A szerk.

Jutalomosztás

A szerk.

Tavaly nyáron a Metropol című kormányzati ingyenújság címlapja öles betűkkel hirdette: „Itt a nagy koldustérkép! Hol zaklatják a kéregetők a budapesti járókelőket?” A mellékelt térképen majd’ az összes belvárosi csomópontot megjelölték, mint lehetséges helyszíneket.

A Metropol szerkesztői mindezt úgy igyekeztek hitelesíteni, hogy cikkükben úgynevezett olvasói panaszokat közöltek részegen randalírozó, hangoskodó, agresszív koldusokról, illusztrációként pedig hajléktalanokról készült fotókat helyeztek el a szövegben. Az írás fő felelősként Karácsony Gergelyt, pontosabban a kormánypárti sajtónak akkoriban oly kedves „Karácsony Gergely-féle káoszt” nevezte meg, de sem a főpolgármestert, sem más, adott esetben kerületi illetékest nem kérdeztek az okokról, a névtelen olvasók állításainak igazságtartalmáról. Hajléktalanokat különösen nem. A cikket változtatás nélkül vette át az Origo, a Bors és a Blikk. Az Index saját forrásai­ból igyekezett hasonló tartalmat előállítani.

Mindezt azért tudjuk ilyen részletesen felidézni, mert a Metropol cikke ma is változtatások, kiegészítések nélkül olvasható. A tiltakozás ellenére is, amelyet a képeken látható érintettek egy civil szervezet segítségével tettek. Az Utcajogász Egyesület megállapította, hogy a cikkhez felhasznált fényképeken szegény emberek láthatók, jellemzően valamilyen kiszolgáltatott helyzetben: földön fekve, ájultan vagy éppen rendőri igazoltatás közben, s az is egyértelmű, hogy a Metropol a felvételeket titokban készítette, a felhasználáshoz nem kérte az érintettek hozzájárulását. Az egyesület szerint ez annak ellenére is elfogadhatatlan, hogy a hajléktalan emberek arcát kipixelezték, mivel így is felismerhetők voltak (például a ruházatuk alapján), ráadásul a Metropol megjelölte a tartózkodási helyüket is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.