Bundula István

Lapunk megjelenésének napján választ két új alkotmánybírót az Országgyűlés. Bihari Mihályt már korábban megnevezte a Fidesz, Stumpf István jelölése viszont Orbán Viktoron kívül mindenkit meglepett.

A múlt hét végi MSZP-kongresszus sokkal előrébb nem vitte a baloldal megújulását. A párt szürke eminenciása, Balogh András köztársaságielnök-jelölt kitalálója önmarcangol, és az országot a Balkán felé vezető lejtő tetején látja. Úgy véli, az, ami ma megosztottságnak és szétszakadtságnak látszik, holnap "sokszínűség" és "szövetség" néven a szocpárt visszakapaszkodásának lehet a módja. Bundula István

Hétfőn Sólyom László államfő aláírta az önkormányzati képviselőkről szóló új törvényt, így ősszel már ez alapján választunk helyhatóságokat. A szabályozás tipikus Fidesz-kreálmány: alaposan átrendezi a politikai viszonyokat, de lényegi változást a reformra szoruló önkormányzati rendszerben nem okoz.

"Mikszáth percről percre elgondolkozóbbá, komolyabbá vált. Az előbb még nevető és nevettető vonások egyre élesebbek, gúnyosabbak, szinte marók lettek. Elkezdett beszélni. Először azokról, akiknek üres széke s pohara még ott állott, azután tovább a Monarchiában szereplő összes alakokról - egészen a Habsburg-dinasztiáig. Az orvos kíváncsiságával, tudásszomjával boncolt (...) és kifejtette, okfejtette, hogyan, miért rohan a maga tragikus vesztébe az ország. Jósolt mindent, ami bekövetkezett, mindent. A Habsburg-ház összeomlását, háborút, nemzetiségek lázadását és a legrettenetesebbet: a belső összeroppanást." Bár Jókai nevelt lányának, Feszty Árpádnénak a visszaemlékezései nem mentesek az utólagos okoskodástól, fenti leírása jól jellemzi mind az író pozícióját ("körön belül kívül lenni", ahogyan Mészöly Miklós megfogalmazza majd e megfigyelői státus lényegét), mind az öregedő Mikszáthon elhatalmasodó pesszimizmust. Mikszáth 1887-től élete végéig a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője, Tisza Kálmán, majd Tisza István támogatója - mindenekelőtt amiatt, mert úgy véli, a rendelkezésre álló választékból még mindig ők azok, akik leginkább az ország javára tehetnek. Mindvégig fenntartja magának a kételkedés jogát, igaz, különvéleményei soha nem válnak végzetes konfliktusok forrásaivá; politikustársairól, a közélet legkülönbözőbb figuráiról írt szatírái, karcolatai miatt engesztelhetetlen ellenséget nem szerez; mint ahogyan fenntartásai és a műveiben hangoztatott ellenérzései dacára az sem okoz számára problémát, hogy elfogadja azt a hódolatot, amit az általa kritizált hivatalos Magyarország neki megadott.

Az Országgyűlés alakuló ülésén a második Orbán-kormány sajtóhírek szerint nyolc törvényjavaslat benyújtására készül. A módosítások egyike a kettős állampolgárság megszerzésének a szabályait érinti.

Ami az első forduló után is látható volt (lásd: Az egyiknek sikerül, Magyar Narancs, 2010. április 15.), az immár tény: a Fidesz-KDNP megszerezte az országgyűlési mandátumok több mint kétharmadát. Ez kétségkívül nagy dolog, noha nem példa nélküli; mint ahogyan nem példátlan az egyik politikai térfél összeomlása sem.

Nagy fordulatnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy első fordulós elsöprő sikere után a Fidesz ne szerezze meg a kétharmados parlamenti többséghez szükséges még hiányzó mandátumokat április 25-én. Esélyeit az is növeli, hogy ellenfelei nemcsak vele, hanem egymással is szemben állnak.

A bejutásra esélyes két kis párt közül a Lehet Más a Politika (LMP) a maximális 20, az MDF 18 területi (és persze az országos) lista állítására jogosult. Egyik szervezet egyéni jelöltjeinek a száma sem éri el viszont a százat, ami a végső mandátumelosztásnál fog visszaütni.

Csaknem harminc regény, megszámlálhatatlanul sok novella és rövidebb írás (melyek jó része máig kiadatlan) szerzője, a kiegyezést követő két évtized jó néhány, nagy visszhangot kiváltott irodalmi-közéleti vitájának-botrányának a főszereplője - mégis, 1902. március 19-én bekövetkezett halálát jószerivel észre sem vette a literátus nyilvánosság.

Az interjú másnapján előadást tartott a Bokros Lajos Baráti Körben, de már korábban is nyilvánosan kijelentette, hogy a "politikai közepet" támogatja. Amellett, hogy ez mit is jelent, Heller Ágnes arról is beszélt, mi a baja a kultúrpolitikával mint olyannal.

Tizedik kötetéhez érkezett az Osiris Kiadó nagyszabású, és immár kétségbevonhatatlanul minőségi vállalkozása, a Nemzet és emlékezet című sorozat. Az egységesen hármas tagolású (Források; Közéleti, politikai irodalmi emlékezet; Tudományos emlékezet) szöveggyűjteményeket az adott korszak értő ismerői szerkesztik, eddig minden alkalommal nemcsak arányosan válogatva a primer és szekunder forrásokból, illetve a szaktanulmányokból, de többnyire izgalmas, továbbgondolásra érdemes szempontokat is fölvetve. A sorból a mostani kiadvány sem lóg ki, amennyiben Az első világháború megbízhatóan hozza az elvárt nívót.