Bacsadi Zsófia

Eleinte bármennyire is jó ötletnek tűnt, a Cities of Love című omnibuszfilmekből álló sorozat színvonala sajnos monoton csökkenő tendenciát mutat.

A forgalmazók nem halmozzák el a magyar mozikat kortárs cseh filmekkel, így aztán a magyar nézőknek sincs esélyük kedvet kapni hozzájuk. E hiányt próbálja orvosolni a Szlovák Intézet és a Cseh Centrum a Toldi moziban február 25-től 28-ig, a Cseh és Szlovák Filmkarneválon.

Mára módfelett cool dologgá váltak az Asperger-szindróma és az autisztikus spektrumzavar egyéb formái. Lisbeth Salander (A tetovált lány), Sheldon Cooper (Big Bang Theory), Saga Norén (A híd), Sherlock mind zse­niális szakemberként és izoláltságukban is karakán rebellisként ábrázolt figurák, éppen csak az állapotukkal járó hátulütők nem kerülnek mindig előtérbe.

Egy kicsit minden társadalom szeretné a kiskorúakat valami „értelmes”, „kézzelfogható produktumokat létrehozó”, a köznyelvben például „mérnökinek” nevezett szakmák felé terelni.

Patrick Alexander (vagy ahogy magát a film elején nevezi: Sándor Patrik) arról beszél, milyen magyarnak lenni. Amolyan megállapodni képtelen utazóként a világ számos szegletében járt már, valamiért mégis Magyarországon lelt otthonra.

Ned Benson nagyon szerénynek tűnő, valójában szerfelett ambiciózus filmet rendezett. Egy férfi és egy nő szerelmét és házasságát mutatja be, melyet egy tragédia és a gyász tesz próbára, és ezt mindkét fél szemszögéből elénk tárja.

Bármilyen lehangoló állapotban is van ma a magyar filmgyártás, létezett egy korszak, a harmincas évek, amikor prosperált a filmipar, a nézők tódultak a moziba magyar filmeket nézni, kialakult egyfajta hazai sztárrendszer. A Swing valahogy erre kacsingat vissza, és ez is a legnagyobb előnye: nem a hollywoodi sémákban, hanem a magyar hagyományokban keresi a mintát.