Való igaz - morfondírozunk a helyszín felé tartva -, eddig érdeméhez képest háttérbe szorult a "kínaikérdés" az uralkodó jobboldali narratívában, pedig sokan vannak, furcsán fõznek, és érthetet-len nyelven beszélnek. A világ más részein bezzeg tudják jól, kiknek a szerepét is játsszák a kínaiak: mondjuk a Kínán kívüli Kelet-Ázsiában - gondoljunk csak az idõrõl idõre ismétlõdõ indonéziai (kínai-ellenes) pogromokra. Nálunk csak most jött el az ideje, hogy néhány, méltatlanul kevesek által ismert szervezet, ha hangsúlyozottan békés eszközökkel is, de felhívja a figyelmet a sárga veszedelemre.
Otyi-tyotyi
A helyszínre érve némileg csalódottan látjuk, hogy a jelen lévõ kemény mag mindössze 100-150 fõs, ráadásul sehol sem lehet Magor kaját/piát kapni, pedig a két fokban és metszõ szélben jólesne némi õsmagyar alapanyagokból kevert rumos tea a résztvevõknek. A közönség homogenitását némiképpen oldja az ismert (divattervezéssel is foglalkozó) goaguru megjelenése - hiába, sokak szemét csípik a hamis/noname pólók és tornacipõk.
A vasárnap kora délutáni rendezvény amúgy bizonyos tekintetben az utóbbi egy év legigényesebben prezentált eseménye, például a hangosítás egészen kiváló, ilyen cuccon szívesen játszana is az ember, ám most inkább szakirányú mc áll a mikrofon mögött: Bíber József Tibor, a Jobbik választmányi alelnöke, aki hatásosan és lendületesen adja elõ jó elõre, gondos alapossággal megfogalmazott mondanivalóját. Ezúttal nem esik nehezünkre kihüvelyezni e gondolatok vezérfonalát sem: míg a magyar vállalkozó értelmetlen és gonosz, bürokratikus adminisztrációs, továbbá adó-, járulék- és egyéb terhek alatt nyög, addig a kínaiak tesznek minderre, ahogyan a hatályos munkaügyi és vámtörvényekre is. Így azután nem is okoz gondot számukra árban a helyi erõk alá kínálni, ennek pedig tömeges csõd és tönkremenetel lesz az eredménye. A féligazságokból építkezõ, egydimenziós és némileg paranoid világmagyarázat persze nem állt meg ezen a szinten. A kínaiak felelõsek a magyar textilipar csõdjéért is. Ennek sajátos folyományaként - tesszük hozzá mi - a bezárt üzemekben azóta techno-, acid-, goa- stb. partik zajlanak, s e tárgyba vágó - vagy pláne punk! - klubok nyílnak, de hát e ténnyel pl. egy goaguru már rég tisztában van. A kínaiakkal egyébként is tengernyi a baj: sokan vannak, sokkal többen, mint amennyit maguk bevallanak, így nem lehet õket a rendvédelmi szervek kedvenc szórakozása szerint normálisan nyilvántartani, mint minket, barom magyarokat.
Pingpong
A kínai ráadásul nemcsak jön, de hazudik is: a szónok szerint a kínaiak önvallomásaiban, nyilatkozataiban visszatérõ elem, hogy jártukban-keltükben megtetszett nekik ez az ország (haha!), ezért letelepedtek. De hát ez félrevezetés, itt tudatos gyarmatosítás zajlik! (Megjegyzendõ: ugyanez a még Mao idejébõl származó honi kínai viccek fõ motívuma.) A Kárpátok Országos Vállalkozói Szövetség (KOVÁSZ) elnök asszonya még tovább megy: miután a tönkrement egzisztenciák apokalipszisével kiegészítve megismétli a fenti vádakat (no és az igenekkel való népszavazásra buzdítja az erre amúgy is hajlamos hallgatóságot), kijelenti: kötelezni kell a kínaiakat, hogy a sok-sok beáramló bóvliért cserébe fogadjanak be azonos értékû (mennyiségû) jó minõségû magyar árut. (Paprikát, kannás bort, parizert a rohadtaknak!) Akkor még nem is szóltunk a két ország közti arányokról - teszi hozzá az elnök, ezzel rögvest agyon is csapva elõzõ felvetését.
Ám ha van gonosz, annak van tanyája is: ez pediglen a józsefvárosi piac, ahol az elbutult magyar orgiasztikus körülmények között veszi magához naponta a gagyit. Sajnos a Kõbányai úti kínai játék- (meg nyilván ópium-, kéj- stb.) barlangokról egyáltalán nem esik szó, pedig, mint tudjuk, fõleg ezzel lehet felgyújtani a magyar képzeletét. Zárásként az erõsödõ szélben Horváth Tibor, a Jobbik sajtósa veszi át szót, s felemlegeti még a kínaikérdés kriminális vonzatait: a nyomorultak, azon túl, hogy csak jönnek és kultúránkat, nyelvünket le se szarják, jól le is osztották maguk között a piacot. Aki meg ezután jön, annak már csak az utcai leszámolás, a robbantás és a szamurájkardos darabolás marad, ahogy azt a hongkongi C kategóriás zsánerfilmekbõl oly jól ismerjük. A "jönnek a triádok" motívum érezhetõen szíven üti a témában már Rejtõ Jenõ óta járatos közönséget, melynek tagjai módfelett gondterhelten térnek haza kínai szaroktól mentes otthonukba, s útközben is nyilván megállják, hogy bekapjanak egy adag mogyorós csirkét csípõs-savanyú levessel.
Barotányi Zoltán
