"Azon kaptam magam 2006 áprilisában, hogy a fővárosban készült szoborfotóimat töltöm fel a netre, bejelölöm a helyüket a térképen, és még valami személyeset is írok hozzájuk. Ez akkor valamiféle önmegvalósításnak tűnt" - idézi a Szoborlap születését Pál Tamás alapító, aki a mai napig moderálja, fejleszti és szerkeszti az oldalt. Igaz, a maga 129 műleírásával már nem tartozik a legnagyobb "gyűjtők" közé. - "Először a nagybátyám látott benne fantáziát. Hónapokig közvetlenül a szerverre másolgatta szobros képeit, én meg írtam hozzájuk az adatlapokat. Aztán lassan mások is megtaláltak, és egyre nagyobb lett a nyomás, hogy csatlakozhassanak. Úgyhogy kinyitottam a lapot."
Jelenleg közel kilencszáz regisztrált felhasználója van az oldalnak, akik ezzel jogot szereztek, hogy műlapokat - azaz egy-egy alkotást bemutató cikket - készítsenek, mások szoborleírásait kiegészítsék vagy kommentálják. A kemény mag körülbelül hatvan ember, ők napi rendszerességgel tesznek hozzá valamit a közös tudáshoz. Akad közöttük olyan, aki egymaga közel 1700 műlapot készített eddig. A többség azonban néhány tucat leírással, általában saját településének szobraival van jelen az oldalon.
"Amikor nyugdíjas lettem, Szolnok nevezetességeit és szobrait kezdtem fotózni. A történetük is érdekelt volna, de kiderült, hogy bár sokan foglalkoznak a várossal, rengeteg kérdésre nem találok választ. Egy ilyen kutakodásom alkalmával bukkantam a Szoborlapra" - nyilatkozta korábban a blogszolnoknak egy tipikusnak tekinthető önkéntes, Tóth György-Gyigyi, akinek köszönhetően a Tisza-parti város több tucat köztéri alkotásáról került fel azóta pontos leírás a Szoborlapra.
Persze itt sincs bárminek helye, amit az évek alatt egyre profibbá váló szerkesztők szimpatikusan rögzítenek is az oldalon. A Szoborlapra minden hazai vagy magyar vonatkozású, köztéren vagy szabadon megközelíthető helyen álló alkotás felkerülhet, amely a maga nemében egyedülálló, megismerhető az alkotója, az alkotás ideje, művészi értékkel bír és maradandó. Akkor is feltölthető a leírás, ha az alkotás megsemmisült vagy eltűnt, de régi fotók és képeslapok alapján rekonstruálható, és egykori helye is meghatározható. Viszont nem kérnek üzleti céllal készült alkotásokat, illetve kopjafákat, stációkat, templomi freskókat, belső díszítőszobrokat, székelykapukat és egyszerű emléktáblákat sem. Hogy pontosan mire gondolnak, jól szemlélteti a MitNe rovat 150 műlapja, közöttük például az egyik bevásárlóközpontban felállított kínai agyagkatona-másolatról készült leírás.
Folyamatos változás
"A többség lelkes amatőr, és a lektorálásban is csak mi, laikusok veszünk részt - utal az oldal szerkesztőire Pál Tamás, akik közül a művészeti vezető Mikes Balázs Péter (Berci) 2008-as csatlakozása terelte igazán mederbe az oldalt, például Rajna György múlt századi szoborgyűjtési kategorizálási elveinek meghonosításával. - Rendszeresen küldenek olyan műleírásokat, amiken heteket rágódunk, hogy az általunk támasztott elvárásoknak megfelelnek-e. De az évek során rájöttem, hogy nincs abszolút igazság. Akkor sincs semmi, ha elsőre hibásan publikálunk valamit, hiszen a rendszer nyitott, és előbb-utóbb minden baklövést korrigál valaki."
A szobrokhoz kapcsolódó, általában több fotóval is kiegészített műlapok nemcsak az alkotások címét, alkotóját, pontos földrajzi elhelyezkedését rögzítik, de számtalan érdekességet is elmesélnek, és vitatott kérdéseket is feloldanak. Ráadásul olyan műalkotásokat is számba vesznek, amelyekről egyébként alig tudna valaki, mert például egy iskola eldugott udvarán állnak, vagy az eredeti helyükről elszállították őket. Mindezt úgy, hogy sok esetben nem kevés utánajárást és kutatást is igényel ez a hobbi.
"A múzeum kapualjában lévő Damjanich-szobor történetén viszonylag sokáig dolgoztam" - mesélte az említett interjúban a szolnoki "szoborgyűjtő". - "Eredetileg a Damjanich uszoda melletti parkban állt, és mivel sokan Marxnak gondolták, rendszeresen ledöntötték, így végül 1999-ben bekerült a múzeumba. A talapzatán viszont 1977-es évszám olvasható, holott Szolnokon 1984-ben avatták fel, tehát nem volt világos, hogy mikor készült. Végül megkerestem az alkotót, Györfi Sándort, aki elmondta: a főiskola befejezésekor, azaz 1977-ben bronzból készítette el a szobor eredetijét, ami viszont Hatvanban áll. Szolnokra 1984-ben a kőből készült változat került."
Pál Tamás tisztában van vele, hogy sokat kell ahhoz dolgozni, hogy minden magyar vonatkozású szoborról legyen műleírás a tavaly Az év honlapja címmel kitüntetett oldalon. De mint mondja, ez nem is fontos, hisz a Szoborlap lényege éppen a folyamatos változás, az új szoboravatások feldolgozása, az állapotváltozások követése, és a sztorik közreadása. "A legszebb, amikor többéves közös kutatómunkával összeáll egy szobor viszontagságokkal teli életpályája. Családi archívumokból előhalászott fotók, személyes emlékek, régi újságcikkek, iskolai tanulmányok vagy más érdekes adalékok kerülnek elő, és a végén azt érzed: megmentettük. Ez az a csoda, amiért érdemes csinálni ezt az egészet."
