Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), illetve az országos kereskedelmi rádiózás története egy törvénysértéssel indult. A testületet az 1996. január elsején hatályba lépett úgynevezett médiatörvény - hivatalos nevén: 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról - hívta életre, megteremtve egyben a hazai kereskedelmi televíziózás és rádiózás alapjait, illetve az addigi állami médiamonopóliumok lebontásának lehetőségét. A törvényalkotók annak idején úgy rendelkeztek, hogy a Magyar Rádió részeként - akkor már jó évtizede - működő Danubius Rádió frekvenciájára, illetve egy további országos kereskedelmi rádiócsatornára szóló pályázatot 1996. május elsejéig kell kiírni. Ez azonban nem történt meg, hiszen a vonatkozó felhívás csak 1997. március 18-án jelent meg az akkori Művelődési Közlönyben.
Magyarországon addig a Magyar Rádió csatornái - köztük a Danubius és a Calypso -, továbbá az idősebb Bush elnök látogatása idején ideiglenes engedélyt kapott Rádió Bridge, illetve a helyi rádióból ügyesen kinőtt Juventus (és a helyi közösségi adók, mint pl. a Tilos Rádió - a szerk.) közül lehetett választani. Az ORTT életre hívását sokan reménykedve várták, hiszen a felállítása körüli többéves huzavona idején frekvenciamoratórium volt érvényben, azaz új rádiót nem lehetett indítani, és még ideiglenes engedélyt sem volt könnyű szerezni.
A két országos frekvenciára kiírt pályázat korabeli szövege szerint az ORTT akkor úgy látta: a csatornák hétévnyi birtoklásáért minimum 3 milliárd forint műsor-szolgáltatási díj kérhető, aminek 30 százalékát előre, a fennmaradó, inflációval növelt részt pedig négy egyenlő részben kell majd teljesíteniük a győzteseknek. A frekvenciákra többen is rástartoltak, ám a kialakult licit miatt az akkor már komoly kereskedelmi rádiós tapasztalattal és népszerűséggel rendelkező, külföldi szakmai befektetőt a háta mögött tudó Juventus Rádió például idő előtt kiszállt. Az egyik új frekvenciát így 4,05 milliárd forintért a Sláger néven adót indító Hungária Rádió Rt. nyerte el, és kötött 1997 novemberében műsorszolgáltatási szerződést az ORTT-vel, majd 1998. február 16-án megkezdte adását. A másik frekvenciát - ugyancsak négymilliárd körüli árért - a Danubius addigi vezetői által külső befektető bevonásával gründolt társaság szerezte meg, így lényegében zökkenőmentesen folytathatták adásukat az állami rádió kapuin kívül. Egyetlen, nem kis részben az ORTT-nek köszönhető bökkenő volt csupán: a pályázat kiírása és a győztesek indulása között a hazai médiaviszonyok alaposan megváltoztak, és egy akkor még kevésbé sejthető irányt vettek.
Odaadás
Sokan úgy vélik, az ORTT 1997 nyarán játszotta el a becsületét a két országos földi sugárzású televíziófrekvencia odaítélésekor. A Magyar Televízió 2-es csatornája által használt, illetve az egykor itt állomásozó szovjet hadseregnek fenntartott frekvencia kereskedelmi célú hasznosítására szóló pályázaton hárman indultak. Az egyik pályázó, a Baló György nevével fémjelzett, mindkét csatornára jelentkező, az egykori budapesti amerikai nagykövethez, Mark Palmerhez köthető, többek között a Central European Media Enterprises (CME) tulajdonában álló Írisz TV (leánykori nevén: Első Magyar Kereskedelmi Televízió Rt.) volt. A Magyar Televízió egyik frekvenciájára a Pintér Dezső- és Tolvaly Ferenc-féle, az MTV-nek korábban rengeteg vetélkedőt és egyéb műsort szállító MTM Kommunikációs Rt., a német Tele München és az amerikai többségi tulajdonú Scandinavian Broadcasting System (SBS) alkotta konzorcium jelentkezett. A másik frekvenciára az Írisz TV mellett a CLT-Ufa, a Pearson-csoport, a Raiffeisen Unicbank, valamint a Matáv által létrehozott Magyar RTL Rt. adott be pályázatot.
Sokan biztosra vették Balóék befutását, hiszen a csatornákért versenytársaiknál 40-50 százalékkal többet, 12, illetve 12,5 milliárd forintot kínáltak. Az ORTT jegyzőkönyveinek tanúsága szerint 1997. május 22-én a kereskedelmi 1-es csatornára az MTM 109, az Írisz 108, a kereskedelmi 2-es csatornára az Írisz 106, az MRTL pedig 104 pontot kapott. Bő egy hónappal később azonban már nem ez volt a sorrend: a kereskedelmi 1-esen az MTM megverte az Íriszt, a másik csatornánál pedig a Magyar RTL 1 ponttal beelőzte Balóékat, így övék lett a frekvencia.
A botrány azonnal kitört, hiszen az ORTT-jegyzőkönyvek emlékeztetőiből kiderült, hogy a beérkező pályázatok közül az RTL-é meglehetősen hiányos volt. "Azt gondolom, a testület nagyon nagy jogi kockázatot vállal, ha ennek ellenére gyakorlatilag saját kiírását megkérdőjelezve vállalná azt, hogy elfogadja a pályázatot. (...) Azt gondolom, itt az alaki érvénytelenségnek legpregnánsabb esete áll fenn" - fogalmazott április 10-én az ORTT egyik tanácsadója, név szerint Bajnai Gordon.
"Mintha szívatnának bennünket - pesti szlenggel szólva -, mert el nem tudom képzelni, hogy világhírű cégek ne tudjanak beadni egy pályázatot megfelelően formailag, ugyanis ezt egy egyszerű vidéki, lebecsült magyar vállalkozó is be szokta tudni adni" - mondta Zelnik József ORTT-tag a testület öt nappal későbbi ülésén. Körmendy-Ékes Judit Fidesz-delegált a következőket fűzte hozzá: "Gyakorlatilag néhány nyilatkozat és 12 darab üres dosszié beadásával lehetett volna pályázni". Ennek ellenére a TV2 és az RTL Klub indulását megalapozó döntés 1997. június 30-án Körmendy-Ékes Judit, Kardos Lajos, Zelnik József, Nahlik Gábor és Debreczeni József igen, Tímár János nem és Wéber János tartózkodó szavazatával dőlt el. Az RTL Klub 8, a TV2 9 milliárdért kapta meg a frekvenciát - amit azért érdemes összevetni a rádiós adók árával.
A botrány ellenére a szerződéseket az ORTT megkötötte, Balóék bírósághoz fordultak - vagyis pontosan az történt, ami most, a rádiópályázatok után. 1997. október 4-én aztán médiatörténelmet írtunk: részben azért, mert elindult az első országos kereskedelmi tévé, részben pedig azért, mert az egyik pályázó képtelen volt teljesíteni a vállalásait. Az RTL Klubnál ugyanis a normális, az ígért műsorstruktúrára hasonlító adásról akkor még szó sem lehetett. Az ORTT természetesen gyorsan példát statuált, 1997. november végén 160 milliós kötbért szabott ki az RTL-re, mert három héten át eltért a pályázatában megfogalmazottaktól.
A per évekig húzódott, és lényeges változást nem hozott. A Legfelsőbb Bíróság (LB) 1999. február 22-én kimondta ugyan, hogy az ORTT 1997-ben jogsértően járt el, amikor alaki érvénytelenség miatt nem zárta ki a Magyar RTL Rt. pályázatát, majd eltért a kiírt értékelési módtól. A bíróság a televízió és a testület közötti szerződés azonnali hatályú felmondására szólított fel - amiből persze semmi nem lett, hanem e helyett a bíróság ítéletének értelmezése és magyarázgatása folyt. Lomnici Zoltán, az LB akkori főtitkára a HVG-nek úgy nyilatkozott, hogy a döntés végrehajtása nem fakultatív, azt a felettes szerv - az ORTT esetében az Országgyűlés - akár ki is kényszerítheti. Nem kényszerítette ki: a szerződés maradt, a pereskedő vesztesek cégét pedig nem sokkal később maguk az ellenérdekelt felek vásárolták fel, így hamarosan okafogyottá vált az ügyben a bíróság további vegzálása.
A kereskedelmi televíziók elindulása fájdalmasan érintette a két országos kereskedelmi rádiót, amelyek működésük első évében - Gyuricza Péter jelenlegi ORTT-tag közlése szerint - a bevételeik 54-56 százalékát fizették az ORTT-nek műsor-szolgáltatási díjként. A tévék, a párhuzamosan felfutó bulvár, illetve az éledő internet alapjaiban rendezte át az addigi reklámpiacot, amelyből 1997-ben még körülbelül 9 százalékban részesedtek a rádiók. Némi elemzői előrelátással ezzel ugyan számolni lehetett volna, ahogyan azzal is, hogy a két nagy rádió mellett számtalan kicsi is megjelenik a piacon.
Ám ez sem ment simán. A médiatörvény elfogadásakor rögzített határidőhöz képest másfél év csúszással sikerült kiírni az első helyi rádiófrekvenciákra szóló pályázatot. Majd' minden frekvenciaosztó döntéshez - vagy azonnal, vagy csak később - kapcsolódott valamilyen balhé. Például a manapság a Klubrádió használta fővárosi 95,3-es 1998. augusztusi odaítélése miatt az egyik vesztes indított eljárást az ORTT által is elfogadott választott bíróságnál. Igaz, amikor ott 2000-ben (!) kimondták, hogy érvénytelen a testület és a győztes Magyar Autóklub közötti szerződés, az ORTT rögtön vitatni kezdte e jogi fórum hatáskörét. Természetesen ebben az esetben sem történt semmi, sőt a testület később azt is tudomásul vette, hogy a Klubrádió nem az eredeti pályázatban ígért tartalommal - a fővárosi közlekedők segítése, az úton lévők tájékoztatása - működik. A Gidó Média 2000-es frekvenciához juttatása a későbbi Pannon Rádió körüli botrányoknak ágyazott meg, míg az akkor éppen parlamenti párt, tehát ORTT-tag delegálására jogosult MIÉP közreműködésével az éterből kigolyózott Tilossal a civil rádiózásnak adott egy maflást a testület.
Keserűből édes
Az országos kereskedelmi rádiózásnak az igazi mélyütést azonban a helyi rádiók hálózatba szervezésének megengedése vitte be. Visszaemlékezők szerint 1997-ben Révész T. Mihály akkori ORTT-elnök megígérte a győzteseknek, hogy rajtuk kívül országos műsorsugárzásra másnak nem lesz lehetősége. Igen ám, de az elnök és testülete mandátuma 2000-ben lejárt, és a következő elnököt és tagokat már az 1998-as parlamenti választások erőviszonyai alapján állították fel. Az új elnök, Körmendy-Ékes Judit - és testületi többsége - nem ellenezte a vidéki frekvenciák összekapcsolódását, így elindulhatott a Juventus, a Rádió1 és később a Klubrádió országos hálózatának a kiépítése. Részben ezzel magyarázta 2002-ben a Sláger Rádió tulajdonosa az esedékes frekvenciahasználati díj befizetésének megtagadását. Az ORTT azonnal megmutatta, mire képes: keménykedett egy sort, kilátásba helyezte a Sláger felszámolását, majd szinte minden a Sláger - és az egyenlő pálya, egyenlő esélyek elv alapján a Danubius - kedve szerint történt. Az ORTT ugyanis lehetőséget adott arra, hogy a két országos adó a vállalt díjat ne 7, hanem 12 év alatt fizesse meg (kamatról szó sem volt).
A döntés áráról hozzáértők máig vitatkoznak, de valószínűsíthető, hogy milliárdokat vett ki a közös kasszából az ORTT konfliktuskezelése. Ezt azzal próbálták magyarázni, hogy 2002 végére hovatovább gyakorlattá kezdett válni a frekvenciahasználati díjjal tartozás, az arról való alkudozás. Akkor még csak 12 szolgáltató tartozott kb. 100 millióval, 2006-ban viszont már 356 millió volt a kinnlevőség. A fizetni, de mennyit és mikor indíttatású alkudozások talán legemlékezetesebb, közelmúltbeli példája a két országos kereskedelmi tévé év eleji próbálkozása, amikor azt próbálták elhitetni, hogy a válság miatt nem tudják kicsengetni a vállalt konceszsziós díjakat. A dolognak azonban volt néhány szépséghibája: nagyjából a kérelmük beadásával egyszerre jelentek meg a 2008-as eredményekről szóló győzelmi jelentések, másrészt 2005-ben úgy kapták meg a 2007-2012 közötti időszakra szóló hosszabbítási engedélyt - amit 2006-ban a Legfőbb Ügyészség törvénytelennek minősített, talán mondani sem kell: következmények nélkül -, hogy befizetési kötelezettségük az 1997-es vállalásaik inflációval korrigált összege maradt. Természetesen itt is lehet számolgatni az elmaradt hasznot, amit az MTV és a Duna TV biztosan meg is tett, hiszen a TV2 által befizetett összegen 70:30 arányban ők osztoznak. Az RTL átutalta összeg az ORTT működését, a jogdíjak fizetését, a pályázatok finanszírozását és - bizonyos jelek szerint - a testületi tagoknak kedves események és médiumok kisegítését szolgálja.
Közös adás
A koncessziós díjak ismeretében belátható, hogy az ORTT alapítása óta nem kevés pénz fölött rendelkezhet. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy 2008 januárjáig - amikor az Alkotmánybíróságnak sikerült egy 10 évvel korábbi beadványra reagálnia - a bírságokból is szép summa folyt be, akkor nem csodálkozunk azon, hogy mi mindenre futotta. Például mindjárt az első években egy 130 millió forintos, szabálytalan befektetésből származó veszteségre. Évekkel később közel 150 millió az ORTT működési kereteit kijelölő médiatörvény új verziójának a kidolgozására, amit többen nonszensznek neveztek, ahogyan azt is, hogy a paragrafusonkénti egymilliós befektetésnek sok haszna nem lett. De jutott focitornák, színházi produkciók, kiadványok, honlapok támogatására, olykor bármiféle pályázat vagy komolyabb anyag nélkül. A mértéket jól jelzi, hogy csak 2007 harmadik negyedévében 350 millió forintot osztott ki a testület egyedi támogatásokra, nemegyszer a tagokat delegáló pártok szívének kedves vállalkozásoknak. Tegyük mindjárt hozzá: e döntések általában a testületi tagok legnagyobb egyetértésével születtek meg.
Nem lennénk azonban igazságosak, ha elhallgatnánk, hogy az Országgyűlésben és a nyilvános közbeszédben egymást súlyosan ekéző pártok képviselői az ORTT-ben nem csak a pénzek elosztásakor, és nem csupán a kezdet kezdetén találták meg az összhangot. 2007-ben a Lánchíd Rádió frekvenciáját a Fidesz és az MSZP delegáltja is támogatta - rossz nyelvek szerint azért, hogy a Klubrádió ellenpárja megszülethessen. Hasonló egyetértés mutatkozott 2008 végén is, amikor a testület az 1997-ben indult, 2004-ben ötéves újrázási lehetőséget kieszközlő Sláger és Danubius újabb hosszabbításáról döntött. Ha akkor nem kavar be az Alkotmánybíróság, most nincs skandalum, és minden ugyanúgy zajlik tovább a magyar éterben, mint eddig.
A testület és tagjai
Az Országos Rádió és Televízió Testületet - "mint a média felügyeletét ellátó független szabályozó hatóságot" - a médiatörvény (1996. évi I. tv.) hívta életre. Az Országgyűlés mandátumának félidejében 4 évre megbízást kapó tagokat - minimum 5 főt - a parlamenti frakcióval rendelkező pártok javaslatára a képviselők választják. A testület tagjának megbízatása megszűnik, ha lejár a megbízatási idő, ha lemond, ha összeférhetetlenség miatt felmentik, ha kizárják, meghal, vagy ha megszűnik az őt jelölő parlamenti képviselőcsoport - visszahívni azonban nem lehet.
Az ORTT elnökét a köztársasági elnök és a miniszterelnök együttesen jelöli, és az Országgyűlés egyszerű többséggel választja. A törvény értelmében mind az elnök, mind a tagok - megválasztásukat követően - minden politikai befolyástól és párttól függetlenül kell, hogy tevékenykedjenek. Az ORTT-ben az ellenzéknek és a kormányoldalnak 50-50 százaléknyi szavazata van, az egyes voksok ugyanannyit érnek, függetlenül a delegáló pártok parlamenti súlyától.
Az ORTT elnöke miniszteri, a tagok az államtitkári illetménynek megfelelő összeget kapnak, megilleti őket a gépkocsihasználat, illetve megbízatásuk lejárta után hathavi díjazásban részesülnek. Mindezeket, illetve a közel 100 fős hivatal fenntartását a testület az RTL-től befolyó koncessziós díjból fedezi.
Jelenleg az ORTT negyedik testülete tölti hivatali idejét - 2012-ig. Elnökből azonban már ötöt használtak el, hiszen a most lemondott Majtényi Lászlón kívül a 2000-ben megválasztott Körmendy-Ékes Judit sem töltötte ki hivatali idejét.
A 2008 márciusában felállt testület elnöke az MSZP, az SZDSZ és az MDF 199 képviselőjének támogatásával a korábbi ombudsman Majtényi László lett. Testületét kezdetben Ladvánszky György (MSZP), Szalai Annamária (Fidesz), Tímár János (SZDSZ), Tirts Tamás (KDNP) és Wéber János (MDF) alkotta, akiket kétharmadnál nagyobb szavazati arányokkal választottak meg. Wéber és Tímár már az első testületnek is tagja volt. Ladvánszky 2000 óta delegált, és 2004-ben komoly esélyei voltak az elnöki szék megszerzésére. Szalai Annamária 2002 óta tag, előtte az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottságának fideszes alelnöke volt. Új ember a testületben Tirts Tamás, akit a KDNP javasolt; ő a Fidesz alapító tagja, több cikluson át parlamenti és fővárosi képviselője. A mostani testület megalakulása után pár hónappal egészült ki Gyuricza Péterrel (MSZP). Az egykori rádiósra azért lett szükség, mert az SZDSZ kilépett a koalícióból, és a médiatestületekben ellenzékivé minősítették delegáltját.
A 2004-2008 közötti testületet Kovács György vezette, KDNP-színekben pedig Meszleny László, a Fidesz korábbi kommunikációs igazgatója dolgozott. A Fideszt ekkor Erdős Zsuzsa képviselte, aki az ORTT milliárdjai felett őrködő Műsor-szolgáltatási Alaptól érkezett a választott testületbe. 2004-ben viszont már nem kapott bizalmat a hosszabbításra, amit sokan azzal magyaráztak, hogy a Tilos Rádió ügyeiben nem úgy szavazott, ahogy elvárták tőle.
A 2000-2004 között hivatalban lévő testületnek két elnöke is volt, mivel Körmendy-Ékes Judit 2003-ban lemondott. Az 1996 óta ORTT-tag elnök lemondása, kizárása, felfüggesztése valamelyik változatban lényegében megválasztása óta folyamatosan megfontolások és találgatások tárgya volt, amihez apropót Körmendy-Ékes saját, valamint férje büntető- és összeférhetetlenségi ügyei szolgáltatták. A lemondás indoka végül a 2001-es beszámoló országgyűlési el nem fogadása, illetve az ORTT költségvetésének megnyirbálása volt. Utóda a volt rádióelnök, Hajdú István lett, akit azonban már az MSZP-SZDSZ-többségű parlament választott meg. E testületben 2002-ig egy MIÉP-es és egy kisgazda delegált is volt; az utóbbi az a Nahlik Gábor, aki 1993-94-ben, az első médiaháború idején a Magyar Televízió teljes elnöki jogkörrel eljáró alelnökeként ténykedett. Mandátuma a kisgazdák parlamentből kiesésével szűnt meg.
Az első ORTT-t (1996-2000) Révész T. Mihály elnök, Horn Gyula miniszterelnök tanácsadója vezette, aki visszaemlékezők szerint "obskúrus kamarillapolitikát folytatott az ORTT élén". Mellette Nahlik, Körmendy-Ékes, Tímár, Wéber, továbbá Kardos Lajos, Zelnik József és Debreczeni József volt a testület tagja.
