Bretter Zoltán

Digidemokrácia

Fülkeforradalom Romániában

Külpol

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

Az interneten sokan kerestek rá a „Vasgárda”, „szuverenitás”, „szabadkőműves”, „antiszemita” szavakra. A román pártrendszer november 25-én hangos robajjal összeomlott, a jelenlegi kormánykoalíció két nagy pártjának, a szociáldemokratának hirdetett PSD, valamint a liberálisnak hirdetett PNL vezetői lemondtak. Egy megnyerő külsejű, halk szavú, ezoterikus tudást sejtető, semmitmondó, nevetséges üzeneteket határozottan artikuláló ember, Călin Georgescu söpörte el a Ceau­șescu utáni, rendszerváltásnak nevezett korszakot, amely egy ellopott forradalommal kezdődött, de úgy tűnhetett, az európai Romániában ér véget. Ám hirtelen feltört mindaz, amit a román politikai elit az elmúlt 35 évben több-kevesebb sikerrel fedő alatt tartott – majd mindez összekeveredett a 21. század szótagokkal és nosztalgiamorzsalékokkal szennyezett, és történelmi tudását jórészt elveszített közegével. A média kilószám szórja a hamut a fejére, a közvélemény-kutatók pedig nem győznek bocsánatot kérni azért, hogy mindezt nem látták előre, nem vették észre.

De mit kellett volna észrevenniük?

Georgescu személye

Először is azt, hogy mi folyik a közösségi médiában, és hogy a nulla kampányköltséget bevalló jelölt sokmilliós nézettséggel rendelkezik. De azt is regisztrálniuk kellett volna, hogy mi lappang a román társadalom mélyén. Ez a két megfigyelés talán elég lett volna annak a logikus következtetésnek a levonásához, hogy a milliós nézettség könnyedén szavazatok millióiban materializálódhat.

A közösségi médiából megállás nélkül áradt Călin Georgescu, a férfierőtől duzzadó Putyin mintájára létrehozott erős vezér képe. A nickneve C5G – a román humor páratlan. Az egyik posztban a fess, sportos férfiú gyönyörű téli tájban fagyos tóba veti bele magát; közben csöndesen, nagy pelyhekben hull a hó, éteri zene szól és a habokból kiemelkedő úr az Úrról szónokol. Máskor keleti harci sportokat űz fekete övvel, az pedig már román hab az orosz tortán, ahogy a kötőféket elengedve fehér lovon, egyszerű népviseleti ingben a román jövő végtelen szabadságába vágtat. Egykor Corneliu Zelea Codreanu, a Vasgárda, azaz a Szent Mihály Arkangyal Légiójának a vezére tette ezt; és ez a román társadalom egy része számára még TikTok nélkül is meggyőzőnek bizonyult. A legionárius misztikát a századfordulón a törzsökös románságot kutató tudós történész, Nicolae Iorga igazolja, akinek az AI által létrehozott alakja 150 év elteltével fog kezet Georgescuval. Utóbbinak azonban illendő lett volna tudnia, hogy a híres, a románság ősképét létrehozó professzort éppen a legionáriusok gyilkolták meg brutális módon. Annál rosszabb a tényeknek, mondotta volt Hegel, s ezt Georgescu úr nyugodtan a saját mottójaként kezelheti.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.