Bretter Zoltán

Digidemokrácia

Fülkeforradalom Romániában

Külpol

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

Az interneten sokan kerestek rá a „Vasgárda”, „szuverenitás”, „szabadkőműves”, „antiszemita” szavakra. A román pártrendszer november 25-én hangos robajjal összeomlott, a jelenlegi kormánykoalíció két nagy pártjának, a szociáldemokratának hirdetett PSD, valamint a liberálisnak hirdetett PNL vezetői lemondtak. Egy megnyerő külsejű, halk szavú, ezoterikus tudást sejtető, semmitmondó, nevetséges üzeneteket határozottan artikuláló ember, Călin Georgescu söpörte el a Ceau­șescu utáni, rendszerváltásnak nevezett korszakot, amely egy ellopott forradalommal kezdődött, de úgy tűnhetett, az európai Romániában ér véget. Ám hirtelen feltört mindaz, amit a román politikai elit az elmúlt 35 évben több-kevesebb sikerrel fedő alatt tartott – majd mindez összekeveredett a 21. század szótagokkal és nosztalgiamorzsalékokkal szennyezett, és történelmi tudását jórészt elveszített közegével. A média kilószám szórja a hamut a fejére, a közvélemény-kutatók pedig nem győznek bocsánatot kérni azért, hogy mindezt nem látták előre, nem vették észre.

De mit kellett volna észrevenniük?

Georgescu személye

Először is azt, hogy mi folyik a közösségi médiában, és hogy a nulla kampányköltséget bevalló jelölt sokmilliós nézettséggel rendelkezik. De azt is regisztrálniuk kellett volna, hogy mi lappang a román társadalom mélyén. Ez a két megfigyelés talán elég lett volna annak a logikus következtetésnek a levonásához, hogy a milliós nézettség könnyedén szavazatok millióiban materializálódhat.

A közösségi médiából megállás nélkül áradt Călin Georgescu, a férfierőtől duzzadó Putyin mintájára létrehozott erős vezér képe. A nickneve C5G – a román humor páratlan. Az egyik posztban a fess, sportos férfiú gyönyörű téli tájban fagyos tóba veti bele magát; közben csöndesen, nagy pelyhekben hull a hó, éteri zene szól és a habokból kiemelkedő úr az Úrról szónokol. Máskor keleti harci sportokat űz fekete övvel, az pedig már román hab az orosz tortán, ahogy a kötőféket elengedve fehér lovon, egyszerű népviseleti ingben a román jövő végtelen szabadságába vágtat. Egykor Corneliu Zelea Codreanu, a Vasgárda, azaz a Szent Mihály Arkangyal Légiójának a vezére tette ezt; és ez a román társadalom egy része számára még TikTok nélkül is meggyőzőnek bizonyult. A legionárius misztikát a századfordulón a törzsökös románságot kutató tudós történész, Nicolae Iorga igazolja, akinek az AI által létrehozott alakja 150 év elteltével fog kezet Georgescuval. Utóbbinak azonban illendő lett volna tudnia, hogy a híres, a románság ősképét létrehozó professzort éppen a legionáriusok gyilkolták meg brutális módon. Annál rosszabb a tényeknek, mondotta volt Hegel, s ezt Georgescu úr nyugodtan a saját mottójaként kezelheti.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.