A hatásos segítségük most nem várt irányból érkezik: a Hős6os első harmada irigylésre méltó könnyedséggel és lelkesedéssel mutatja be a műszaki egyetemek, technológiai expók világát, ahol az alkotás izgalma keveredik a társadalmi hasznossággal. Ez persze csak mellékszál, mivel alapvetően egy nerdökből összeálló szuperhőscsapat születését követhetjük végig (a kockák fokozatos mennybemenetele sem új fejlemény: a mai kor hősei Sheldon Cooper, sőt Stephen Hawking vagy Steve Jobs). Gyerekfilmhez képest szokatlanul ésszerű és megalapozott a fantasztikus elemek cselekménybeli magyarázata: az ölelnivaló egészségügyi robot és a „szuperképességek” is a tudomány által jönnek létre (bár a technológia segítségével emberfelettivé tett szuperhősök eddig sem voltak ritkák, elég csak Batmanre vagy Vasemberre gondolni).
Nyilván a kiskorú nézőknek ezek az erények kevéssé meggyőzőek, ám a film más téren sem hagy kívánnivalót maga után. Az akciójelenetek látványosak és tökéletes ritmusérzékkel felépítettek, a főgonosz szokatlanul fenyegető és üdítően teatralitásmentes (nem beszélve arról, hogy kiléte és motivációi is tartogatnak meglepetéseket), Baymax személyében pedig valószínűleg az utóbbi idők egyik eltaláltabb animált jellemét köszönthetjük. Az amerikai és japán elemekből összebarkácsolt metropolis, San Fransokyo hasonlóan sokszínű, időből kiszakított kultúrájával hangulatos és élő hátteréül szolgál az eseményeknek, ráadásul az erre fogékony nézők rengeteg popkulturális easter egget szúrhatnak ki az aprólékosan kidolgozott hátterekben. Még a moralizálás és az érzelmi húrok pengetése is hibátlan arányérzékkel folyik (a filmvégi időn-téren kívüli jelenet pedig látványban és szívszaggatásban is köröket ver a Csillagok közöttre). Kockáknak, gyerekeknek és felnőtteknek is erősen ajánlott.
Forgalmazza a Fórum Hungary
