Könyv

S közben elmúlik

Anton Pavlovics Csehov: A szerelemről és más történetek

Kritika

„Jó ember maga, Anton Pavlovics” – fordult Tolsztoj Csehovhoz, és hozzátette: „De a darabjai mégiscsak rosszak! Ha egy részeg felcser fekszik a díványon, és odakint esik az eső, ez magánál már dráma, Sztanyiszlavszkij szerint meg hangulat.” 

Ebben a csipkelődésben persze kimondatlanul benne volt az is, hogy Tolsztoj szerint, szemben a színdarabokkal, a Csehov-novellákban azért van valami. Mindenképp ezekre kellett gondolnia az idős mesternek, hiszen regényeket, verseket és feljelentéseket – saját bevallása szerint – Csehov nem írt. Arról viszont a Jasznaja Poljana-i próféta ritkán és csak nagy általánosságban beszélt, hogy mi az, amit Csehov prózájában szeretett.

Az sem tudható, hogy a tengernyi Csehov-novella közül miért éppen az a tizenhét elbeszélés ragadta meg most Morcsányi Gézát annyira, hogy Szőllősy Klára, Lányi Sarolta és mások klasszikus átültetései után újra lefordítsa, és kötetbe rendezze őket. Esztétikai vonatkozásban Morcsányi, akárcsak Tolsztoj, bizonytalanságban hagyja az olvasót – és ez rendben is van. A Ványa bácsiból tudjuk, hogy „mégis jobb a bizonytalanság, így mégis van valami remény…”

Az abszolút szabadság

Csehov vérbeli liberálisként mindig megadja az olvasónak az értelmezés szabadságát. Nem téved, aki azt mondja: nála soha nem történik semmi, az emberek csak ülnek, diskurálnak, teáznak, s közben szép csendben elmúlik az élet. De még inkább igaza van annak, aki úgy érzi, hogy leheletfinom szuggesztiók révén mégiscsak létrejön valamiféle konkrét, csehovi jelentés, ami a novellákban olykor megfoghatóbbnak, határozottabbnak tűnik, mint a drámákban. Tolsztoj így folytatta: „Tudja, Shakespeare-t sem szenvedhetem, de a maga darabjai még rosszabbak. Shakespeare mégiscsak galléron ragadja az embert, és egy bizonyos cél felé vezeti, nem engedi, hogy kitérőt tegyen. De hova jut az ember a maga hőseivel? A díványtól, amelyen heverésznek, a kamráig és vissza?” Ebben – leszámítva, hogy mégiscsak Shakespeare-hez mérte Csehovot Tolsztoj – az a lehetőség is ott rejlik, hogy a novellák viszont igenis „galléron ragadják” az olvasót, és viszik valami felé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.