Könyv

Zsidó magyarok, magyar zsidók

Levelek a Kner család életéből

Kritika

„Nem tudom elképzelni…, hogy bennünket ki lehessen iktatni a magyar életből” – írta 1939-ben Kner Imre, a valaha élt egyik legnagyszerűbb magyar tipográfus.

Ami ekkor még Kner számára elképzelhetetlen volt, az pár év múltán valósággá vált: ő maga Mauthausenben vesztette életét, anyját, nagyanyját és unokaöccsét Auschwitzban ölték meg, testvérének nyoma veszett a Don-kanyarban, fia az átélt borzalmak hatására 1945-ben öngyilkos lett, lánya élőhalottként tért meg a haláltáborból. Az egész életstratégiáját a beilleszkedésre építő, magyarságára büszke gyomai nyomdászcsalád szinte teljesen elpusztult a vészkorszak során.

Erdész Ádám levéltáros és nyomdászattörténész Kner Izidor gyermekeinek és unokáinak magánlevelezéséből állított össze gazdag, impozáns és gondos kiadványt.

A magyar iparművészet egyedülálló dokumentuma ez a könyv, egyszersmind a Tények és tanúk sorozat kiemelkedő darabja. Az 1938 és 1949 között írt levelekből ugyanis a magyarországi zsidó polgárság holokauszt előtti és utáni lelki válságának páratlanul izgalmas története bontakozik ki. A régi könyvkötő famíliából való Kner Izidor – Kner Imre apja – 1882-ben alapította meg a nevét viselő, ma is működő nyomdát. Az ő apja még „zsargonnal”, vagyis jiddissel kevert magyar nyelvet beszélt, Izidor viszont sikeres vállalkozóként, mint a kiváló szakmai minőségéről, gyorsaságáról és megbízhatóságáról híres Békés megyei nyomda vezetője, a „magyar élet” egyik országszerte ismert és szeretett alakjává vált. A Kner-cég által kiadott, bravúros kicsinyítéssel készült „nagy mintatárak” alapján a Trianon előtti Magyarország minden részéből rendeltek nyomtatványokat. A „magyar életbe” való beágyazottságnak sokáig ez volt a rendíthetetlennek hitt üzleti alapja. A köztudatban szép könyveiről elhíresült Kner-cég emberöltőkön át ebből a nyomda­ipari tevékenységből élt, a könyvpiacon nem váltak komoly szereplővé. A Knerek kreatív iparművészek voltak, akik mindent tudtak, ami a papírral, a betűvel, a nyomdászattal, a könyvtervezéssel és -kötészettel kapcsolatos.

Mi magyarok vagyunk

Az asszimiláns Knerek mindennapjai sokban hasonlítottak a vidéki magyar úriemberek életformájához. Zsidó szokásoknak szinte nyomát sem leljük a levelezésükben. Az 1935-ben elhunyt Kner Izidor özvegyéről elmondják, hogy „most készül a disznóölésre, ami nála bizonyos kéjes örömmel jár”. (A „Kedves Anyának” nevezett idős hölgy az auschwitzi gázkamrában végezte.) A gyomai disznókóstolónak, sonka-kolbásznak a család pesti tagjai is örültek. Az Auschwitzból visszatérő Kner Zsuzsa disznózsíron és szalonnán igyekezett felhizlalni magát. A munkaszolgálatosként odaveszett Kner Endre egy átlagos magyar dzsentri életét élte Gyomán: a cégvezetés mellett gazdálkodott, és legfőbb szórakozása a vadászgatás volt. Az I. világháborút végigküzdő, két vitézségi éremmel leszerelt volt katonatisztet csak per „Bandi” emlegette az úri társaság. A karácsony volt a Knerek legszebb ünnepe, az unokákról megjegyzik, hogy hiszik a Jézuskát, és az ostrom után jót derülnek azon, amikor valaki Joint-csomagból való kóser konzervet visz nekik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.