A költségvetés kreatív szerzõit mostanában tartósan nyomasztja a kényszer: Magyarországnak eleget kell tennie az uniónak önként vállalt ún. konvergenciakritériumoknak, ennek megfelelõen évrõl évre csökkentenie kellene az államháztartás hiányát. A fiskális szakemberek tehát vért izzadnak, s titokban tán csak maguknak vallják be: nem, ez soha a büdös életben nem fog sikerülni. Idén maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ígérte meg, hogy a 2005-ös, GDP-hez viszonyított hiány 0,6 százalékkal kisebb lesz, mint az idei - amelynek mértékérõl csak rossz sejtelmeik vannak az elemzõknek, hisz a hiány havonta változó mértéke még mindig meglepetést bír okozni a piacokon.
Kis kút, Pásztor, Kerekes
A miniszterelnök azt sem hagyta rejtve elõttünk, mik is a 2005-ös büdzsé prioritásai: a lakosság közepes és alsó jövedelmi helyzetû családjainak favorizálása, munkahelyteremtés (részben közvetve, a beruházások ösztönzésével) meg az igazságosabb gyermektámogatási rendszer. Azt hisszük, senkinek sem okoz majd meglepetést, ha egy pillantást vet a költségvetés tervezetére, és nem talál efféle címzett tételeket - sajnos az ilyesféle törvénytervezetek, nyilván a kõszívû fiskális szakemberek és fapofájú pénzügyi jogászok sajátos, száraz humora miatt, rendre nélkülözik az "itt jön az ingyennyalóka" és a "most három mázsa ajándék krumpli következik" címû fejezeteket. Tartalmaz viszont a mi költségvetésünk százmilliárd forint különleges tartalékot, amit csak akkor lehet majd felhasználni, ha ezt kormányunk a jövõ év közepén helyesnek véli. Persze kormányunk tetszõleges makrogazdasági körülmények között mondhat ilyet (minthogy nálunk a kormányok szoktak is efféléket mondani, mintegy magukat, az ideges lakosságot és a gyomorbeteg befektetõket megnyugtatandó), de most tételezzük fel, hogy ezúttal tényleg csak akkor nem jönnek nagy zsákokkal és billenõs IFA-kkal a léért, ha minden rendben van. Mondjuk (ez az álomszerû jövõkép), ha jelentõs többlet keletkezik a költségvetésben (például váratlanul minden forint macska módjára hatot kölkezik a kincstárban). Ha viszont - mint az várható - már megint elszakadnak a kiadások a bevételektõl, akkor legalább év végén lesz mivel betömni az örökké lyukas gyógyszerkasszát, némileg csökkenteni a tb-hiányt stb. Nagy szerencse, hogy sehol sem szerepel, mekkora hiány, illetve többlet esetén kell ezt vagy amazt csinálni. Nem állunk messze az igazságtól, ha kijelentjük: errõl a pénzrõl, pontosabban a megfelelõ allokációjáról személyesen Gyurcsány Ferenc fog dönteni - aktuális politikai meglátásaitól, alkalmi stratégiai/taktikai elképzeléseitõl függõen.
Fát vág, Forgács
A büdzsérõl úgyszólván mindenki kedvezõen nyilatkozik. A zömmel a Fideszbõl álló ellenzék - azon túl, hogy rögzítette: a hon kormányon lévõ ellenségei már megint elkéstek egy törvény beterjesztésével - még az új kormányt emészti, alig tudta le a kormányprogram kötelességszerû ekézését, s átmenetileg, mintegy erõgyûjtés jelleggel, figyelmét méltóbb témákra (Kulcsár Attila, B.öszöd, antiprivatizációs hisztéria) pazarolja. Gyurcsány Ferenc nem is habozott kijelenteni: tökéletesen rendben van, hogy lecsúsztak a (törvény által) megszabott határidõrõl, elvégre az a legfontosabb, hogy mindenki rögzítse: ez már az új kormány büdzsétervezete, sarokszámai ennek céljait szolgálják. Draskovics pénzügyminiszter ennél is tovább ment: szerinte az országnak kifejezetten jó költségvetése lesz - egy európai mércével mérve közepesen nagy és közepesen fejlett (más szavakkal: középszar) ország költségvetése készült el világos célokkal és követelményekkel.
A jövõ az irgalmatlanul szigorú költségvetési gazdálkodásé: az intézmények az idén már amúgy is csökkentett költségvetési keretüknél is kevesebbet kapnak vagy öt százalékkal, a köztisztviselõk hatszázalékos béremelési keretét pedig maguknak kell kigazdálkodniuk - a játék ezek után a "mindig egy székkel kevesebb van, mint ahány játékos" lényegû társasjátékok logikája szerint zajlik a zérus összegû játszmáknál szokásos stratégiák igénybevételével, sûrû fogcsikorgatással, felmondólevelek körmölgetésével, nyomukban sok-sok munkaügyi perrel.
Sztrádát természetesen jövõre is építenek e hazában - mindez természetes is, hiszen a B‘lga által is megénekelt autópálya valamiképpen az új magyar gazdasági csoda metaforája, miközben a köré települt legendárium sokat merített a Kõmûves Kelemenrõl és a kölni székesegyházról/vízvezetékrõl szóló régi magyar és német beruházási példamesébõl (az utóbbiban az ördög kapja a csatornakoncessziót meg az építõmester lelkét). Nos, az autópályát jövõre - legalábbis rövid távon - nem direkt költségvetési pénzbõl építik. Az M6-osnál és az M5-ösnél állítólag már bevált a trükk: ilyenkor ugyanis az építési költségek nem jelennek meg közvetlenül és azonnal a büdzsében - ezzel szemben még évtizedekig fizeti õket a boldogtalan utókor, jogosan, mondhatni, hiszen úgyis õk fogják az említett mûtárgyakat használni, amint szalmával, tehénszarral és használt pillepalackkal hajtott verdáikkal sebesen suhannak Miskolc/Nyíregyháza felé. Ezt hívják kreatív könyvelésnek, amelyet az Európai Unió is elfogad.
Rés, bástya, sakk
Gondolom, sokan sejtik az igazságot: a NATO-ba is csak azért léptünk be, hogy többet erre se kelljen költeni. A NATO-nak ugyan ígérgetünk, ám ezt zömmel nincs szándékunkban teljesíteni - már ha a dolog pénzbe is kerül. Ennek megfelelõen kormányunknak eszében sincs a védelmi kiadások növelése GDP-arányos mértékben - ezzel szemben inkább csökkennek a honvédelmi kiadások, és a véderõre szánt kiadási tétel vagy százmilliárd forinttal lesz kisebb, mint ha teljesítettük volna vállalásainkat. A kisebb állam koncepciójának jegyében említett alany (ti. az állam) a bevételi oldalon is igyekszik visszafogni magát: az szja állítólagos mérséklése (kétkulcsossá tétele), továbbá a jövõ évre vonatkozó jelentõs beruházási és fejlesztési kedvezmények adócsökkentést jeleznének - ehhez képest az a pár adó- és illetékemelési tétel bagatell. (Lásd Alulról nézve címû írásunkat.) A Pénzügyminisztérium azért ravasz trükköket is bevetne: amint az egy szombati rádiómûsorból (16 óra) kiderült, némileg pofátlan módon maga szabná meg, mely kulturális alapítványokat támogathat az adófizetõ a maga 1 százalékával. Az állam nyilván azokhoz irányítaná az adóforintokat, amelyeket amúgy magának kellene a büdzsébõl támogatnia; a többiekért pedig - fiskális szempontból - nem nagy kár.
A munkahelyteremtést fõként indirekt eszközök szolgálnák, például a járulékrendszer úgy módosulna, hogy a gyesrõl, gyedrõl visszatérõ kismamákat, a fiatalokat és az idõs munkanélkülieket foglalkoztatók kilenc hónapon át (nyilván az említett kismamákhoz kapcsolódó asszociáció) visszakapják a tb-járulék felét. Ez a tétel is csak 10 milliárd forintot ér, de ennyibe se kerül majd a 30 évnél fiatalabb párok javára nyújtott hitelgarancia, amelynek révén kisebb önerõbõl vásárolhatnak maguknak - mondjuk használt - lakást. Ha gyermekük is van, akkor jöhet a fél szocpol, és életbe lép majd egy új bérlakás-támogatási rendszer. Az erre szánt pénz (5,3 milliárd forint) állítólag már megvan (sírjon csak a NATO). Mintegy összehasonlításként közölnénk, hogy a már létezõ lakástámogatási rendszer mûködtetésének jövõ évre várható terhe vagy 200 milliárd forint.
Ennyi
Sokunkat valósággal bûvöletbe ejtenek a nyers számok, amint a maguk põre valóságában ráomlanak a zömmel diszkalkuliás olvasóra. Nos, legyen! A központi költségvetésben 6526,337 milliárd forint kiadáshoz 5847,012 milliárd forint bevétel társul - ez 679,325 milliárd forint hiányt jelent. No de ott van még a társadalombiztosítás is: itt 3034,939 milliárdnyi bevételhez társul 3375,299 milliárdnyi kiadás, a hiány itt 340,359 milliárd forint - ezt mind az egészségbiztosítás hozná össze, ti. a nyugdíjbiztosító költségvetése terv szerint nullszaldós. Innentõl már érdemes összeadni, kivonni - az összesített hiány már az államháztartás két fõ szektorában meghaladja az ezermilliárd forintot - ez lenne az ideinél 0,6 százalékkal kisebb (állítólag 4,7 százalékos) GDP-arányos deficit. Ehhez járulnak az elvárt makrogazdasági adatok: 4 százalékos növekedés, 4,5 százalékos átlagos jövõ évi pénzromlás, 5-7 százalékos bérnövekedés.
Stratégiai célokra azért csak-csak telik: érkezik a plusz 40 milliárd a nyugdíjakra - ti. már három hetet fizetnének a 13. havi nyugdíjból. Az autópályáknál már bevált PPP (private-public partnership) módszer további terheket vesz le kortársaink válláról: az utókor fizet, de hát, mint a felosztó-kirovó jellegû nyugdíjrendszer alapján megtudtuk, ilyen a pilótajátékok természete. Ezen finanszírozási logika alapján a jövõben épülhet diákszálló és börtön is - nagy szerencse, hogy a két funkció nagyjából zökkenõmentesen felcserélhetõ.
Barotányi Zoltán
