Dokumentumfilm

Parador Húngaro

Film

Patrick Alexander (vagy ahogy magát a film elején nevezi: Sándor Patrik) arról beszél, milyen magyarnak lenni. Amolyan megállapodni képtelen utazóként a világ számos szegletében járt már, valamiért mégis Magyarországon lelt otthonra.

Különös nosztalgiáját és honvágyát egy sosemvolt, mégis nagyon is létező hely után akkor kezdjük igazán megérteni, amikor találkozik Villás Gyurival, aki Bogotában Parador Húngaro (magyar megálló) néven működtet kolbászsütödét. Ő 56-ban emigrált Kolumbiába, és azóta nem járt itthon. Pontosan Patrick ellen­téte: nagyon hamar megállapodott, és azóta nem is mozdult. Ő is egy furcsa, hibrid magyarságot él meg (kolumbiai disznóhúsból tölti a kolbászokat, és mangóból főz pálinkát), és egy rég elmúlt Magyarország után érez nosztalgiát. Amit ő önként, ám kényszerűségből elhagyott, azt Patrick önként és szabad akaratából tette magáévá. Mindkettejük magyarsága speciális, de egyiküké sem kevésbé valódi. Ez a film legnagyobb erénye: két, cseppet sem grandiózus élettörténetből bontja ki azt az akár banálisnak is tekinthető gondolatot, hogy a megélt identitás tesz valakit egy nemzet tagjává (melynek semmi köze a vérhez vagy a földhöz).

A szerény kis dokun meglátszik, hogy nem profik készítették, és ebben az esetben ez abszolút nem jelent hátrányt: Alexander amatőrként mentes minden filmes beidegződéstől, és a technikai fésületlenséget az első pillanattól feledteti a lelkesedés és a történet varázsa. Egy pillanatig sem akar nagy dolgokat mondani, de a jól megragadott apró pillanatok által mégis ezt teszi.

Forgalmazza az Anjou Lafayette

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.