Film

Swing

Film

Bármilyen lehangoló állapotban is van ma a magyar filmgyártás, létezett egy korszak, a harmincas évek, amikor prosperált a filmipar, a nézők tódultak a moziba magyar filmeket nézni, kialakult egyfajta hazai sztárrendszer. A Swing valahogy erre kacsingat vissza, és ez is a legnagyobb előnye: nem a hollywoodi sémákban, hanem a magyar hagyományokban keresi a mintát.

Ám azt elfelejti, hogy nem ördögtől való időnként az amerikai filmgyártás módszereit követni (például a dialógusírás vagy a gördülékeny cselekménybonyolítás terén) és a dicső múlt elemei is avulhatnak (ami régen habkönnyű volt, az mára lehet bugyuta, és ami régen humoros volt, az mára lehet fárasztó).
A Swing furcsa ellentmondása, hogy sok esetben ami az előnye, az a hátránya is: szemérmeskedés nélkül mutat be egy melegbárt (Budapest a tolerancia fellegvára a vásznon, miközben a közönség többsége bőszen fintorog), mialatt a legvaskosabb sztereotípiákat erősíti, és parodizálja a melegeket (e kettősséget érdekesen mutatja Kulka János egyszerre nagyon camp, ugyanakkor okosan ironikus alakítása). De lehetőséghez jut a magyar színésznők minden generációja (Csá­kányi Eszter és Törőcsik Mari is méltóságteljes, de képesek magukon nevetni), ám végül mindannyian a háttérbe vonulnak a szép, ­fiatal és tehetséges új nemzedék kedvéért.

A jelmezek, a koreográfia és a zene profizmusa éles ellentétben áll az erőltetett konfliktusokkal, a suta párbeszédekkel és a kínos poénokkal. Alig várjuk, hogy végre megálljon a cselekmény egy-egy zenés betét kedvéért – azt sem bánnánk, ha az egész egy musical lenne.

Forgalmazza az A Company Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.