Ám azt elfelejti, hogy nem ördögtől való időnként az amerikai filmgyártás módszereit követni (például a dialógusírás vagy a gördülékeny cselekménybonyolítás terén) és a dicső múlt elemei is avulhatnak (ami régen habkönnyű volt, az mára lehet bugyuta, és ami régen humoros volt, az mára lehet fárasztó).
A Swing furcsa ellentmondása, hogy sok esetben ami az előnye, az a hátránya is: szemérmeskedés nélkül mutat be egy melegbárt (Budapest a tolerancia fellegvára a vásznon, miközben a közönség többsége bőszen fintorog), mialatt a legvaskosabb sztereotípiákat erősíti, és parodizálja a melegeket (e kettősséget érdekesen mutatja Kulka János egyszerre nagyon camp, ugyanakkor okosan ironikus alakítása). De lehetőséghez jut a magyar színésznők minden generációja (Csákányi Eszter és Törőcsik Mari is méltóságteljes, de képesek magukon nevetni), ám végül mindannyian a háttérbe vonulnak a szép, fiatal és tehetséges új nemzedék kedvéért.
A jelmezek, a koreográfia és a zene profizmusa éles ellentétben áll az erőltetett konfliktusokkal, a suta párbeszédekkel és a kínos poénokkal. Alig várjuk, hogy végre megálljon a cselekmény egy-egy zenés betét kedvéért – azt sem bánnánk, ha az egész egy musical lenne.
Forgalmazza az A Company Hungary
