A Chasing Shadows is egy (feltehetően Asperger-szindrómás, bár ez nem mondatik ki) nyomozót állít az előtérbe, aki eltűnt személyekkel foglalkozik. A jellemdinamikára oly érzékeny kortárs krimitrendnek megfelelően egy homlokegyenest eltérő személyiségű társsal (a most is csodálatos Alex Kingston) kell együtt dolgoznia. A minisorozat nagy erénye, hogy nem valami könnyfakasztó, lassan kibontakozó buddy movie-narratívát erőltet: valódi kommunikációképtelenség van kettejük között. Eltérő módszereik (empátia/intuíció vs. állandó mintázatkeresés és az emberek egyszerű adathalmaznak tekintése) néha valóban erősítik egymást, máskor viszont szabotálják a nyomozást.
A másik pozitívum, hogy sikerül megtalálni az egyensúlyt a nyomozás és a nyomozók magánéletének részletezése között (Stone nyomozó és emigráns bejárónőjének kapcsolata különösen szívmelengető). S még a krimifordulatok sem sikkadnak el a sűrű és északiasan nyomasztó atmoszféra mellett: a széria állandó intellektuális munkára készteti a nézőt, és mindig képes meglepetést okozni. Talán az egyetlen probléma a féloldalas szerkezet: négy epizódban két esetet, majd „zárásként” egy őrjítő cliffhangert kapunk. Egyelőre nincs a láthatáron második évad, pedig úgy elnéznénk még.
