Nem kizárólag a nagy választási osztogatások, a pedagógusbér-emelés, a nyugdíjemelés okozzák a jelenlegi gazdasági krízist, inkább az, hogy tavaly márciusa óta tart a választási év. Az európai parlamenti választásokkal kezdődött, majd folytatódott az elnökválasztás tavaly novemberi első fordulójával, amelyet utóbb megsemmisítettek. Ám nem vitás, hogy előbb Călin Georgescu, majd a magát tudatosan és következetesen az ő apostolának beállító George Simion jelöltsége is hozzájárul a gazdasági és politikai üzemzavarhoz. Az elnökválasztás első, két héttel ezelőtti fordulójának részvételi adatai mégis azt mutatják, hogy a romániai társadalom közel felét a sokrétű krízis hidegen hagyta – vagy azért, mert sorsszerű, megszokott, majd csak elmúló csapásként tekint rá, vagy azért, mert jobb élni, mint reménytelen állapotokon gondolkozni. Eljött tehát a tekintélyi populizmus, az „illiberális demokrácia”, a magyarországi 2010-hez hasonló fordulópont, a fülkeforradalom ideje.
Hang a lélek mélyéről
George Simion (AUR – Románok Egyesüléséért Szövetség) a romániai elnökválasztás második fordulójának nagy esélyese, az első fordulóban 41 százalékot kapott, kétszer annyi szavazatot, mint a novemberben megsemmisített választás győztese, Călin Georgescu. A második helyezett ellenjelölt, Nicușor Dan bukaresti főpolgármester 20 százaléknál alig valamivel többet szerzett, az amúgy is rogyadozó kormányzó koalíció jelöltje, Crin Antonescu pár tízezer szavazattal lemaradva Dantól, nem jutott a második fordulóba.
A két döntős közötti szavazatkülönbség közel 2 millió, amit behozni szinte képtelenség. Elgondolni csak úgy lehet, ha feltételezzük, hogy Nicușor Dan az előzőleg távol maradók között legalább egymillió új szavazót talál. Az első forduló részvételi adatai azonban nem adnak túl sok okot a bizakodásra. Országos összesítésben éppen annyian mentek el szavazni, ahányan 2019-ben vagy a 2024-es első fordulóban, azaz a választásra jogosultak 47 százaléka. A mostani első fordulóban a diaszpóra, a külföldön dolgozók, ott élők vagy éppen ott tartózkodók szavazatai biztosították Simion számára a győzelmet, aki óriási fölénnyel nyert Spanyolországban, Olaszországban, Németországban. Egymillió olyan választópolgár voksa, aki a jobb élet és a munkalehetőségek ígéretétől vezetve és a hiányzó otthoni szolgáltatások miatt, a romániai állapotok elleni tiltakozásképpen ment el és hagyta otthon családját. Ma naponta csattan bele a vendégmunkások iránti, a széljobb által világszerte szított általános ellenszenvbe – saját országa iránti megvetését és a befogadó ország taszítását pedig a megbecsülés radikális követelésében oldja fel.
Ez azonban nem csak a diaszpórára igaz. A 2007-es EU-csatlakozás óta Románia lakossága úgy érzi, hogy csak ténfereg az unió peremén. Hiába, hogy fejlődött az ország, hogy sztrádákat építenek, hiába a jobbnál jobb gazdasági mutatók, hiába teljesítették maradéktalanul az EU elvárásait és másolják lelkesen az Egyesült Államok egyenlőtlenség alapú kapitalizmusát – sokak érzése mégis az, hogy a román lenézett nemzet, holott területi nagysága, lakossága és teljesítménye alapján az országnak közvetlenül Lengyelország mögött, Európa vezető hatalmai mellett volna a helye. Az elképzelt nagyság és a nyomasztónak látott valóság közötti szakadékot balkáni neurózisnak nevezzük.
A lejtő felé
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
