KÖNYVMELLÉKLET – Ács Pál esszéje

Günter Grass tükörbe néz

Könyv

Az idős Günter Grass – aki szinte teljes életművét a vészterhes 20. századi német múlttal való szembenézésnek szentelte – belepillantott a tükörbe. Egy 17 éves, pattanásos kamasz tekintett vissza rá. A fiú a Wehrmacht elit alakulatának, a Waffen SS-nek az uniformisát viselte, gallérján a baljós kettős rúnával. Erről a fiúról Grass hatvan éven át nem beszélt. 

A szociáldemokrata érzelmű német író, Willy Brandt későbbi tanácsadója úgy tekintett vissza az ifjú nácira – hajdani önmagára, aki a II. világháború végén néhány hónapig harcolt a szovjetek ellen, majd megsebesült –, mint egy idegenre. Mégis megpróbált a szemébe nézni. Az egész világ felhördült.

 

Ilyet mi nem teszünk

Hogyan hallgathatott erről ilyen sokáig Grass, aki több mint fél évszázadon át maga volt a megtestesült német lelkiismeret? Ez a félnémet-féllengyel keleti menekült akar szembesíteni bennünket feldolgozatlan náci múltunkkal, miközben ő maga a szőnyeg alá söpörte mindazt, amit a hitlerájban művelt? – háborogtak a németek. A Nobel-díjas írót a múltjára hivatkozva nemkívánatos személynek nyilvánították Izraelben, a lengyel jobboldal pedig követelte, hogy – őt, aki oly sokat tett a német–lengyel megbékélésért – fosszák meg gdański díszpolgárságától. Ez az indítvány Paweł Adamowicz gdański polgármester józan ellenállásán megbukott: a lengyel nemzeti önismeret számára is alapműnek számító nagyregény, A bádogdob (1959) szerzője végül is szülővárosában, Gdańskban, az egykori Danzigban ünnepelhette a 80. születésnapját. Adamowiczot 2019-ben egy merénylő halálra késelte. Erről a tragikus történetről Grass már lemaradt – 2015-ben meghalt.

Kár lenne mentegetni az írót, megtették ezt is már sokan: ez az SS nem az az SS volt, Grassnak fogalma sem lehetett arról, miféle egységhez vezénylik, gyerek volt még, és sorolhatnánk. Hasznosabb megérteni, mi az, amit végül mégis elmondott Hagymahántás közben (2006) című önéletrajzi regényében. A könyv egyik szimbolikus fejezete a légvédelmi segédszolgálatos gimnazisták kiképzőtáborában játszódik. Van ott egy különös fiú, afféle mintakatona. Bármit rá lehet bízni, szalutál, fut, bakancsot suvickol, szótlanul meri a szart a latrinából, ám ha puskát nyomnak a kezébe, rögtön a földre dobja. Ütik-verik, egzecíroztatják, mégse hajlandó fegyvert fogni. Jehova tanújának, bibliakutatónak nézik, de leginkább pusztán hülyének. Ha firtatják fura viselkedésének okait, ő mindig ugyanazt feleli: „Ilyet mi nem teszünk.” Több fejezettel később olvashatjuk a téma más hangnembe áttett variációját. Grass, a kiskatona angolszász fogságba esik. Nevelőtisztje sokkoló fényképeket mutat neki és fogolytársainak a zsidók ellen elkövetett rémtettekről. Látják az ifjú nácik a hullahegyeket, a kemencéket. Mi a válaszuk? „Ilyet németek sosem tettek.” „Ilyet nem tesz egy német.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.