A szerk.

A magányos elkövető

A szerk.

„A gyerekek nagyon hamar és nagyon túlzóan képesek nyilatkozni” – mondta Böjte Csaba a Magyar Hangnak, majd azt is hozzátette, hogy „ha magának van kamaszkorú gyereke, akkor tudja, hogy az egy eléggé komplikált dolog”. Az, komplikált.

Oh, jaj, jaj, szövegkörnyezetükből brutálisan kiragadott mondatok ezek, s különben is, Csaba testvér ezt nem is arról mondta, hogy a csíkszeredai bíróság harminc év letöltendőre ítélte erőszaktétel, kínzás és egyebek miatt gyerekotthonainak egyik alkalmazottját, hanem csupán „annak kapcsán”. „Annak kapcsán” ugyanis felmerült, hogy az elítélt főnöke – a tíz éven át folytatólagosan elkövetett erőszak egyik helyszínéül szolgáló gyerekotthon vezetője – ellen is előkerültek gyermekbántalmazási vádak. Csaba testvér szerint ez a vezető „kicsit erélyesebben rászólt a gyerekre, ennyi történt”. S természetesen ő sem tudott semmiről, Böjte sem tudott semmiről, senki nem tudott semmiről, de amint Böjte tudomást szerzett az erőszakoskodásról, azonnal a hatóságokhoz fordult. Mások erről mást mondanak, de a történet lényege szempontjából gyakorlatilag másodlagos, hogy hiszünk-e Böjte Csabának vagy sem (csupán a jegyzőkönyv kedvéért: mi nem).

Mert azt épp el lehet képzelni simán, hogy Csaba testvérnek a gyerekmentő alapítványa élén annyi dolga volt, hogy nem ért rá ilyen csip-csup ügyekkel veszkődni, még akkor is, ha e között a rengeteg tennivaló között az egyik leghangsúlyosabb az volt, hogy nyilvános szerepléseivel nevezett testvér modellt álljon az Orbán-rendszer leporellószerűre hizlalt szárnyas oltárának egyik mellékalakjához. A társutas, aki épp lehozza a csillagot is az egekről, hogy az árvák már amúgy rogyásig dúsan rakott asztalára letegye. Ez valóban fáradságos munka lehet, s nagy odafigyelést is igényel. Ám azt mesélje – Csaba testvér és a nagy hirtelen védelmére sereglő komplett Fidesz-világ – a nénikéjének, hogy a cirka hat­ezer gyerek istápolásán dolgozó jelentős számú munkaerő közül egy, de egyetlenegy sem akadt, aki a legcsekélyebb jelét is kiszúrta volna, hogy a most elítélt bestiális gazember gyermekeket bántalmazott. Hát hogy is, az álcázás nagymestere volt az, egy báránybőrbe bújt farkas, aki egyedül dolgozott, lopva.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk