „Annak kapcsán” ugyanis felmerült, hogy az elítélt főnöke – a tíz éven át folytatólagosan elkövetett erőszak egyik helyszínéül szolgáló gyerekotthon vezetője – ellen is előkerültek gyermekbántalmazási vádak. Csaba testvér szerint ez a vezető „kicsit erélyesebben rászólt a gyerekre, ennyi történt”. S természetesen ő sem tudott semmiről, Böjte sem tudott semmiről, senki nem tudott semmiről, de amint Böjte tudomást szerzett az erőszakoskodásról, azonnal a hatóságokhoz fordult. Mások erről mást mondanak, de a történet lényege szempontjából gyakorlatilag másodlagos, hogy hiszünk-e Böjte Csabának vagy sem (csupán a jegyzőkönyv kedvéért: mi nem).

Mert azt épp el lehet képzelni simán, hogy Csaba testvérnek a gyerekmentő alapítványa élén annyi dolga volt, hogy nem ért rá ilyen csip-csup ügyekkel veszkődni, még akkor is, ha e között a rengeteg tennivaló között az egyik leghangsúlyosabb az volt, hogy nyilvános szerepléseivel nevezett testvér modellt álljon az Orbán-rendszer leporellószerűre hizlalt szárnyas oltárának egyik mellékalakjához. A társutas, aki épp lehozza a csillagot is az egekről, hogy az árvák már amúgy rogyásig dúsan rakott asztalára letegye. Ez valóban fáradságos munka lehet, s nagy odafigyelést is igényel. Ám azt mesélje – Csaba testvér és a nagy hirtelen védelmére sereglő komplett Fidesz-világ – a nénikéjének, hogy a cirka hat­ezer gyerek istápolásán dolgozó jelentős számú munkaerő közül egy, de egyetlenegy sem akadt, aki a legcsekélyebb jelét is kiszúrta volna, hogy a most elítélt bestiális gazember gyermekeket bántalmazott. Hát hogy is, az álcázás nagymestere volt az, egy báránybőrbe bújt farkas, aki egyedül dolgozott, lopva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.