Bajnai Zsolt

"Szolgálhatom?" - kérdezné Kiss M. Jenő nyugállományú őrnagy IV. Károlytól, ha valamilyen csoda folytán találkozhatna az utolsó magyar királlyal. A banki biztonsági őrként dolgozó gyűjtő több mint tízezer darabos Károly-kollekciója (is) egyedülálló.

Mint annyi jó netes ötlet, a szoborlap.hu is egyszemélyes játszótérnek indult. Aztán fél évtized alatt a hazai köztéri alkotások bemutatására szakosodott weblap lett, eddig 1280 település 14 553 műalkotását mintegy kilencvenezer fotóval illusztrálva gyűjtötték össze az önkéntesek. A helytörténet, a közelmúlt és a képzőművészet iránt érdeklődők megkerülhetetlen forrása és zarándokhelye.

Rendkívüli közgyűlésre készül szeptember 10-én a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A MÚOSZ szakmai, közéleti és politikai súlya alapján akár lapozhatnánk is: de ha maradt még bennünk némi lángja a szakmai összetartozásnak, ne lépjünk túl ilyen könnyelműen az eseményen. A szövetséget 1896-ban alapították, s taglétszáma alapján még mindig ez a legnagyobb szakmai szervezet, amelynek a kezén az elmúlt években - ez tény - milliárdok folytak keresztül. Ám ugyanezen idő alatt megdöbbentően keveset tett - ez vélemény - azokért, akiknek a képviseletére létrehozták.

Aki az elmúlt két évtizedben újságírást tanult, nagy valószínűséggel találkozott vele, miként a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek Nők Lapja-olvasói, vagy azok, akik az ötvenes években az Irodalmi Újságot bújták. A múlt hónap végén volt 80 éves.

Azon a napon, amikor először kaptam levelet a lakóhelyem szerint illetékes hadkiegészítési parancsnokságtól, nem én voltam a legboldogabb tinédzser a városban. Sőt, még az épületet is utáltam, ahonnan aztán éveken keresztül jöttek a trikoloros szélű levelek. Lehet, hogy most ezért is vagyok elfogult azzal a kiállítással szemben, amit ott rendeztek be, ahol egykor alsógatyában vártam a sorozóbizottság döntésére.

Egy csokor törvénysértés történt a rádiós frekvenciapályázatokról határozó ORTT-döntés során - nyilatkozott Majtényi László, a testület november végén önként távozó ötödik elnöke egy tévéműsorban. Az ORTT tizenhárom éves működését vizsgálva hozzátehetjük: nem a Sláger-Danubius-ügy volt az első.

Csökkenő eladott példányszám, az értékesített hirdetési felületek zsugorodása, töredékáron kínált vagy házon belül felhasznált oldalak: nagyjából ez jellemzi a honi nyomtatott sajtó idei második negyedévét (az elsőről lásd cikkünket: Ha jól meghúzzuk, belefér, 2009. május 7.). Vannak már vezéráldozatok is.

A reklámpiac ismerői szerint az idei év nyertesei az internetes felületek tulajdonosai lehetnek. Ennek ellenére idén már két, alig egy éve nagy tervekkel indult politikai-közéleti hírportál dobta be a törülközőt. E honlapok sikere ugyanis nem csak a hirdetőkön múlik.

Fót város képviselő-testületében a 2006-os választás óta zajlik a belháború, aminek egy újabb állomása volt a polgármester és az egyik alpolgármester patakvérrel végződő csörtéje. A választók tehetetlenek, a 18 ember hadakozását közel húszezren sínylik meg.

Időről időre hol mérgelődve, hol szomorúan tapasztalja szerkesztőségünk, hogy cikkeinket hivatkozás nélkül nyúlják le elsősorban az elektronikus, de nemegyszer nagyobb nyomtatott médiumok is. Az alábbiakban laptársaink két hírértékű írásának sorsán keresztül próbáljuk elmagyarázni, miért gáz ez - túl azon, hogy lopni önmagában is csúnya dolog. Bajnai Zsolt

"Kösz, hogy itt vagytok, jövőre már nem leszünk ennyien" - így köszöntötte az idei farsangi bulin munkatársait az egyik legnagyobb hazai magazinkiadó első embere, és valószínűleg nem csapta be a kollégáit. Ahogyan az egyik reklámügynökség ügyvezetője fogalmazott: a hazai sajtópiac soha többé nem lesz olyan, mint 2008-ig volt.

Elképesztő, hogy egy ekkora országban 26 ezer önkormányzati képviselő van! Számuk megfelezésével akár 52 milliárd forintot is lehetne spórolni az adófizetőknek egyetlen ciklus alatt! A miniszterelnök vasárnapi bejelentései óta a felületes szemlélőnek ismét úgy tűnhet: a hazai önkormányzatiság rákfenéje a rengeteg képviselő. De most végre eljött az igazság pillanata!