Bretter Zoltán

A szélsőjobbos retorika általánosan uralkodóvá vált, s ezt erősítette fel a demokrácia populista-trumpista berobbanása.

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék."

Mennyiben felelősek maguk a gázai lakosok saját sorsukért, és mennyiben bújhatnak el a „civilség” köpönyege mögé, amit a nemzetközi közvélemény kínál fel nekik?

TGM is saját magát írta, élete maga volt az írás – Bretter Zoltán Tamás Gáspár Miklós életművéről.

Sokan mondják Gazsiról, hogy pozőr, s váltogatja ideológiáit. Csakhogy a lenyűgöző, káprázatos tűzijáték közben gyakran megfeledkezünk arról, hogy megszámlálható, gondosan elhelyezett szerkezetekből lövik a látványt.

„Hinni akarunk, hinnünk kell, az emberiségnek hitre van szüksége. Olyan hitre, amely hegyeket mozgat, mert azt az illúziót kelti, hogy a hegyeket el lehet mozdítani. Az illúzió vélhetőleg az élet egyetlen realitása.” (Benito Mussolini, 1912)

Ahogy a hórában, összekapaszkodós nemzeti táncukban, a románok úgy toporogják körbe az orbáni utat, de elindulniuk rajta nem sikerülhet.

Száz éve, 1918. január 26-án született Nicolae Ceaușescu, akit gúnyolhatunk vagy gyűlölhetünk, jobbára ugyanazért: nevetséges személyi kultuszáért, a tudományos szocializmus útmutatása alapján kidolgozott kalóriatáblázatáért.

Schmidt Mária pillantását először Soros Györgyre, majd Orbán Viktorra vetette, és intellektust megvető bátorsággal kirohant Michael Ignatieff ellen (Lásd: A nyitott társadalom és a liberális forradalom, Látószög blog, 2017. február 3.). Ignatieff jelenleg a Közép-európai Egyetem (CEU) rektora, harvardi professzor, korábban a kanadai Liberális Párt vezetője és országgyűlési képviselő volt. Létezésével még a művelt publikum sem volt eddig tisztában. Segítünk.

Emlékszünk-e még Bánki Erik – és ne is merüljön e név a feledés homályába! – módosító indítványára, amelyet 2016. február 29-én, hétfőn terjesztett be a magyar törvényhozás elé, s amit másnap, kedden már el is fogadtak? „Az MNB által létrehozott alapítvány vonatkozásában az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét.” Ha felidézzük a magyar történelem eme örökbecsű pillanatát, akkor megérthetjük, mi zajlik Romániában – és minek kellett volna történnie nálunk.

Figyelmeztetés: Minden hasonlóság a puszta véletlen műve; olykor azonban mégsem.