Tisztázatlan viszonyok

Háy János: A gyerek

Könyv

"Másképpen nem is bírhatnánk élni, hisz maga az élés valójában egy olyan szükségszerűen rossz folyamat, amit nem terhelhetünk tovább, például azzal, hogy ebben mi is, a magunk döntéseivel bűnösek vagyunk."

"Másképpen nem is bírhatnánk élni, hisz maga az élés valójában egy olyan szükségszerűen rossz folyamat, amit nem terhelhetünk tovább, például azzal, hogy ebben mi is, a magunk döntéseivel bűnösek vagyunk." A regény utolsó bekezdésében a harmadik személyű elbeszélő arról tudósít, hogy "a gyerek" miképpen összegezte sorsának alakulását. A narrátor kommentálja a gondolatmenetet, amit megint csak a gyerek lamentálása szakít meg, és a végén többes szám első személyben hangzik el az idézett zárómondat. Mi a narrátor viszonya a szövegfolyamhoz? Kulcskérdés, ám a válasz korántsem magától értetődő.

A gyerek - az utolsó lapokon a keresztnevét is megtudjuk (Laci), igaz, ennek semmi jelentősége - egy Pest megyei faluból indul, a fővárosban érettségizik, s miután a bölcsészkar filozófia szakára nem veszik föl, a szegedi tanárképzőt végzi el. Otthon kezd tanítani az általános iskolában, idővel igazgatóvá választják, de mint oly sok kortársát, felemészti őt is a vidéki lét perspektívátlansága: marad hát a borral teli műanyag kanna, a többi sejthető. Az utóbbi évtizedekben már ezerféleképpen megírt negatív magyar karriertörténetet mesél el Háy János, érzékelhetően nagy ambícióval. Az önpusztító élet hátteréül az elmúlt fél évszázad Magyarországa, elsősorban is a nyolcvanas-kilencvenes évek szolgálnak; a regényben nemcsak a gyerek és közvetlen felmenői rokkannak bele a létezésbe, hanem eltékozolt életekről olvashatunk jóformán minden oldalpáron - olyanokéról, akik valamiképpen kapcsolatba kerültek a gyerekkel, és olyanokéról, akiknek voltaképpen semmi közük hozzá. Háy János többszörösen összetett mondataiban általában egy-egy hasonlat ezen történetek kiindulópontja (például a gyerek épp olyan türelmetlen, mint egy falujabeli a tüdőszűrésnél, s máris a rendelést odahagyó férfi sorsa bonyolódik bekezdéseken át). A megannyi bukással végződő életmenet egy-egy eleme a közösségi szinten is megállíthatatlan leépüléstörténetnek, a jobbra vagy másra törekvés hiábavalóságának érzése szülőről gyerekre száll: ebben a világban csak a szenvedés az állandó. (Talán két olyan epizód van, amelynek az alakjai nem omlanak össze - ámbár, mint kiderül, maga az elbeszélő is bizonytalan abban, ilyesfajta fordulat egyáltalán elképzelhető-e.)

A művet mégsem nevezném egy nemzedék vagy egy történeti periódus tablójának. Részint az unalomig ismert klisé - "az" ivás elkerülhetetlenségének a "filozófiája" - miatt (ami, bocsássanak meg érte a rajongók, már Hajnóczy Péternél is felettébb blőd "világmagyarázat" volt), ám ez önmagában még nem okozna gondot. Teljességgel tisztázatlan azonban az elbeszélői pozíció, ami már nagyobb baj; és éppen hogy az írói teljesítmény iránti tiszteletlenség volna, ha ezen szemérmesen, mondjuk a "posztmodern gesztus" jól bevált bűvszavával lépnénk túl. A könyv végén egy lábjegyzet elbizonytalanít: a szöveg mégsem tradicionális írói narráció (mint addig hittük), hanem esetleg a gyerek egyik volt (alighanem főiskolás) ismerősének az elbeszélése. Egyébként már előtte, a regény kétharmadánál megváltozik az elbeszélői attitűd: több a reflexió, a gyerek iránti korábbi együttérző hangnemet ironikus megjegyzések és mind egyértelműbb távolságtartás váltja. De hogy e módosulásnak van-e funkciója, s ha van, akkor mi, az homályban marad.

De mi ebben a probléma? Legfőképpen az, hogy a szöveg így nem áll meg önmagában: Háy János korábbi írásainak és pályájának az ismerete is szükséges ahhoz, hogy a regénybeli beszédmódra ne úgy tekintsünk, mint amely azonosul az ábrázolt kudarcélménnyel. Ezen előzetes tudás nélkül A gyerek nem lenne több a lúzerség önigazoló nyavalygásánál. Azaz a tehetséges vidéki ember érvényesülése a fővárosban úgyszólván lehetetlen, hiszen a dörzsöltebb és indulásból jobb helyzetű városiakkal szemben semmi esélye. Rémisztően primitív összegzés ez? Persze. De a nézőpont formátlansága minden további nélkül alapot ad erre az olvasatra is, mivel rosszhiszeműség nélkül is állítható, hogy a különböző nagyvárosi szubkultúrákra vonatkozó - egyébiránt ordas közhelyekre építő, jórészt egyfajta "ahogy a pestieket Móricka elképzeli"-szerű - epés kitételek nagyon is komolyan vannak gondolva. (A pszichológusok például azért tanulnak lélekgyógyásznak, hogy "végre megismerkedjenek olyan lelki sérültekkel, akik náluk, mármint a pszichológusnál is rosszabb állapotban vannak, s ilyenformán gyógyírt jelentenek a pszichológus számára".) Minden bizonnyal sokan fogják így olvasni Háy regényét, s emiatt utálni vagy szeretni.

Nagy kár e hiányosságért (hogy mi is egy frázisfordulattal éljünk), mert Háy Jánosban minden együtt volna e téma hibátlan megírásához. Megfigyelései a félmúlt magyar falujáról, lakóinak egymáshoz és önmagukhoz viszonyulásáról világosan mutatják, hogy úgyszólván mindent tud e közegről; némely passzusa pedig (például a messzire szakadt gyerekeiket titkon örökké visszaváró, de azok faluból elkerülésében a saját életük értelmét is látó szülőkről szóló rész) egyszerűen szép. (Nota bene, föltűnő a rengeteg egybeírás: "méginkább", "mostmár", "végülis", "meghát", "közelstávol", "vagyishát" stb. A "változott-e volna" viszont nyilvánvaló helyesírási baki - ami arra utalhat, hogy az előző példák is inkább szöveggondozói figyelmetlenség, semmint valamiféle írói modorosság termékei.)

Utólagos okoskodással azt is fölvethetjük, Háy János korábbi hasonló tematikájú darabjai voltaképp az e regényhez írt előtanulmányok voltak - a nagy művet azonban, sajnos, nem sikerült kihordania.

Palatinus, 2007, 346 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.