Mint tudjuk, hazánk szerencsétlen fekvése (meg a most nem tárgyalandó szomorú történelmi elõzmények) miatt kevés itt a téli sportok mûvelésére igazán alkalmas hegy-völgy, a lankás dombok tövében pedig szinte biztos, hogy egy pótkocsis IFA-ba rohan majd a bátor versenyzõ. Hó még csak-csak hullik (s ezt állítólag már a hét végén megtapasztalhatjuk), ám zömmel rossz helyre, ahol hamarosan ocsmány szürke kásává züllik, ráadásul fagyott kutyaszaron nem lehet rendesen sznóbordozni. Mindez azonban cseppet sem keseríti népünk jelentõs részét: a tízezreket, akik szorgalmasan vásárolják a téli sportszereket, fizetnek be felesezéssel/forraltborozással kísért sítúrákra a közvetlen környékre vagy még messzebb, hogy azután, szerencsésen visszatérve, csokiszín arccal és begipszelt eleganciával tüntessenek irigykedõ ismerõseik elõtt.
Száncsengõ
A Hungexpo szokásos formájában várja a látogatókat, akikre négy hatalmas hodályban lesnek a kiállítók, a kereskedõk és az elegyes népszórakoztatók. Elsõként persze a mûhóval és hóutánzó mûanyaggal borított kicsiny sídombot pillantjuk meg, ahol a legkisebbek kivételesen élõben is kipróbálhatják azt, amirõl apu és anyu egyelõre még csak álmodozik katalóguslapozgatás és síkesztyûvásárlás közben. Az elsõ, szemünk elé táruló mobil eszköz ehhez képest nem kifejezetten téli jármû: a mutáns rollerre emlékeztetõ mûdarabra csak rá kell állni, megragadni a rollerkormányt, s két kereke akárhová elrepít, ráadásul biztosak lehetünk abban is, hogy a kutyák és a gyerekek mindenhol a nyomunkban lesznek. A síléc-, síruha-, síbot-, hódeszka- és korcsolyahegyek csak ez után következnek, mondhatni elképesztõ, szinte befogadhatatlan mennyiségben. És nemcsak fogdosni-szagolni, de vásárolni is lehet, mellékesen funkcionálisan is használható, téli divatdarabokat - más kérdés, hogy némely méregdrága, ám a testet garantáltan melegen tartó kiskabátról a laikus rögvest megállapítja: erre a terézvárosi pusztákon alighanem semmi szüksége sem lesz, sõt, tán még a Svábhegyen sem fog megfagyni nélküle. A motoros szánok ehhez képest persze lenyûgözõek: akár még szervezett túrára is jelentkezhetnénk - csak ide, a környékbeli hegyekbe. Kérdés persze, hogy - ama néhány, kitüntetett, totális közlekedési katasztrófával járó nap kivételével - legfeljebb pár centis havon miként siklanának ezek a kecses jármûvek, melyeket, valljuk be õszintén, inkább Alaszkára vagy a Spitzbergákra álmodtak tervezõik, mint a Hûvösvölgybe. Örömmel látjuk, hogy a technika itt is egyre csak fejlõdik, tökéletesedik - már ami a sporteszközöket illeti. Az új, szpész formájú síbakancsok lassan több alkatrészbõl állnak, mint egy mosógép, a bokát pedig úgy tartják, hogy kalapáccsal sem lehetne eltörni. Sebaj, akkor meg majd a térd fog kifordulni a neki szokatlan terheléstõl, de legalább gyönyörû, behavazott tájon, vadregényes bércek között, s nem hiábavalóan, sörmeccsen, esetleg részegen hazafelé botorkálva megy gajra az ember végtagja.
Nyolc patkó
A jelentõs terekben felhalmozott tárgyak nem csupán puszta funkcionalitásukkal, de magánvaló szépségükkel is tüntetnek - elég egyórányi szemlélõdés például ahhoz, hogy rájöjjünk: egy hódesz-kának is megvan a maga sajátos esztétikuma. Nyilvánvaló, hogy a snowboardok díszítése zömmel figurális, ezen belül az absztrakt/szürreális ábrázolástól a ki-fejezetten képregényszerû (olykor mangastílusú) megvalósításig terjed a skála. A deszkára vitt témák között hódít a "farkasember szintén lompos barátai között", a "dekadens vámpír denevéreit trenírozza" és a "sárkány/kígyó önfarkába harap" motívum. A felhalmozott mûtárgyak persze nemcsak szépek, hanem drágák is - aki olcsóbbat akar, menjen a szomszédes bolhapiacra. Ráadásul itt nem csupán használt sporteszközt szerezhet be, de egyben kellemes marketingtapasztalatokat is - némely lécen ott díszeleg az önkritikus "Gagyi" felirat, mások pedig igyekeznek felvilágosítani a t. vásárlót: ha egy pavilonnal odébb megy, ott pontosan háromszor ennyiért veheti meg ugyanazt a lécet (kötés nélkül). Sajátos bónuszként egy síbörzérõl nem hiányozhat a kedvezményesen árult téli gumi, miként a kicsit puritán, ám annál lényegre törõbb wellness-sarok sem: hiába, tönkölybúza párna és kenderes/fahéjas füstölõ nélkül szart sem érne a sítúra.
Vízisí sincs?
Meglepõ, de sokan ide is csak tévét nézni jöttek: az extrém sportcsatornákról már ismerõs, középszar zenei aláfestésre bemutatott, mi tagadás, virtuóz hódeszkagyakorlatokat többtucatnyian figyelik, sokszor tátott szájjal, mintha most lát-nának elõször ilyet. A kivetítõk szomszédságában turbulencia-kamra, melyben a kicsiny gyermek s hasonlatosan romlatlan lelkû szülei szimulálhatják, milyen lehet a hópelyhek kavargásában állni, ráadásként az örvénylõ, zömmel fehér papírfecnik közül lelkesen próbálják kikapni azt a pár színeset. Ennél is durvább próba jut azoknak, akik rábuknak a logikaijáték-forgalmazók asztalaira, s rögvest belevetik magukat a "hogyan állítsunk elõ szabályos, Euler-féle poliédereket (tetraédert, kockát) e célra látszólag alkalmatlan darabokból", esetleg a "hogyan rakjunk be egy kisméretû dobozba három egymásba csúsztatható fémdarabot" típusú feladatokba. A kitartó molyolás hamarost meghozza a maga gyümölcsét: a külsõ szemtanú vallomása alapján lassan vicsorgásig fajuló, dühödt elszántsággal passzítjuk egymáshoz a fakockatöredékekeket, miközben a külvilág síbotostul, airboardostul, kite-surf tanfolyamostul megszûnt létezni számunkra, s csupán a kezünk mozog a tökéletesség felé törekvés örök rabságában.
Barotányi Zoltán
