A sorozat alapjául szolgáló Philip K. Dick-regényben a II. világháborút a tengelyhatalmak nyerték; az USA nyugati partja japán, míg a keleti náci befolyási övezetté vált. A pilot ráérősen és a miliőfestésre nagy hangsúlyt fektetve kezdi felvázolni e különös, hibrid kultúrát és társadalmat mindkét országrészben (még egy betiltott antifasiszta filmet is kapunk, mely különös csavarral a szövetségesek győzelmét mutatja be fikcióként). Azt, ahogy egyesek az ellenállást, mások a mimikrit vagy épp a kelletlen belenyugvást választják. Vérfagyasztó, ahogy a képi világba és a városi környezetbe szinte természetesen simul bele a horogkereszt. A helyzet pikantériája, hogy a kényszerű, de láthatóan feszült és törékeny békében együtt élő két nagyhatalom épp olyan fegyverkezési versenyt folytat, mint Amerika és a Szovjetunió – miközben Hitler haldoklik a 60-as években. A készítők apró, ám sokatmondó jelenetekkel ábrázolják a japánok ősi, transzcendentális beállítottságát (melyet jobban elfogadnak a gyarmatosítottak is) és a németek hideg pragmatizmusát, mely irracionális fajgyűlölettel keveredik. A pilot két párhuzamosan futó szálat követ, az ellenállás két ifjú harcosát a két parton – történetük lassan bomlik ki, mesterien adagolt feszültséggel kísérve. Nyomasztó, hidegháborús kémthrillereket idéző atmoszféra: a sötét, monokróm képek és az idegesen suttogó és összerezzenő szereplők jobban kifejezik a totalitárius rendszerek terrorját, mint bármely propagandafilm vagy a katonai erőszak bemutatása. A maga visszafogottságában tökéletes; reméljük lesz még folytatása.
Figyelmébe ajánljuk
Megjött Barba papa
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Fűző nélkül
Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.
Gyógyító morajlás
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
Elmondható
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Gyulladáspont
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
Londoni randevúk
„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.
Snoblesse oblige: hova menjünk, mit csináljunk?
Tíz vállalás
Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.