Ács Pál

„Sem apák, sem fiúk”

Turgenyev és az orosz liberalizmus

Könyv

A cári Oroszország zsarnokállam volt, a „népek börtöne”. Mégis éltek ott szabadgondolkodók, igaz, sokukat letartóztatták vagy szibériai száműzetésbe vetették. Mások éle­tük nagy részét hazájuktól távol, külföldön töltötték; miként Turgenyev, az orosz nyugatosok vezéralakja is, aki a világirodalom egyik fő művének tartott regényében, az 1862-ben ki­adott Apák és fiúkban az orosz liberalizmus esélyeit latolgatta.

„Sehol sem fut úgy az idő, mint Oroszországban; mondják, csak a börtönben fut gyorsabban” – ironizál a regényben Turgenyev. 1859-ben két orosz egyetemista – Arkagyij Kirszanov és Jevgenyij Bazarov – ellátogat vidéken élő szüleihez. Nyári kalandjaik hatására mindkettőjük sorsa hirtelen fordulatot vesz, majd gyorsan beteljesül: egyikük megtalálja a boldogságot, másikuknak szomorú vég jut. Röviden erről szól a könyv, amelyet Áprily Lajos régies fordítása után most Gy. Horváth László pontosabb és modernebb magyarításában olvashatunk. Méltatlan lenne azt mondani, hogy az Apák és fiúkban nem történik semmi, hiszen megvan benne minden, ami egy orosz regényhez kell: kormányzósági bál, szerelem, halál, sőt még egy bizarr pisztolypárbajra is sor kerül. Mégis az igazán lényeges mozzanatok a cselekmény fő sodrától el-elágazó, lassú mellékágakban vannak. A hősök érzékeny párbeszédekben tárják fel „lelküket, elméjüket és temperamentumukat”, miként ezt Nabokov hangsúlyozza klasszikus regényelemzésében. A vidéki nemesi fészkek miliője, a hangulatos csevegések stílusa kétségkívül Csehovot előlegezi. Jó érzékkel ragadta meg a regény ezen csehovi vonulatát Brian Friel (az „ír Csehov”) színpadi adaptációjának Katona-beli rendezésében Ascher Tamás. Nabokov is azt mondja, hogy ami Turgenyevben a legjobb volt, azt Csehov fejlesztette tovább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.