"Sokkal egyszerűbb volna a helyzetünk, ha a márciusi népszavazás eredményes" - mondta lapunknak a múlt pénteken Tasnádi Péter (MSZP) polgármester. A március 4-i pécsi népszavazásnak ugyanis az alábbi kérdésben kellett volna döntenie: "Egyetért-e Ön azzal, hogy a Pécsi Építési Szabályzat és a Szabályozási Terv módosuljon akként, hogy a Mecsek hegység Pécs közigazgatási határán belüli részén ne épülhessen katonai radar?" Ám a megjelent 41 328 fő elsöprő többsége (94,31 százaléka) hiába foglalt állást a radarral szemben, a részvétel jóval az 50 százalékos limit alatt maradt. Így viszont a népszavazás érvénytelen és eredménytelen lett, aminek következtében a harmadik magyarországi NATO-radarállomás minden nyűge Pécsre s elsősorban is a helyi kormánypárti politikusokra szakadt.
Indulás
A rádiólokációs rendszer fejlesztését egy 1995. szeptemberi országgyűlési határozat rendelte el. Először két nagy teljesítményű lokátorról (Zengő és Bánkút) volt csupán szó. Honvédségi források szerint a Tubesről is készítettek akkoriban tanulmányokat, ám e helyszín a már működő katonai mikrohullámú berendezések, valamint Pécs közelsége miatt szóba sem jöhetett. A mai Tubes-védők ellenérvei között gyakran szerepel ez a tény, például a múlt heti közgyűlés előtt osztogatott, borzalmas nyelvezetű "szakértői jelentések" is (alighanem szándékolatlanul) merítenek a hajdani megállapításokból. Csakhogy tíz évvel ezelőtt orosz gyártmányú, nagy teljesítményű (1 MW-os) radarokban gondolkodtak, ami nemcsak a nagyváros tévé- és rádióvételi lehetőségeit vágta volna tönkre, hanem az emberi egészségre is ártalmas lehetett volna. A legújabb fejlesztésű, 3D típusú, minimális sugárzású tárgyakról - ilyen kerülne a Tubesre - ez már nem állítható. Az előzetes vizsgálatokat az Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutatóintézet végezte: a radar rendszeradataiból és működése jellemzőiből szimulált értékeket az ENSZ és az EU ajánlásaiból, valamint a hazai szabályozásból adódó határértékekkel vetette össze. Az intézet szerint a berendezés környezeti terhelése kisebb, mint egy GSM-toronyé, igaz, a szakvélemény további előkészületeket tart szükségesnek (vizsgálni kell például a rádiófrekvenciás expozíciókat a Misina-tetői tévétorony miatt is, ezt meg kell ismételni a telepítés után stb.).
A 3D radarok a NATO-csatlakozás előkészítésekor kerültek képbe az egységes védelmi hálózatba kapcsolhatóság miatt. Az 1999-es belépés után a katonai szövetség vállalta, hogy a telepítés költségeinek a háromnegyedét, valamint a karbantartást 2027-ig finanszírozza - cserébe egy újabb helyszínt (ez lett Békéscsaba) és 2006-os átadást kért. Bánkút és Békéscsaba készen van: a harmadik hazai állomás azonban a zengői "csaták" miatt alaposan megcsúszott. A magyar kormánynak mind kisebb a mozgástere, s mivel a NATO-ban egyéb téren is akadnak velünk gondok, nem kockáztathatja a kabinet újabb késlekedéssel a Tubesre is érvényes szövetségi pénzeket. Főleg, hogy a Zengő elvetése mindenképpen terhet rótt a központi költségvetésre: egyrészt az elvégzett munkálatok, illetve a munkálatok felfüggesztése miatti kötbérek okán, de főként azért, mert a Tubes 71 méterrel alacsonyabb a Zengőnél, és utóbbi éppen a paksi zónát "takarja ki". Ezért mindenképpen szükség van ún. réskitöltő mobil lokátoros egységekre is, valamint a tervektől eltérően tovább kell üzemeltetni a medinai gerincradarszázadot is évi 760 millióból - ehhez jön még a berendezések esedékes felújítására 320-540 millió, s záros határidőn belül szükség lesz négykészletnyi új berendezésre is.
Innen nézve világos, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a koalíció miért áll ezúttal a sarkára, s építteti föl mindenképpen a tubesi állomást. Pedig ezúttal nem bizonytalan támogatottságú civil szervezetek állnak a telepítéssel szemben, mint a Zengőnél, hanem egy 160 ezres - ráadásul ciklusok óta maszszívan baloldali - nagyváros mind haragosabb közvéleménye.
Érkezés
Hogy a Zengő-/Tubes-konfliktus kezelése az MSZP-SZDSZ-koalícióra jutott, az a számára pech; az is igaz, hogy a jobboldali ellenzék, ha nem látványosan is, de 2003 végére fölrúgta a radartelepítést övező évtizedes konszenzust. Ám a mostani kalamajkát elsősorban mégis magának köszönheti a jelenlegi kormány.
A zengői tiltakozások kezdetekor az európai választás kampánya miatt a jobboldal magára hagyta politikai riválisát. Annak ellenére, hogy a zöldek által leginkább kifogásolt 40/2002-es kormányrendelet - amely a katonai célú építményekre vonatkozó hatósági engedélyezési eljárást a honvédelmi szervek körébe utalta - éppen az Orbán-adminisztráció idején született. A kormány pedig - ugyancsak kampánymegfontolásból - húzni kezdte az időt. A 2004-es kormányfőváltás és az az év végi kettős állampolgársági népszavazás után Gyurcsány Ferenc eltökéltnek látszott ugyan a tervezett építkezés megvalósítására, ám a Zengő-védő Sólyom László államfővé választása, valamint a 2006-os országgyűlési kampány miatt végül mégsem kívánt újabb frontot nyitni. Mindeközben a NATO egyre értetlenebbül szemlélte az eseményeket, s érdemi döntést sürgetett. Az első Gyurcsány-kormány 2005 novemberében ilyen körülmények között vetette el végképp a zengői megoldást - noha az építkezésnek semmiféle törvényes akadálya nem volt, hiszen a jogállami intézmények a civilek kifogásait nem találták megalapozottaknak. (Például a már említett 2002-es rendelet szabályosságát az Alkotmánybíróság különvélemény nélkül állapította meg.)
A pécsiek szerencsétlenségére a honvédségi modernizációs folyamat keretében a helyszínként korábban egyértelműen elvetett Tubesen bezárták az addigi objektumot. Nota bene: a Medgyessy Péter felkérte ún. Láng-bizottság 2004 őszén éppen e miatt az akkor még működő egység miatt nem foglalkozott a Tubessel - mindez azért fontos, mert a Tubes-védő mozgalmárok manapság e 2004-es jelentésre is sűrűn hivatkoznak. A katonák állítják: bár a Zengővel egyetlen más helyszín sem vetekedhet, a nála rosszabb megoldások közül a Tubes a legkevésbé hátrányos. S mivel Sólyom László, valamint a Zengőn vitézkedő zöldszervezetek is elfogadható kompromisszumnak tartották a tubesi építkezést, a kormányfő elfogadta a honvédelmi miniszter előterjesztését, és az idei március 4-i sikertelen pécsi népszavazás után el is indult a szükséges hatósági engedélyek beszerzése.
Június 7. felé
Noha a Tubes ügye már a tavaly tavaszi választási kampányban is téma volt, sok vizet akkor még nem zavart: a helyi MSZP tarolt a városban. A politikai hangulat őszi változása azonban Pécset sem kerülte el: az októberi önkormányzati választáson a szocialisták ugyan a balesetet szenvedett erős emberük, Toller László nélkül is megnyerték mind a képviselő-testületi, mind a polgármester-választást (a városházán egyedül is többségben vannak), ám a jobboldali ellenzék igencsak megerősödött (polgármesterjelöltjük, Páva Zsolt, aki 1994-1998 között már vezette Pécset, alig maradt el Tasnáditól). A helyhatósági voksolás előtt a Tubes-probléma már kiemelten szerepelt a közbeszédben, súlyát mi sem érzékelteti jobban, mint hogy a kampányban valamennyi párt a telepítés ellenzőjeként lépett föl.
A kormánypárti szűk városházi többség (MSZP plusz a kétfős helyi SZDSZ) a Tubessel csapdahelyzetbe került: az országos vezetés iránti lojalitás és a helyi érdekeik közötti választásra kényszerültek. Ráadásul a szituációból adódóan a jogi érvekkel alátámasztott álláspontjuk is nettó szolgaiságnak tűnhet a csak igenben meg nemben gondolkodók számára. Mi több: mivel a radar tőlük függetlenül is fölépül nagy valószínűséggel, a pécsi MSZP és SZDSZ kuruckodhatna is akár; és a közgyűlési jegyzőkönyvekből nagyon úgy tűnik, hogy a tubesi telepítést ők sem akarják. Mégis belátták, hogy a jelenlegi feszült viszonyok közepette a formális szembeszegülés a központtal a bizonytalanságot fokozná: a koalíció pártjai között és a két párton belül egyaránt.
A helyi SZDSZ múlt heti cikcakkja példázza e dilemmát a leginkább. A változtatási tilalom elrendelésére összehívott közgyűlés előtt, június 6-án sajtótájékoztatón közölték, hogy az ellenzékkel fognak szavazni. Ez összesen 20 tilalompárti szavazat lehetett volna, ami még mindig kevés, ha a 21 szocialistából legalább egyvalaki át nem áll. Végül a két szabaddemokrata városatya mégis nemet mondott a tilalomra: ennél öngyilkosabb politikai manővert pedig kitalálni sem lehetne. "Valamit lépni kellett, mert a felelősséget senki nem akarta vállalni - magyarázta e szokatlan lépéssorozatot Bretter Zoltán a Narancsnak. - Az világos volt számunkra, hogy az eredménytelen népszavazás után a speciális szabályozók miatt nincs lehetőség a radarépítés jogszerű megakadályozására. De ezt senki nem mondta ki, a Honvédelmi Minisztérium sem. A sajtótájékoztatónk után azonnal változott a helyzet. Alig egy óra múltán Pécsett volt a honvédelmi miniszter levele, ami világossá tette mindenki számára, hogy igencsak korlátozottak a lehetőségeink." (Szekeres Imre ötoldalas leirata az építkezés jogszerűségét ecseteli sűrű törvényi hivatkozásokkal, továbbá a pécsi városháza esetleges szabályellenes föllépésére komoly kártérítési igény bejelentését lengeti be.)
Tasnádi Péter azt hangsúlyozta, hogy a törvényes keretek között a szocialista frakció mindent megtesz a tubesi radartelepítés ellen. "Az első fokú építési engedélyt megtámadtuk, mert az három helyen is sérti a város építési szabályzatát. Éltünk továbbá az önkormányzat felterjesztési jogával is, és kezdeményeztük, hogy a kormány bírálja felül a döntését, és vizsgáljon meg újra más helyszínt is, különös tekintettel a Zengőre" - érvelt a polgármester lapunknak. A változtatási tilalom kimondása - aminek révén az ellenzők megakadályozni remélnék az építkezés megkezdését - szerinte azért nem járható út, mert a törvények nem adnak módot erre.
Páva Zsolt fideszes képviselő szerint álságos a városházi koalíció "kint is vagyok, bent is vagyok" magatartása. Azt kommunikálják - állítja Páva -, mintha ők sem akarnák a tubesi lokátort, ám ennek érdekében az egyetlen lehetséges döntést - a változtatási tilalom elrendelését - nem hajlandók meghozni: a május végi közgyűlésen nem jelentek meg, június 7-én pedig nemet mondtak rá. "Az MSZP és az SZDSZ valóban élt a felterjesztési joggal, és valóban megszavazta a fellebbezést az első fokú építési engedéllyel szemben, de ezekkel tényleges eredményt nem lehet elérni. Az egyetlen jogi eszköz, amivel az önkormányzat nemcsak követné az eseményeket, hanem ő kezdeményezhetne, a változtatási tilalom kimondása volna. Ebben az esetben az építtetőknek hozzánk kellene igazodniuk, azaz sokkal előnyösebb pozícióban lehetnénk a jogvitában." Fölvetésünkre, hogy miért maradtak távol a felterjesztésről szóló szavazásról, s hogy miért nem értettek egyet a dokumentum Zengőre vonatkozó kitételével, Páva Zsolt így reagált: "Hivatalosan csak Pécset érintő dolgokban lehet véleményünk. Milyen alapon ajánlhatnánk olyan helyszínt, amely más önkormányzat kompetenciájába tartozik?"
A polgármester és Bretter Zoltán viszont úgy véli, éppen a helyi ellenzék álszenteskedik: "Fideszes képviselők is részt vettek a Sólyom László-féle zengői bazsarózsatúrán. Ezzel pedig közvetve a tubesi helyszín kijelöléséhez járultak hozzá. Továbbá az Orbán-kormány hozta azokat a határozatokat, amik miatt jogszerűen nagyon kevés eséllyel küzdhetünk a pécsi telepítés ellen" - mondta Tasnádi Péter.
Következmények
Amikor a Fidesz 2003-2004 fordulóján sunyin hallgatott, belpolitikai hasznot remélt abból, hogy a zengői felbolydulást a kormány kényszerül kezelni. Amikor Gyurcsányék a tubesi helyszín bejelentésekor Orbánékra mutogattak, belpolitikai hasznot reméltek abból, hogy a Fidesz-kormány korábbi "rossz helyszínválasztására" kenik döntésüket. Ez a nagypolitika évtizedes konszenzust - és biztonságpolitikai prioritást - lehetetlenített el; ha a két nagy párt képes fölülemelkedni pillanatnyi érdekein, hiába Sólyom László tekintélye és a zöldszervezetek elszántsága, a radarállomás a Zengőn épül föl. A rövidlátás azonban utat nyitott egy olyan végkifejletnek, amely minden szempontból roszszabb az eredeti elképzelésnél. Az emiatti felelősség persze nem egyforma: mindig a kormányzó erők sara a nagyobb, hiszen övék a végrehajtás szabadsága. Gyávasága melléktermékeként a koalíciós kormány ráadásul pécsi politikusaira szabadított egy olyan problémát, amiből azok jól kijönni bizonyosan nem tudnak; de akik annak ellenére is akceptálják országos vezetőik problémáit (a nem létező koalíciós "válságot" például a több-biztosítós modell miatt), hogy a Tubes-konfliktus következtében könnyen elveszíthetnek mindent.
A radartelepítés eddigi történetéről és a zengői csatákról lásd korábbi cikkeinket a Magyar Narancs 2004. február 19-i, április 29-i, július 1-jei, december 16-i, 2005. december 8-i, 2006. február 2-i és 2007. március 8-i számában.
