Demonstráció a kínaiak ellen: Szedegetem a rizsát

Belpol

Múlt vasárnap délután, farkasordító hidegben tartotta e tárgyban úttörõnek számító, kínaiellenes megmozdulását a Jobbik, a Magor és a KOVÁSZ. Új ellenség jelent meg a honi radikális jobboldal horizontján, konkurenciát szolgáltatva az eddigi, például az orosz zsidókkal vagy a destruktív szektákkal kapcsolatos paráknak.

Való igaz - morfondírozunk a helyszín felé tartva -, eddig érdeméhez képest háttérbe szorult a "kínaikérdés" az uralkodó jobboldali narratívában, pedig sokan vannak, furcsán fõznek, és érthetet-len nyelven beszélnek. A világ más részein bezzeg tudják jól, kiknek a szerepét is játsszák a kínaiak: mondjuk a Kínán kívüli Kelet-Ázsiában - gondoljunk csak az idõrõl idõre ismétlõdõ indonéziai (kínai-ellenes) pogromokra. Nálunk csak most jött el az ideje, hogy néhány, méltatlanul kevesek által ismert szervezet, ha hangsúlyozottan békés eszközökkel is, de felhívja a figyelmet a sárga veszedelemre.

Otyi-tyotyi

A helyszínre érve némileg csalódottan látjuk, hogy a jelen lévõ kemény mag mindössze 100-150 fõs, ráadásul sehol sem lehet Magor kaját/piát kapni, pedig a két fokban és metszõ szélben jólesne némi õsmagyar alapanyagokból kevert rumos tea a résztvevõknek. A közönség homogenitását némiképpen oldja az ismert (divattervezéssel is foglalkozó) goaguru megjelenése - hiába, sokak szemét csípik a hamis/noname pólók és tornacipõk.

A vasárnap kora délutáni rendezvény amúgy bizonyos tekintetben az utóbbi egy év legigényesebben prezentált eseménye, például a hangosítás egészen kiváló, ilyen cuccon szívesen játszana is az ember, ám most inkább szakirányú mc áll a mikrofon mögött: Bíber József Tibor, a Jobbik választmányi alelnöke, aki hatásosan és lendületesen adja elõ jó elõre, gondos alapossággal megfogalmazott mondanivalóját. Ezúttal nem esik nehezünkre kihüvelyezni e gondolatok vezérfonalát sem: míg a magyar vállalkozó értelmetlen és gonosz, bürokratikus adminisztrációs, továbbá adó-, járulék- és egyéb terhek alatt nyög, addig a kínaiak tesznek minderre, ahogyan a hatályos munkaügyi és vámtörvényekre is. Így azután nem is okoz gondot számukra árban a helyi erõk alá kínálni, ennek pedig tömeges csõd és tönkremenetel lesz az eredménye. A féligazságokból építkezõ, egydimenziós és némileg paranoid világmagyarázat persze nem állt meg ezen a szinten. A kínaiak felelõsek a magyar textilipar csõdjéért is. Ennek sajátos folyományaként - tesszük hozzá mi - a bezárt üzemekben azóta techno-, acid-, goa- stb. partik zajlanak, s e tárgyba vágó - vagy pláne punk! - klubok nyílnak, de hát e ténnyel pl. egy goaguru már rég tisztában van. A kínaiakkal egyébként is tengernyi a baj: sokan vannak, sokkal többen, mint amennyit maguk bevallanak, így nem lehet õket a rendvédelmi szervek kedvenc szórakozása szerint normálisan nyilvántartani, mint minket, barom magyarokat.

Pingpong

A kínai ráadásul nemcsak jön, de hazudik is: a szónok szerint a kínaiak önvallomásaiban, nyilatkozataiban visszatérõ elem, hogy jártukban-keltükben megtetszett nekik ez az ország (haha!), ezért letelepedtek. De hát ez félrevezetés, itt tudatos gyarmatosítás zajlik! (Megjegyzendõ: ugyanez a még Mao idejébõl származó honi kínai viccek fõ motívuma.) A Kárpátok Országos Vállalkozói Szövetség (KOVÁSZ) elnök asszonya még tovább megy: miután a tönkrement egzisztenciák apokalipszisével kiegészítve megismétli a fenti vádakat (no és az igenekkel való népszavazásra buzdítja az erre amúgy is hajlamos hallgatóságot), kijelenti: kötelezni kell a kínaiakat, hogy a sok-sok beáramló bóvliért cserébe fogadjanak be azonos értékû (mennyiségû) jó minõségû magyar árut. (Paprikát, kannás bort, parizert a rohadtaknak!) Akkor még nem is szóltunk a két ország közti arányokról - teszi hozzá az elnök, ezzel rögvest agyon is csapva elõzõ felvetését.

Ám ha van gonosz, annak van tanyája is: ez pediglen a józsefvárosi piac, ahol az elbutult magyar orgiasztikus körülmények között veszi magához naponta a gagyit. Sajnos a Kõbányai úti kínai játék- (meg nyilván ópium-, kéj- stb.) barlangokról egyáltalán nem esik szó, pedig, mint tudjuk, fõleg ezzel lehet felgyújtani a magyar képzeletét. Zárásként az erõsödõ szélben Horváth Tibor, a Jobbik sajtósa veszi át szót, s felemlegeti még a kínaikérdés kriminális vonzatait: a nyomorultak, azon túl, hogy csak jönnek és kultúránkat, nyelvünket le se szarják, jól le is osztották maguk között a piacot. Aki meg ezután jön, annak már csak az utcai leszámolás, a robbantás és a szamurájkardos darabolás marad, ahogy azt a hongkongi C kategóriás zsánerfilmekbõl oly jól ismerjük. A "jönnek a triádok" motívum érezhetõen szíven üti a témában már Rejtõ Jenõ óta járatos közönséget, melynek tagjai módfelett gondterhelten térnek haza kínai szaroktól mentes otthonukba, s útközben is nyilván megállják, hogy bekapjanak egy adag mogyorós csirkét csípõs-savanyú levessel.

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.