Bundula István

Hónapok óta tartó huzavona után a múlt héten úgy döntött a pécsi önkormányzat kormánypárti többsége, hogy nem rendel el változtatási tilalmat az eredetileg a Zengőre tervezett lokátorállomás módosított helyszínére, a város közigazgatási határain belül fekvő Nagy-Tubesre. Persze mindegy: a radar így is, úgy is jön.

Lehangoló látleletet ad a magyar társadalomról a könyvhétre megjelent "Nincs két ország...?" című tanulmány (kiadja az Osiris). Az unalomig ismert kliséket hanyagoló Szalai Júlia problémafölvetése az egyik legeredetibb az 1990 utáni állapotokat vizsgáló eddigi munkák sorában.

Másfél ezer oldalon keresztül bonyolódik a fiatal varázslótanonc, Nathaniel, az általa megidézett több ezer éves dzsinn, Bartimaeus és a mágusok uralma ellen hadakozó "közember", Kitty Jones története. A három vaskos kötet látványa rémisztően hathat a tizenévesek számára - de alighanem csak addig, míg rá nem szánják magukat az olvasásra.

Az "NDK-indiánfilm" a rendszerváltozás utáni Magyarországon az értéktelen, a hamis, a hazug szinonimája lett.

Feleségét a forró dobkályha mellé ültették télikabátban, s amikor a széle már pörkölődni kezdett, a parasztgazda aláírta az őt valamiért elítélő papírt. Más alkalmakkor gondosan ápolt pödrött bajszát szálanként tépdesték ki, vagy csak egyszerűen megverték. Hogy miért?

A Fidesz környékén még ebben az évben komoly változásokat vár az MDF-nek 2003 óta tanácsokat adó Political Capital (PC) társügyvezetője, aki szerint a múlt pénteki kordonbontás nem komoly politikusokra vall. Úgy látja, ha Gyurcsány következetes marad, visszaszerezheti a bizalmat. (A PC cégportréját lásd: Referenciamunka, Magyar Narancs, 2006. május 25.)

2006-ra a két nagy párt közül immár nemcsak a Fideszben, hanem az MSZP-ben is egyetlen személy tett szert döntő befolyásra.

November elején jelentette be, hogy leköszön az ismert jogvédő szervezet, a Magyar Helsinki Bizottság elnöki posztjáról. A demokratikus ellenzék egykori tagja, a szamizdat Beszélő szerkesztője (majd 1990-től 1994-ig a legális hetilap főszerkesztője), az SZDSZ egyik alapítója nyolc évig volt a párt országgyűlési képviselője. Noha pártpolitikai pályafutásának 1998-as befejezése után mindenfajta látványos gesztustól (demonstratív kilépés, nyílt levél stb.) tartózkodott, a liberálisok politizálásáról mindig is határozott véleménye volt.

A Nemzet és emlékezet nyolcadik darabja a sorozat második olyan szöveggyűjteménye, amely időben közeli, mi több, az aktuálpolitikai értelmezésektől változatlanul nem mentes történeti eseményt dolgoz föl.

Lapzártánk idején az ellenzék vezére éppen az új országgyűlési választások kieszközlésén ügyködik nagy erővel - az ő logikája szerint ugyanis ez lenne a múlt vasárnapi önkormányzati választás természetes folyománya. E manőver rögtön el is terelte a figyelmet a helyhatósági eredményekről. Mi azért körbepillantunk.

Önkormányzati választásról lévén szó, természetesen mindenki, mint ahogyan 1990 óta - egy kivétellel - ez rendre történni szokott. (A kivétel a négy évvel ezelőtti őszi voksolás, amikor az MSZP valósággal leradírozta vetélytársait a térképről.)