Barotányi Zoltán

Múlt vasárnap délután, farkasordító hidegben tartotta e tárgyban úttörõnek számító, kínaiellenes megmozdulását a Jobbik, a Magor és a KOVÁSZ. Új ellenség jelent meg a honi radikális jobboldal horizontján, konkurenciát szolgáltatva az eddigi, például az orosz zsidókkal vagy a destruktív szektákkal kapcsolatos paráknak.

A magyar honvédség második világháborús szerepét vizsgálja egy, az Osiris Kiadónál most megjelenõ könyv. A szerzõ eddig részben ismeretlen, publikálatlan, illetve fel nem használt források alapján számos meglepõ, eddigi tudásunkat megkérdõjelezõ következtetésre jutott. A magyar honvédség a II. világháborúban alapjaiban formálhatja át a drámai közelmúltról vallott vélekedéseinket.

Az idei Hó-show szervezõi már jó elõre beígérték: ezúttal nem csupán reklámokból és kiállítókból fog állni a rendezvény. S valóban: a leendõ sífogyasztók túlléphettek a vágyteli tervezés fázisán, s rögvest eszközölhették is télire való beszerzéseiket. S annak sem kellett csalódnia, akit az ügyességi, logikai, térképzetet javító fajátékok jobban érdekeltek, mint a farkasemberes snowboardok vagy a használt sílécek - igaz, ez esetben majdnem négy csarnokot járhatott be, nagyjából hiába.

A hét végén nyílt, és még több mint egy hónapon keresztül látogatható a Millenárison a 2003 óta mûködõ Ability Park, mely látogatók ezrei számára teszi megélhetõvé, milyen lehet vaknak, siketnek, mozgássérültnek vagy értelmi fogyatékosnak lenni. Van még mit tanulnunk.

Hosszú idõ után ismét a baloldal nyerte az utca birtoklásáért zajló virtuális harcot, ráadásul egyetlen incidenst leszámítva békésen zajlott az október 15-i demonstráció a Terror Házánál. Eközben néhány tucat harcos szélsõjobboldali próbált megküzdeni az elemekkel, az orosz háborús emlékmûvel és a magyar nyelvvel.

Alig néhány héttel az új kormányprogram után már büdzséterve is van az országnak, halleluja. A látszat meg az ígéretek összevetése nyomán világosan látszik: jövõre szinte semmivel sem lesz kevésbé mohó a mi kis államunk, viszont sokkal smucigabb lesz, néha a (távolabbi) jövõ meg az utókor rovására. Sebaj, legalább a deficit kisebb lesz valamennyivel. Esetleg mégsem.

Hivatalosan egész napos ünnepet hirdetett a Magyar Állatvédõ és Természetbarát Szövetség, továbbá a Fauna Egyesület, de végül csak félnapos rendezvény lett belõle. A korábban kiválasztott helyszínt sikeresen einstandolta a maratonfutáshoz biggyesztett sok száz négyzetméteres lacikonyha - legalább mindenki tanulmányozhatta, mi ellen is küzdenek az állati jogok magányos harcosai.

Jelentjük: az õsmagyarok és a velük szövetséges vikingek már Rákosszentmihályon barantáznak - egyelõre még csak egymással. Itt, a kiskertektõl zöldellõ (sárgálló) pesti külvárosban ismerkedhet ezentúl a téma iránt érdeklõdõ nagyközönség az õsi kézmûvesség, harcmûvészet és jurtaépítészet vívmányaival, nem is szólva a rejtélyesen hangzó kísérleti régészetrõl.

Az utóbbi idõkben látványosan fejlõdõ állatkert életében némi törést okozott néhány egzotikus állat eltûnése, majd rejtélyes elõkerülése. Bagaméri és Ace Ventura nyomdokain most önök is bepillantást nyerhetnek az állati nyomozás rejtelmeibe, bár a tettes kiléte ezúttal homályban marad.

A kudarcokban közismerten gazdag magyar história kitüntetett epizódja az 1848-49-es szabadságharc: az ország hosszú idõ után gyakorlatilag elõször (és utoljára) volt képes kiállítani olyan hadsereget, mely minden tekintetben (hadszervezet, minõségi hadvezetés, felszereltség és harci morál) képes volt felvenni a versenyt a zömmel jóval képzettebb és végeredményben túlerõben lévõ ellenséggel.

Immár ötödik alkalommal. Minden eddiginél több kamion, nép, nagyobb hangerõ. Minden képzeletet felülmúló mocsok és zömmel rendkívül szar zenék - dióhéjban ennyi volt az idei parádé. Ne reménykedjünk - jövõre még ilyenebb lesz.

Lapzártára már minden érembõl gyûjtöttünk egyet, negyedik helybõl többet is - sportolóink tehát ismét megismertették a világgal hazánk jobbik arcát. A másik, sajnos, mi többiek vagyunk.