Ács Pál

„Sem apák, sem fiúk”

Turgenyev és az orosz liberalizmus

Könyv

A cári Oroszország zsarnokállam volt, a „népek börtöne”. Mégis éltek ott szabadgondolkodók, igaz, sokukat letartóztatták vagy szibériai száműzetésbe vetették. Mások éle­tük nagy részét hazájuktól távol, külföldön töltötték; miként Turgenyev, az orosz nyugatosok vezéralakja is, aki a világirodalom egyik fő művének tartott regényében, az 1862-ben ki­adott Apák és fiúkban az orosz liberalizmus esélyeit latolgatta.

„Sehol sem fut úgy az idő, mint Oroszországban; mondják, csak a börtönben fut gyorsabban” – ironizál a regényben Turgenyev. 1859-ben két orosz egyetemista – Arkagyij Kirszanov és Jevgenyij Bazarov – ellátogat vidéken élő szüleihez. Nyári kalandjaik hatására mindkettőjük sorsa hirtelen fordulatot vesz, majd gyorsan beteljesül: egyikük megtalálja a boldogságot, másikuknak szomorú vég jut. Röviden erről szól a könyv, amelyet Áprily Lajos régies fordítása után most Gy. Horváth László pontosabb és modernebb magyarításában olvashatunk. Méltatlan lenne azt mondani, hogy az Apák és fiúkban nem történik semmi, hiszen megvan benne minden, ami egy orosz regényhez kell: kormányzósági bál, szerelem, halál, sőt még egy bizarr pisztolypárbajra is sor kerül. Mégis az igazán lényeges mozzanatok a cselekmény fő sodrától el-elágazó, lassú mellékágakban vannak. A hősök érzékeny párbeszédekben tárják fel „lelküket, elméjüket és temperamentumukat”, miként ezt Nabokov hangsúlyozza klasszikus regényelemzésében. A vidéki nemesi fészkek miliője, a hangulatos csevegések stílusa kétségkívül Csehovot előlegezi. Jó érzékkel ragadta meg a regény ezen csehovi vonulatát Brian Friel (az „ír Csehov”) színpadi adaptációjának Katona-beli rendezésében Ascher Tamás. Nabokov is azt mondja, hogy ami Turgenyevben a legjobb volt, azt Csehov fejlesztette tovább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.