Ács Pál

Szellemi frontszolgálat

Thomas Mann és a konzervatív forradalom

Könyv

„Állítólag a Birodalmat, Németországot becsméreltem azzal, hogy ellenük fordultam” – mondta az antifasiszta Thomas Mann a nácikról, miután 1933-ban száműzetésbe kényszerült. „Oly hihetetlenül vakmerők – folytatta –, hogy összetévesztik magukat Németországgal.”

Európa, vigyázz! című, 1938-as könyvecskéjében az író – egy másik, egy eljövendő, szabad Németország már emigrációban élő szószólójaként – keményen elítélte a nemzetiszocialisták rémtetteit, szembeszállt a hitleri propaganda hazug reklámfogásaival, sürgetve a nyugati demokrácia szellemi és erkölcsi megújítását.

Arról nem beszélt a német írófejedelem, hogy ahhoz, hogy hitelesen felvehesse a harcot a hitleristákkal, előbb önmagával, énjének sötétebbik felével kellett szembefordulnia. Az Egy apolitikus ember elmélkedései című, két évtizeddel korábbi, az I. világháború alatt írt polemikus esszékötetében ugyanis még szélsőségesen jobboldali, antidemokratikus nézeteket vallott. A könyv nálunk csak nagy késéssel, 2000-ben jelent meg Györffy Miklós fordításában. A terjengős Be­trachtungen (csak így, németül szokás a művet emlegetni) jóformán ismeretlen az olvasók körében, pusztán a szakemberek forgatják. Miként a könyv új, New York-i, angol nyelvű kiadásának előszavában olvassuk, ez Thomas Mann legelutasítottabb alkotása. Igazán csak azok számára érdekes, akik erkölcsi-politikai következtetéseket kívánnak levonni az író későbbi, gyökeres átváltozásából.

Tanulságos kézbe venni a könyvet most, a konzervatív forradalom legújabb diadalakor. Meghökkenve tapasztalhatjuk, hogy ez az ideológia az elmúlt száz év során szinte alig változott. Thomas Mannt a háborút viselő Németország iránti elfogult kötelességtudat, a félreértelmezett hazaszeretet tette átmenetileg reakcióssá (jobb szót erre nemigen találni). Az I. világháború kitörése előtt – A Budden­brook ház, a Tonio Kröger és a Halál Velencében sikeres szerzőjeként – még mérsékelt liberális nézeteket vallott. „Úristen, tagja voltam még egy társaságnak is, amely a német–francia megértést szolgálta” – gúnyolódott később ekkori önmagán. 1914-ben aztán gyors irányváltással önként jelentkezett szellemi frontszolgálatra. Fegyvert, hála egyik olvasójának, egy körorvosnak, aki felmentést adott neki a katonáskodás alól, nem kellett fognia.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.