Könyv: Véres csillaga (Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái)

Zene

A kudarcokban közismerten gazdag magyar história kitüntetett epizódja az 1848-49-es szabadságharc: az ország hosszú idõ után gyakorlatilag elõször (és utoljára) volt képes kiállítani olyan hadsereget, mely minden tekintetben (hadszervezet, minõségi hadvezetés, felszereltség és harci morál) képes volt felvenni a versenyt a zömmel jóval képzettebb és végeredményben túlerõben lévõ ellenséggel.

A kudarcokban közismerten gazdag magyar história kitüntetett epizódja az 1848-49-es szabadságharc: az ország hosszú idõ után gyakorlatilag elõször (és utoljára) volt képes kiállítani olyan hadsereget, mely minden tekintetben (hadszervezet, minõségi hadvezetés, felszereltség és harci morál) képes volt felvenni a versenyt a zömmel jóval képzettebb és végeredményben túlerõben lévõ ellenséggel. Mindez majdhogynem közhely a magyar történetírásban, sõt a közgondolkodásban is - mégis kevés olyan hadtörténeti munka született eddig, mely áttekintõ jelleggel, a politikai, társadalmi környezetet is számba véve szólt volna az 1848-49-es honvédsereg lenyûgözõ teljesítményérõl. Hermann Róbert történész a Zrínyi Kiadó most induló Nagy Csaták sorozatának elsõ kötetében veszi számba a szabadságharc csatáit és jelentõsebb ütközeteit, nem feledkezvén meg a korabeli politikai helyzet, hadszervezet és a hadmûveleteket befolyásoló logisztikai-infrastrukturális viszonyok felvázolásáról sem. A szerzõ már a bevezetõben is jelzi: tárgyát az ellenséges haderõk közvetlen összecsapásaira korlátozza, s ezek közül is "csupán" azokat teszi vizsgálata tárgyává, melyek valamilyen szempontból (s ez éppúgy lehet hadászati, mint szimbolikus) fontos, ritkábban döntõ hatással voltak a szabadságharc menetére. Az elsõ fejezetbõl megtudjuk: nem csupán stiláris jelentõségû, hogy egy-egy összecsapást

ütközetnek vagy csatának

nevezünk: az ütközet ugyanis harcászati, míg a csata hadászati fogalom - csatában például jelentõs, nagyobb létszámú (legalább hadtest méretû) katonai kötelékek vesznek részt, s az efféle összecsapás döntõen befolyásolja a hadjárat vagy éppen az egész háború vég-kimenetelét. A szabadságharc alatt mindössze 11 csatára került sor - ezek közül ötöt a magyarok, míg hatot a császáriak nyertek (az oroszok mindössze egyetlen klasszikus értelemben vett csatát vívtak: az 1849. július 15-17. váci csatát, ám ebben sem arattak egyértelmû sikert) - persze a háború sorsát itt sem a gólkülönbség döntötte el.

Hermann mindenekelõtt fel-vázolja a cs. kir. hadsereg európai színvonalú szervezetét, s nem véletlenül, elvégre ebbõl nõtt ki utóbb mindkét hadviselõ fél hadereje - ez a császáriaknál persze magától értetõdõ, ám a honvédsereg esetében már korántsem. Éppen ezért Hermann aprólékosan felidézi az önálló magyar hadsereg megteremtésére vonatkozó erõfeszítéseket, melyek révén a nemzetõrségbõl (aktív és nyugalmazott cs. kir. tisztek vezetésével) megalakul a honvédség (a szerzõtõl megtudjuk azt is, hogy a honvéd kifejezést elõször Kisfaludy Károly használta egy versében, s az nem más, mint a Landwehr szó tükörfordítása).

Az önálló magyar honvédsereg létrejötte végül annak köszönhetõ, hogy az udvar nyíltan szembefordult a forradalmi magyar kormányzattal, s annak (jórészt nemzetiségi bázisú) ellenségei mellé állt, s ennek folyományaként a magyarországi cs. kir. haderõ kettészakadt: a zömmel magyar és szlovák feltöltésû sorezredek a forradalom mellé álltak, míg a zömmel külföldrõl sorozott ezredek, illetve a szerbek, horvátok, románok közül kikerült határõrök a bécsi központi kormányzat (és a helyi nemzetiségi lázadók) oldalán vettek részt a harcokban. A körülmények pontos ismeretéhez tartozik az is, hogy az ország infrastrukturális és terep-viszonyai nem kedveztek a gyors csapatmozgatásnak: a csupán csekély számú, általában fából épült (éppen ezért jól éghetõ) híddal keresztezett (jelentõsebb) folyók ekkor még alig leküzdhetõ akadályt jelentettek a hadviselõ felek számára - a Dunán ekkor még csak épülõfélben volt a Lánchíd, s majd csak Haynau avatja fel 1849 õszén -, igaz, szükségbõl a szemben álló felek azért többször is átkeltek a félkész, pallókkal fedett hídon. Ráadásul a vasúthálózat is igen gyér volt - mindazonáltal a Szolnok-Pest-Vác vonal már készen állt, s a magyar hadtörténet során ekkor elõször szállítottak csapatokat vasúton a hadszíntérre.

Hermann a fentiek felvázolása után sorra veszi a nagy csatákat s a fontosabb ütközeteket: felidézi a haditerveket, a stratégiai elképzeléseket, idéz korabeli (sokszor még publikálatlan) visszaemlékezéseket, s nem feledkezik meg az illusztrációkról sem: minden összecsapáshoz mellékel térképet, feltüntetve rajta

a szemben álló seregtesteket,

s persze nem hiányozhatnak a színes reprodukciók sem. Már a könyv borítója is árulkodó: a reguláris császári és honvédseregeken kívül jelentõs számú irreguláris szerb (illetve román) felkelõ is részt vett a harcokban, mi több, az elsõ összecsapások 1848 nyarán a szerb határõrök, felkelõk (vagy szerbiai önkéntesek), illetve az ekkor még osztatlan cs. kir. csapatok között törtek ki. A küzdelmek kétarcú volta már ebbõl is megért-hetõ: a fõhadszíntereken még úgy- ahogy betartották a hadviselés (pl. civilekre vonatkozó) elemi normáit, a szerb és román felkelõk szisztematikusan gyilkolták a magyar nemzetiségû polgári lakosságot - mint Hermann könyvébõl is kiderül, cserében a mieinknél sem volt pardon, s a délvidéki harcokban a honvédcsapatok sem feltétlenül ejtettek foglyokat.

Az ütközetek leírásának olvastán más szempontból is kiütközik a szabadságharc nemzetközi jellege: nem csupán az ellenséges erõk, de a honvédsereg sem volt etnikailag homogén: a tisztikarban (miként az a tizenhárom vértanú fõtiszt névsorának felidézésébõl is kiderül) a magyar származásúak mellett (akik nem feltétlenül tudtak magyarul) osztrákok, (birodalmi) németek, horvátok, szerbek, lengyelek, sõt (mint Guyon példája mutatja) angolok is szolgáltak és harcoltak, s a honvédalakulatok között is megtaláljuk a lengyel, az osztrák (Bécsi légió), a német és az olasz nemzeti légiót (ahogy nem feledkezhetünk el a zömmel szlovák legénységû honvédzászlóaljak helytállásáról sem - pl. Branyiszkónál).

Az alapvetõen a nagyközönség számára íródott vaskos kötet számos tanulsággal szolgál - fõleg a tekintetben, hogyan vezetnek egyéni hibák és kiválóságok, tévedések és zseniális meglátások, hibás és pontos helyzetfelismerés, bátorság és gyávaság, fegyelem és egyéni kezdeményezés a történelemkönyvekbõl részben már ismert, ám e kötetbõl biztosan megismerhetõ következményekhez. Ráadásul a könyv végén alapos bibliográfia várja a téma iránt behatóbban érdeklõdõket, ennek megfelelõen csak ajánlhatjuk minden, a magyar történelem iránt érdeklõdõ olvasónak.

Barotányi Zoltán

Zrínyi Kiadó, 2004, 408 oldal, 5880 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.