Bretter Zoltán

Ki a civil?

Az izraeli és a palesztin hadviselésről

Publicisztika

„A Hamászt demokratikusan választották meg a gázai emberek, ezt nem szabad elfelejteni, nem szabad félrenézni – mondta Gilad Erdan, Izrael ENSZ-nagykövete, majd így folytatta: „A Hamász, a népirtó dzsihádista terrorcsoport viseli a kizárólagos felelősséget mindazért, ami Gázában történik.”

Nos, először is lássuk, mi a demokrácia. A kérdés konkrétabb formában így hangzik: vajon a gázai civilek mennyiben cinkosok és mennyiben „magánemberek”, akik nem lehetnek részesei a konfliktusnak, és nem is szabad, hogy azok legyenek?

Demokrácia vs. liberalizmus, sokadik menet

Mondhatjuk, hogy a szavazati joggal rendelkezők felelősek a Hamász akcióiért: azok, akik a Hamászra szavaztak, és a demokrácia értelmében azok is, akik nem. Igen, az utóbbiak is, annál is inkább, mert nem láttunk a Hamász hatalma ellen szerveződött „civil mozgalmakat”, és az izraeli túszszedést sem ítélték el gázai „civilek”.

A demokratikus berendezkedés mindenkori, születéskori igazságtalansága a „többség zsarnoksága” (Tocqueville), avagy – érthetőbben és konkrétabban – a kisebbség elnyomása. Tetszik, nem tetszik, a többség a felelősségbe vonszolja, túszul ejti a kisebbséget, kollektív felelősséget gyúr az egyéniből; Rousseau ezt nevezi „általános akaratnak”. A demokratikus szavazás aktusa individuális és technikailag titkos, így utólag soha nem vizsgálható eredményesen az, hogy ki a civil (a „magánszemély”, azaz aki nem kér részt a politikai döntésekből), és ki az, aki maga is részt vett az általános akarat megformálásában. Legföljebb – elméletileg – azt lehetne mondani, hogy az igazi civil az, aki nem szavazott.

Ám ezzel a mondással is sok a baj. Aki nem szavaz, nem lehet civil, citoyen, mert saját ­akaratából kimaradt a közügyek intézéséből; kizárólag magánemberként szeretne élni, a közösségi létből kiszakítja magát; antik görög értelemben „idióta”. A civilség viszont azt a minőséget jelenti, hogy valaki teljes lényével a közjó előállításán fáradozik, részt vesz a ­közügyek intézésében, magánérdekeit nem a köz érdekei elé, hanem azok mögé helyezi. A civilség minőségének elveszítésével jár az is, hogy az önmagát kizárólag magánemberként fölfogó egyénre a közösség mint értéktelen­re tekint, és kitaszítja magából (ahogy azt ­Rousseau javasolja az „általános akarat” megképződésének folyamatában). És végül: még ha a nem szavazókat, a távolmaradókat nem is iktatjuk ki a közösségből, vagy megengedően viszonyulunk ahhoz, hogy ő kiiktatja önmagát, még mindig megmaradhat kisebbségnek, tehát a többségi zsarnokság áldozatának.

Eme okfejtésünk mindenképpen arra vezet, hogy Gáza szavazóképes lakossága – a demokrácia fogalmából adódóan – mindenképpen felelős a Hamász tetteiért. Akár a Hamászra szavazott, akár nem, és akkor is, ha nem szavazott. A demokrácia szemszögéből, hangsúlyozom, a demokrácia előfeltevései alapján tehát létezik kollektív bűnösség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.