Film

Joker

Film

A Guy Ritchie alkotói krízise után marcona arcberendezését szabályos akciófilmekben kamatoztató Jason Statham ritkán ugyan, de letér a megszokott útról. Öt tucat akciófilmjére jut egy-egy (a műfajt azért nem megreformáló) „deviáns” alkotás. Ilyen volt a Kolibri-kód megtört, antihősszerű protagonistájával, kihagyásokkal dolgozó és kissé parabolaszerű cselekményével. A Joker talán még ennyire sem szabálytalan, de közelebb áll az említett darabhoz, mint mondjuk A szál­lítóhoz.

Eleve úgy kezdünk, hogy Nicket, a főhőst megveri egy parókás, puhány fickó. Ezután még háromnegyed órát kell várni a következő ökölharcra, addig viszont azt kell néznünk, ahogy Nick egy elkényeztetett, nyiszlett geeket kísérget Las Vegas kaszinóiban, és azon vívódik, hogy vajon segítsen-e elkapni a gengsztereket, akik megkínozták a nőt, akivel nem teljesen tisztázott a viszonya. Nagyjából a film közepén megáll a cselekmény, amíg Nick lejátszik egy döntő jelentőségű blackjack-partit. Ez a fajta megtorpanás-nekilendülés, a Nick múltját és gyakran a film jelenidejének eseményeit is övező balladai homály némileg kizökkenti a filmet a megszokott akciósémából, ám épp ez idegenítheti el az akciófilm-rajongókat is. A Joker pedig sajnos távolról sem olyan jó, hogy a Statham akcióhősi bájaira kevésbé fogékony nézők is jól szórakozzanak. A vodkásüveg feletti merengéseket és az önmarcangolást rossz ritmusban váltják a hirtelen kitörő akciójelenetek. Az összes fordulat bezsúfolódik a film utolsó harmadába, és az elsietett végkifejlet gyakorlatilag megöli a katarzist.

Forgalmazza a Big Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.