Roosevelt tér - folytatás: Könyvelők álma

  • Bori Erzsébet
  • 2000. április 27.

Tudomány

Mi volna, gondoltam, ha ez egyszer megtörnénk az újságírás honi hagyományait, és nem hasadnánk le a témáról. A fákról. A Roosevelt tér fáiról, amelyek most (húsvét van) még állnak, de ki tudja, mi lesz hétfő és szerda között. Meglehet, rossz kedd: aznap délutánra tűzték ki a terület átadását, amiről nem tudni pontosan, mit jelent. Éppen két hete számoltunk be a helyzetről, de sűrű volt ez a két hét. Egy tüntetéssel kezdődött, amelyet a Városi Biciklisták, a Levegő Munkacsoport és a Védegylet szerveztek a térre, ahonnét, immár engedély nélkül, séta következett a Városházáig, némi rendőri erőszakkal, elvezetéssel - szigorúan a törvények szerint.
Mi volna, gondoltam, ha ez egyszer megtörnénk az újságírás honi hagyományait, és nem hasadnánk le a témáról. A fákról. A Roosevelt tér fáiról, amelyek most (húsvét van) még állnak, de ki tudja, mi lesz hétfő és szerda között. Meglehet, rossz kedd: aznap délutánra tűzték ki a terület átadását, amiről nem tudni pontosan, mit jelent. Éppen két hete számoltunk be a helyzetről, de sűrű volt ez a két hét. Egy tüntetéssel kezdődött, amelyet a Városi Biciklisták, a Levegő Munkacsoport és a Védegylet szerveztek a térre, ahonnét, immár engedély nélkül, séta következett a Városházáig, némi rendőri erőszakkal, elvezetéssel - szigorúan a törvények szerint.

Lányi Andrásnak volt egy szép estéje a hűvösön, és innentől a Védegylet áttért a szobai terepmunkára. Levél ment a Four Seasons szállodalánc kanadai székhelyére, tényleg ők akarnak-e drága pénzen futballpálya méretű mélygarázst építtetni a hotel bejárata elé? Levél ment Kanada nagykövet asszonyának, aki segíthetne az ellenérdekelt félnek saját jól felfogott érdekei felismerésében. Megbeszélést folytattak az V. kerület és a főváros környezetvédelmi bizottságával, megkeresték Illés Zoltánt, a parlament hasonnevű grémiumától, aki viszont Demszkytől kért érdemi és kapott érdemtelen választ az ügyben. Karátson Gábor festőművész, Vida Gábor akadémikus és Sólyom László, az Alkotmánybíróság korábbi vezetője levelet írt Göncz Árpádnak, vállalná el a fák védnökségét.

A másik fél sem maradt tétlen - ahogy a zöldek fokozták a nyomást, úgy érkeztek sorra az újabbnál újabb érvek és magyarázatok a fák kivágásáról. Első körben az új gazdák ragaszkodtak volna a fák eltávolításához, mert akadályozzák a Lánchíd felől közeledők zavartalan rálátását a szálloda frontjára, másfelől a vendégek zavartalan kitekintését a szoba árába kalkulált budai látképre. Ezután következett a mélygarázs imperatívusz - ahány szoba, annyi kocsiállás -, de menet közben kiderült, hogy a szomszédos Belügyminisztérium és a polgármesteri hivatal is szívesen parkolna benne.

A legfrissebb verzió

szerint mégsem a mélygarázsnak vannak útban a fák, hanem a garázs fel- és lehajtója miatt kell a Lánchídra vezető autóutat a mai park területére eltolni. Akár megvalósul a terv, akár nem, az úttörő megoldást - betonrámpa egy világszép panorámára néző luxusszálló homlokzata előtt - minden bizonnyal tanítani fogják a jövő építészeinek.

Az nem érv, hogy a tér fáinak eszmei értéke 13,5 millió HUF, a delikvensek ezt akár zsebből kifizetnék, de a rendeletek pótlásra kötelezik őket. Azt mondják, az eltüntetésre ítélt negyvenvalahány fából húszat átmentenek, valószínűleg a Gellérthegyre. Tegyük föl, hogy túlélik - az alkalmatlan időpont, az előkészítetlenség és a fák egy részének életkora miatt a szakértők ezt erősen kétlik -, ám a Belvárosban ettől nem lesz több a zöld és jobb a levegő. A garázsrámpára hordott kétméteres földet lehet füvesíteni, lehet oda árvácskát ültetni, de fát, azt nem. Harmincéves fát meg végképp nem - mondja Radó Dezső fatudor -, legfeljebb megvárni, amíg harmincéves lesz.

Van még egy kérdés - feltették már az illetékesek és egy internetes fórum vitázói is -: miért pont a Roosevelt tér?

Miért pont ezek a fák?

Hiszen a budai hegyvidéket szinte letarolták az idők folyamán. Hiszen Dunaújvárosban, amelynek hazai viszonylatban is hírhedten rossz a levegője, egész erdőt terveznek kivágni egy bevásárlóközpont kedvéért. Mindennapi eset, hogy kisebb-nagyobb építkezéseken egyszerűen eltávolítják a munkagépek mozgását akadályozó fákat. A legújabb, 1999-es (!) szabályozás elérte, hogy az európai országok közül nálunk a legkönnyebb, leggyorsabb és legolcsóbb kivágni a fákat, akár engedéllyel, akár anélkül. Vegyük csak az időben legközelebbi esetet, a meglehetős publicitást kapott Széna térét, pontosabban a volt Széna térét: ahol egykoron egy Szénáról elnevezett köztér állott, az átlényegült magánterületté, s miközben a parlament környezetvédelmi bizottsága a fák megmentésének lehetőségén vitatkozott, az új gazda bekerítette földjét, és rövid úton tárgyavesztetté tette a vitát.

Mert favágások itt csak törvényesen, a szent és sérthetetlen magántulajdon talaján történnek. Ami köztulajdon, az a dús, pesti levegő, amelyet vállvetve szívunk.

Akkor miért is a Roosevelt tér? Nem tudom. De ha itt és most sikerülne, az más tereknek, más városoknak, más fáknak is jelenthetne valamit.

Bori Erzsébet

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.