Könyv

S közben elmúlik

Anton Pavlovics Csehov: A szerelemről és más történetek

Kritika

„Jó ember maga, Anton Pavlovics” – fordult Tolsztoj Csehovhoz, és hozzátette: „De a darabjai mégiscsak rosszak! Ha egy részeg felcser fekszik a díványon, és odakint esik az eső, ez magánál már dráma, Sztanyiszlavszkij szerint meg hangulat.” 

Ebben a csipkelődésben persze kimondatlanul benne volt az is, hogy Tolsztoj szerint, szemben a színdarabokkal, a Csehov-novellákban azért van valami. Mindenképp ezekre kellett gondolnia az idős mesternek, hiszen regényeket, verseket és feljelentéseket – saját bevallása szerint – Csehov nem írt. Arról viszont a Jasznaja Poljana-i próféta ritkán és csak nagy általánosságban beszélt, hogy mi az, amit Csehov prózájában szeretett.

Az sem tudható, hogy a tengernyi Csehov-novella közül miért éppen az a tizenhét elbeszélés ragadta meg most Morcsányi Gézát annyira, hogy Szőllősy Klára, Lányi Sarolta és mások klasszikus átültetései után újra lefordítsa, és kötetbe rendezze őket. Esztétikai vonatkozásban Morcsányi, akárcsak Tolsztoj, bizonytalanságban hagyja az olvasót – és ez rendben is van. A Ványa bácsiból tudjuk, hogy „mégis jobb a bizonytalanság, így mégis van valami remény…”

Az abszolút szabadság

Csehov vérbeli liberálisként mindig megadja az olvasónak az értelmezés szabadságát. Nem téved, aki azt mondja: nála soha nem történik semmi, az emberek csak ülnek, diskurálnak, teáznak, s közben szép csendben elmúlik az élet. De még inkább igaza van annak, aki úgy érzi, hogy leheletfinom szuggesztiók révén mégiscsak létrejön valamiféle konkrét, csehovi jelentés, ami a novellákban olykor megfoghatóbbnak, határozottabbnak tűnik, mint a drámákban. Tolsztoj így folytatta: „Tudja, Shakespeare-t sem szenvedhetem, de a maga darabjai még rosszabbak. Shakespeare mégiscsak galléron ragadja az embert, és egy bizonyos cél felé vezeti, nem engedi, hogy kitérőt tegyen. De hova jut az ember a maga hőseivel? A díványtól, amelyen heverésznek, a kamráig és vissza?” Ebben – leszámítva, hogy mégiscsak Shakespeare-hez mérte Csehovot Tolsztoj – az a lehetőség is ott rejlik, hogy a novellák viszont igenis „galléron ragadják” az olvasót, és viszik valami felé.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.