Bretter Zoltán

Elveszett eszmények

Miért győzött Trump?

  • Bretter Zoltán
  • 2025. január 15.

Külpol

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

És most tegyük föl magunknak a kérdést: lehetséges, hogy az Ohio állambeli Springfieldben haiti bevándorlók összefogdossák szomszédjaik kutyáit, macskáit, majd jóízűen föl­zabálják őket? Sokan vannak, akik Donald Trump szavait készséggel elhiszik, mert Trumpban hisznek.

A kiskorúak lázadása

A közösségi média közvetlen tapasztalatokat, élményeket, látványt közvetít, valós időben, gyorsan, hatékonyan. Valóságot? Igen, hiszen hasonló hangszigetelt cellákban élünk, saját akaratunkból, összezárva. Mi lehet igazabb, mint a börtön igazsága, ráadásul ez az egyetlen megmaradt bizonyosságunk? Robert Musil ezt a fajba, nemzetbe, pártba zárt rabságot „funkcionális ostobaságnak” nevezte egy 1937-es bécsi előadásában.

A posztigazság korát az olyan kijelentések uralják, amelyek hamisságát csupán racionális érveléssel, tudományosan lehetne tesztelni, de erre mind kevesebben képesek, és annál is kevesebben hajlandók. A Meta vezérének, Mark Zuckerbergnek minapi bejelentése, amellett, hogy bejelentkezés Donald Trump szolgálatára, a tényellenőrzés kiiktatásáról szól.

A közösségi kommunikáció világának kiteljesedésével viszont az illúziókból megszü­letett egy másik realitás, ami ellentmond tapasztalatainknak – de igazabb náluk, mert érzelemgazdag. A tények racionális feltárása bizonytalan, kiégett és unalmas világot eredményez, ehelyett jobb igaz világban élni, amelyhez viszonyunk van és cuki. Fölöslegesen mondjuk, hogy a „tények makacs dolgok”, mert nem tudjuk mi az, ami makacs: mi a tény? A tények ugyanis interpretációk; igazságtartalmuk mindenkor vita tárgyát képezi. A szeretem/nem szeretem, röviden a „like” erkölcsi parancs, ízlésítélet és klikkelésnyi távolságra van. Ki tudná ezt jobban, mint Elon Musk, Trump digitális árnyéka?

Digidemokrácia

A 19. századi liberálisok másképp gondoltak a közös igazságról, amit vitában, ellentétek során alakítunk ki. Voltaképpen a tudományos érvelés modelljét alkalmazták, az igaz és hamis elkülönítésének módszerét.

Az igazságon túli, post-truth világban azonban már ízlésítéleteket fogalmazunk meg, a visszhangcellákban, buborékokban pedig az egyetértés eleve adott; és ahogy Kant fogalmazott, nem vagyunk elég bátrak, hogy kilépjünk belőlük. Így aztán fölkínáljuk magunkat az illúzióval kereskedőknek, és nem utolsósorban az idők változását intuitív módon értő, politikai kalandoroknak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk