A sorozat alapjául szolgáló Philip K. Dick-regényben a II. világháborút a tengelyhatalmak nyerték; az USA nyugati partja japán, míg a keleti náci befolyási övezetté vált. A pilot ráérősen és a miliőfestésre nagy hangsúlyt fektetve kezdi felvázolni e különös, hibrid kultúrát és társadalmat mindkét országrészben (még egy betiltott antifasiszta filmet is kapunk, mely különös csavarral a szövetségesek győzelmét mutatja be fikcióként). Azt, ahogy egyesek az ellenállást, mások a mimikrit vagy épp a kelletlen belenyugvást választják. Vérfagyasztó, ahogy a képi világba és a városi környezetbe szinte természetesen simul bele a horogkereszt. A helyzet pikantériája, hogy a kényszerű, de láthatóan feszült és törékeny békében együtt élő két nagyhatalom épp olyan fegyverkezési versenyt folytat, mint Amerika és a Szovjetunió – miközben Hitler haldoklik a 60-as években. A készítők apró, ám sokatmondó jelenetekkel ábrázolják a japánok ősi, transzcendentális beállítottságát (melyet jobban elfogadnak a gyarmatosítottak is) és a németek hideg pragmatizmusát, mely irracionális fajgyűlölettel keveredik. A pilot két párhuzamosan futó szálat követ, az ellenállás két ifjú harcosát a két parton – történetük lassan bomlik ki, mesterien adagolt feszültséggel kísérve. Nyomasztó, hidegháborús kémthrillereket idéző atmoszféra: a sötét, monokróm képek és az idegesen suttogó és összerezzenő szereplők jobban kifejezik a totalitárius rendszerek terrorját, mint bármely propagandafilm vagy a katonai erőszak bemutatása. A maga visszafogottságában tökéletes; reméljük lesz még folytatása.
Figyelmébe ajánljuk
Fiúk a barakkból
Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.
Lehetnénk jobban is
Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.
Rákosrendezőt elbukta, a Belügyminisztérium épületét vihette az emírségekbeli befektető
Magyarország borvirágos ábrázata: Nagy Feró a rendszer arcává vált
A kamu Magyar Péter-videók és -szövegek a korábbi fideszes kampányok logikus folytatását jelentik
„Ők nem láthatatlanok”
A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.
Polgár Csaba: „Van pénz, de ezzel inkább az ideológiát szolgálják ki, és nem a kultúrát”
A szándékos tudatlanságról: miért nem akarunk politikai szempontból érzékeny tényeket megismerni?
Az egykori zsidó lakosságnak állít emléket a magyar kisebbség Nagyváradon
„Ez az identitásom része”
Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.
