„Sem apák, sem fiúk”

Turgenyev és az orosz liberalizmus

A cári Oroszország zsarnokállam volt, a „népek börtöne”. Mégis éltek ott szabadgondolkodók, igaz, sokukat letartóztatták vagy szibériai száműzetésbe vetették. Mások éle­tük nagy részét hazájuktól távol, külföldön töltötték; miként Turgenyev, az orosz nyugatosok vezéralakja is, aki a világirodalom egyik fő művének tartott regényében, az 1862-ben ki­adott Apák és fiúkban az orosz liberalizmus esélyeit latolgatta.

„Sehol sem fut úgy az idő, mint Oroszországban; mondják, csak a börtönben fut gyorsabban” – ironizál a regényben Turgenyev. 1859-ben két orosz egyetemista – Arkagyij Kirszanov és Jevgenyij Bazarov – ellátogat vidéken élő szüleihez. Nyári kalandjaik hatására mindkettőjük sorsa hirtelen fordulatot vesz, majd gyorsan beteljesül: egyikük megtalálja a boldogságot, másikuknak szomorú vég jut. Röviden erről szól a könyv, amelyet Áprily Lajos régies fordítása után most Gy. Horváth László pontosabb és modernebb magyarításában olvashatunk. Méltatlan lenne azt mondani, hogy az Apák és fiúkban nem történik semmi, hiszen megvan benne minden, ami egy orosz regényhez kell: kormányzósági bál, szerelem, halál, sőt még egy bizarr pisztolypárbajra is sor kerül. Mégis az igazán lényeges mozzanatok a cselekmény fő sodrától el-elágazó, lassú mellékágakban vannak. A hősök érzékeny párbeszédekben tárják fel „lelküket, elméjüket és temperamentumukat”, miként ezt Nabokov hangsúlyozza klasszikus regényelemzésében. A vidéki nemesi fészkek miliője, a hangulatos csevegések stílusa kétségkívül Csehovot előlegezi. Jó érzékkel ragadta meg a regény ezen csehovi vonulatát Brian Friel (az „ír Csehov”) színpadi adaptációjának Katona-beli rendezésében Ascher Tamás. Nabokov is azt mondja, hogy ami Turgenyevben a legjobb volt, azt Csehov fejlesztette tovább.