Tévétorrent

Chasing Shadows

Film

Mára módfelett cool dologgá váltak az Asperger-szindróma és az autisztikus spektrumzavar egyéb formái. Lisbeth Salander (A tetovált lány), Sheldon Cooper (Big Bang Theory), Saga Norén (A híd), Sherlock mind zse­niális szakemberként és izoláltságukban is karakán rebellisként ábrázolt figurák, éppen csak az állapotukkal járó hátulütők nem kerülnek mindig előtérbe.

A Chasing Shadows is egy (feltehetően Asperger-szindrómás, bár ez nem mondatik ki) nyomozót állít az előtérbe, aki eltűnt személyekkel foglalkozik. A jellemdinamikára oly érzékeny kor­társ krimitrendnek megfelelően egy homlokegyenest eltérő személyiségű társsal (a most is csodálatos Alex Kingston) kell együtt dolgoznia. A minisorozat nagy erénye, hogy nem valami könnyfakasztó, lassan kibontakozó buddy movie-narratívát erőltet: valódi kommunikációképtelenség van kettejük között. Eltérő módszereik (em­pá­tia/in­tuíció vs. állandó mintázatkeresés és az emberek egyszerű adathalmaznak tekintése) néha valóban erősítik egymást, máskor viszont szabotálják a nyomozást.

A másik pozitívum, hogy sikerül megtalálni az egyensúlyt a nyomozás és a nyomozók magánéletének részletezése között (Stone nyomozó és emigráns bejárónőjének kapcsolata különösen szívmelengető). S még a krimifordulatok sem sikkadnak el a sűrű és északiasan nyomasztó atmoszféra mellett: a széria állandó intellektuális munkára készteti a nézőt, és mindig képes meg­lepetést okozni. Talán az egyetlen probléma a féloldalas szerkezet: négy epizódban két esetet, majd „zárásként” egy őrjítő cliffhangert kapunk. Egyelőre nincs a láthatáron második évad, pedig úgy elnéznénk még.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.