Könyv

Zsidó magyarok, magyar zsidók

Levelek a Kner család életéből

Kritika

„Nem tudom elképzelni…, hogy bennünket ki lehessen iktatni a magyar életből” – írta 1939-ben Kner Imre, a valaha élt egyik legnagyszerűbb magyar tipográfus.

Ami ekkor még Kner számára elképzelhetetlen volt, az pár év múltán valósággá vált: ő maga Mauthausenben vesztette életét, anyját, nagyanyját és unokaöccsét Auschwitzban ölték meg, testvérének nyoma veszett a Don-kanyarban, fia az átélt borzalmak hatására 1945-ben öngyilkos lett, lánya élőhalottként tért meg a haláltáborból. Az egész életstratégiáját a beilleszkedésre építő, magyarságára büszke gyomai nyomdászcsalád szinte teljesen elpusztult a vészkorszak során.

Erdész Ádám levéltáros és nyomdászattörténész Kner Izidor gyermekeinek és unokáinak magánlevelezéséből állított össze gazdag, impozáns és gondos kiadványt.

A magyar iparművészet egyedülálló dokumentuma ez a könyv, egyszersmind a Tények és tanúk sorozat kiemelkedő darabja. Az 1938 és 1949 között írt levelekből ugyanis a magyarországi zsidó polgárság holokauszt előtti és utáni lelki válságának páratlanul izgalmas története bontakozik ki. A régi könyvkötő famíliából való Kner Izidor – Kner Imre apja – 1882-ben alapította meg a nevét viselő, ma is működő nyomdát. Az ő apja még „zsargonnal”, vagyis jiddissel kevert magyar nyelvet beszélt, Izidor viszont sikeres vállalkozóként, mint a kiváló szakmai minőségéről, gyorsaságáról és megbízhatóságáról híres Békés megyei nyomda vezetője, a „magyar élet” egyik országszerte ismert és szeretett alakjává vált. A Kner-cég által kiadott, bravúros kicsinyítéssel készült „nagy mintatárak” alapján a Trianon előtti Magyarország minden részéből rendeltek nyomtatványokat. A „magyar életbe” való beágyazottságnak sokáig ez volt a rendíthetetlennek hitt üzleti alapja. A köztudatban szép könyveiről elhíresült Kner-cég emberöltőkön át ebből a nyomda­ipari tevékenységből élt, a könyvpiacon nem váltak komoly szereplővé. A Knerek kreatív iparművészek voltak, akik mindent tudtak, ami a papírral, a betűvel, a nyomdászattal, a könyvtervezéssel és -kötészettel kapcsolatos.

Mi magyarok vagyunk

Az asszimiláns Knerek mindennapjai sokban hasonlítottak a vidéki magyar úriemberek életformájához. Zsidó szokásoknak szinte nyomát sem leljük a levelezésükben. Az 1935-ben elhunyt Kner Izidor özvegyéről elmondják, hogy „most készül a disznóölésre, ami nála bizonyos kéjes örömmel jár”. (A „Kedves Anyának” nevezett idős hölgy az auschwitzi gázkamrában végezte.) A gyomai disznókóstolónak, sonka-kolbásznak a család pesti tagjai is örültek. Az Auschwitzból visszatérő Kner Zsuzsa disznózsíron és szalonnán igyekezett felhizlalni magát. A munkaszolgálatosként odaveszett Kner Endre egy átlagos magyar dzsentri életét élte Gyomán: a cégvezetés mellett gazdálkodott, és legfőbb szórakozása a vadászgatás volt. Az I. világháborút végigküzdő, két vitézségi éremmel leszerelt volt katonatisztet csak per „Bandi” emlegette az úri társaság. A karácsony volt a Knerek legszebb ünnepe, az unokákról megjegyzik, hogy hiszik a Jézuskát, és az ostrom után jót derülnek azon, amikor valaki Joint-csomagból való kóser konzervet visz nekik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.