A szerk.

Mindent, ami rossz

A szerk.

Mi lehet az a „kiemelt kormányzati érdek”, ami miatt rapid módon ki kellett csinálni a katát mint adózási formát? Mert hogy erre hivatkozott az adózás közismert szaktekintélye, Semjén Zsolt, aki hétfőn benyújtotta a kis­adózó vállalkozók tételes adójáról szóló új törvényt. Amit lapzártánk napján, kedden már meg is szavaztak. Ennyit annak az Európai Bizottságnak tett ígéretről, hogy a kormány széles körben egyeztetni fog a jogszabályok tervezetéről.

Az új szabályozás nagy vonalakban fejlövés a tíz évet élt adónem számára, hiszen katás ezentúl – szeptembertől – csak főállású egyéni vállalkozó lehet, aki kizárólag magánszemélyeknek dolgozik. Kivéve a taxist, de hát az a sárgán is átmegy. Aki megfelel ennek a kritériumnak, örülhet, mert már évi 18 millió forintig adózhat így, és továbbra is csak havi 50 ezer forintot kell fizetnie. A többi húzhat átalányadózni.

De mi volt a baj a katával? És mi a baj az eltörlésével? És mi a baj mindennel?

A kilencvenes években az adózási rendszer életre hívta a kényszervállalkozót. A társaságok költségszerkezetében a bér csak kisebb rész, kellemetlen, de nem egyedüli. Ehhez képest a kényszervállalkozónak lényegében egyetlen költsége van: a saját bére, illetve annak adója, járuléka, minden kínja. Ez a költség még ma is rettentően magas, 100 forint bevételből majdnem 50 megy el szochóra, szja-ra, egyéni járulékra. Havi pár százezer forint bevétellel nem lehet ezzel talpon maradni; így nem lehet megélni. Mely helyzet kétféleképpen kezelhető: nem vallunk be semmit, zsebbe dolgozunk (mint munkavállaló) és dolgoztatunk (mint munkaadó), vagy alternatív módon adózunk. Az első verzió valójában senkinek sem érdeke, ezért az állam igyekezett speciális adókkal előállni. Ilyen volt az azóta már elenyészett eva, vagyis az egyszerűsített vállalkozói adó, és ilyen a hasonló sorsra ítélt kata is. Mindkettő rendkívül népszerűvé vált, nem is csoda: nincs adminisztráció, alacsony az adóteher, nem kell úgy tenni, mintha cégek volnánk, csak be kell fizetni a havi valamit, ami még épp hagy élni, jóccakát.

A katával azonban sikerült brutálisan alacsonyra tenni a lécet. Bár eredetileg az volt a terv, hogy csak azok katázhassanak, akik magánszemélyeknek szolgáltatnak – cipőjavító, tánctanár, matekkorrepetitor, műkörmös –, végül mindenki besétálhatott ebbe az akolba. A kormány 2012 óta folyamatosan enyhítette a szabályait, így már csak az nem katázott, aki nem akart. Az elég vonzó, hogy 12 millió forintos éves bevétel mellett is csak 600 ezer az adó, a többi a nettó jövedelem. Ez irreálisan alacsony terhelés. És ezen nem változtatott az évi hárommillió forint bevétel feletti extra adó sem, amit tavaly vezettek be – ez pár ezer katást riasztott el a több mint négyszázezerből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.