Az úgynevezett Európa-párti koalíció is szétesett, pedig soha nem volt egyben. Az USR-nek (Mentsétek meg Romániát Szövetség) rögtön két jelöltje támadt. Az egyik a független bukaresti főpolgármester, Nicușor Dan, az USR – azóta kilépett – alapítója, a másik Elena Lasconi USR-elnök, a tavaly novemberi elnökválasztás első fordulójának meglepetésszerű döntőse, akitől pártja a kampány kellős közepén megvonta a támogatást – ami világpremier. Ehhez a romhalmazhoz sorolható a kormányzó pártok (a szociáldemokraták, a nemzeti liberálisok, az RMDSZ és a kisebbségek csoportja) újrahasznosított jelöltje, Crin Antonescu. Ő 2009-ben már volt elnökjelölt, akkor a harmadik helyen futott be, az elmúlt tíz évben külföldön tartózkodott; ő tűnik tán a legjózanabbnak, de a Hófehérke-kampányt folytató Nicușor Dannal vívja legádázabb, hitelrontási kísérletektől sem mentes küzdelmét. A román politikusok mindig is rendkívül kreatívan teremtették meg az abszurditások káoszát, és planetárisan csak Donald Trump képes lépést tartani velük. Várhatóan egy széljobbos és egy ún. „Európa-párti” jelölt kerül a második fordulóba.
De közben szétesőben van az utóbbi időben mégiscsak jól teljesítő román gazdaság, mert a költségvetési hiány 9,3 százalék. Az ország tehetetlenül toporog a hitelminősítők által befektetési szemétnek nevezett szakadék szélén.
Megáll az ész, és mindenki a választási zaklatás végéért fohászkodik.
Călin Georgescu, aki tavaly novemberben megnyerte az utóbb eltörölt első fordulót, nem a semmiből bukkant föl, ott kószált már Ceaușescu titkosrendőrségének környékén és az 1989 utáni, bukdácsoló demokratikus rend hatalmi útvesztőiben. A hatalmi elitek, az elemzők, a médiumok, társadalomtudósok és filozófusok rövidlátásának köszönhetően, valamint a putyini hibrid agresszió következtében Georgescu észrevétlen maradt, „radar alatt repült”. Ám leginkább a mindenkori politikai elit vádolható avval, hogy Románia 2007-es uniós csatlakozása után önelégülten hátradőlt, s eldöntöttnek vélte az ország európai identitásának évszázados dilemmáját: az ország fölött örökké ragyogni fog a demokrácia Napja, föltéve, hogy a széljobb szájából mindig ki lehet majd énekelni a nacionalista-vallási sajtot. Így aztán a szélsőjobbos retorika általánosan uralkodóvá vált, s ezt erősítette fel a demokrácia populista-trumpista berobbanása. S végzetesnek bizonyult az, hogy a román nemzeti identitás tisztázatlanul hagyott kérdéseivel senki sem számolt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
