"Nagyobb bennük a vitalitás" - Törzsök Erika szociológus a kettős állampolgárságról és a szavazati jog kiterjesztéséről

Belpol

A korai SZDSZ kisebbségpolitikai titkára volt, majd különböző beosztásokban állami tisztségviselőként is a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozott. Az általa elnökölt Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványát a jelenlegi kormány lehetetlenítette el - a politika nem tart igényt arra a szaktudásra, ami pedig muníciót szolgáltathatna a máig uralkodó, avítt 19-20. századi eszméken alapuló kisebbségpolitika alternatívájához.
A korai SZDSZ kisebbségpolitikai titkára volt, majd különböző beosztásokban állami tisztségviselőként is a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozott. Az általa elnökölt Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványát a jelenlegi kormány lehetetlenítette el - a politika nem tart igényt arra a szaktudásra, ami pedig muníciót szolgáltathatna a máig uralkodó, avítt 19-20. századi eszméken alapuló kisebbségpolitika alternatívájához.

Magyar Narancs: A magyar állampolgárság állandó magyarországi lakhely nélküli megadása, illetve a szavazati jog tervezett kiterjesztése a határokon túlra miként hat az ottani közösségek életére?

Törzsök Erika: Két nagy problémát is látok. Az egyik a magyar politika fáziskésése. 2004-ben uniós tagok lettünk, de nem a régiós együttműködések lehetőségén kezdtünk gőzerővel gondolkodni, hanem Patrubány Miklóssal az élen és a Fidesz támogatásával népszavazást rendeztünk a kettős állampolgárságról. Pedig már akkor, amikor Románia még nem is csatlakozott, elmondható volt, hogy abban a két államban, ahol a legnagyobb lélekszámú magyar közösség él, a magyar érdekképviseletek ciklusokon át részesei voltak az adott országok kormányaiban a források elosztásának, a törvényhozásnak. De ezt a magyarországi politika a legtöbbször nem akarja tudomásul venni: talán mert kedvelt sérelmi politikájába belezavarna a valóság, és akkor hogyan lehetne szónokolni nemzetről meg magyarságról? Egyszerűbb koszorúzni, kopjafát meg turulszobrot állítani, mint szembenézni a realitásokkal. Holott uniós tagállamokban él a határon túli magyarok több mint 90 százaléka: ha úgy tetszik, ők már kettős állampolgárok, hiszen uniós polgárok vagyunk valamennyien.

MN: És miben látja a másik problémát?

TE: A jelenlegi magyar politika nem tudja eldönteni, hogy földet vagy embert akar: autonómiát a határon túli magyaroknak, vagy kettős állampolgárságot és szavazati jogot adni. Az utóbbival ugyanis a Magyarországra csábítás folyamatát erősíti. Orbán Viktor ki is mondta 2000 körül, hogy Magyarországnak több millió munkáskéz áll a rendelkezésére a környező államokban, és ezekre szüksége is van, ráadásul e munkaerő társadalmi beilleszkedése nem okoz gondot. De akkor kinek akarja a magyar kormány "kiharcolni" az autonómiát?

MN: Nem újkeletű az a kormányzati politika, amely szerint a magyarországi döntéshozók jobban tudják, mi a határon túliak érdeke, mint az érintettek.

TE: Ez a törekvés most erősebben érzékelhető: a kormányzat nem tudja kordában tartani azt a hajlamát, hogy felülről és kívülről avatkozzon bele a határon túli magyar közösségek életébe. A szlovákiai vagy romániai magyar pártokat irányítani próbálják, és ha ez nem megy, akkor a meglévőt ellehetetlenítik, és újat kreálnak. Ez zajlik most Romániában. Ezzel együtt is a romániai és a szlovákiai magyar közösség mentális állapota jobb, mint a magyarországié: túl fogják élni a Fidesznek ezt a játszmáját.

MN: A tervezett Tőkés László-féle Erdélyi Magyar Néppárt veszélyes lehet az RMDSZ-re? A Fidesz korábbi próbálkozásai, mint például a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt rendre kudarcot vallottak.

TE: Az RMDSZ-t sokan szidják helyben, és van is probléma vele - de ez minden pártról elmondható. Ám az RMDSZ a kulturális autonómia megteremtésében lényegében mindent elért. Okkal állíthatják: igen, bementünk ebbe a vitatható koalícióba, de elértük, hogy immár a földrajzot és a történelmet is az anyanyelvünkön tanulhatjuk, és az óvodától a doktorátusig minden szinten van magyar nyelvű képzés. Egy ilyen hatékony magyar képviseletet kívülről, erőszakosan fölszámolni egyszerűen történelmi felelőtlenség. A magyarországi "nemzeti" politikusok képtelenek megérteni, hogy nemzeti entitás nemcsak az önálló államiságban, hanem kulturális autonómiákban is megélhető, hogy a "nincs csatlakozás a világhoz" kisebbségi életérzés jelentősen megváltozott. Mindenesetre néhány székelyföldi jelenséget leszámítva az ottaniak pontosan tudják, hol élnek, hol van annak az országnak a fővárosa, hol kell az ügyeket intézni, mit kell ahhoz tenni, hogy egzisztenciálisan viszonylag biztonságban legyenek. Szerencse, hogy az RMDSZ - és a szlovákiai Híd is - rendkívül rugalmasan politizál. Hiába lövik e pártokat hol Magyarországról, hol az adott országban, mennek a maguk útján - cikcakkban, és ezért nem is találják el őket. Ez eltér a bevett magyar politikai kultúrától; nem eresztik le a horgonyt a tengerfenékre, hogy aztán évtizedekig egy helyben vesztegeljenek, és ezt erénynek hirdessék. A határon túli magyar szervezetek jobbára nyitottak, és megtanulták, hogyan kell túlélni.

MN: Markó Béla egyszerűen csak belefáradt a másfél évtizedes első vonalbéli politizálásba, vagy a visszavonulásába belejátszott a Fidesz erdélyi nyomulása is?

TE: Magyarország miniszterelnöke nem fogott kezet a román miniszterelnök-helyettessel, aki történetesen magyar nemzetiségű. Ezek után Markó alighanem úgy ítélte meg, hogy nem megy bele abba a háborúba, amit a magyar kormány az általa kreált erdélyi szervezet érdekében az RMDSZ ellen fog folytatni.

MN: Pedig 1998-2002 között már átélhetett hasonlót.

TE: Egyelőre miniszterelnök-helyettes marad, és nyilván segíti továbbra is az RMDSZ-t. A pártelnök-választáson én Kelemen Hunort látom esélyesnek, aki Markó mellett az elmúlt években beletanult a politizálásba. Nehéz időszak lesz ez, hiszen a Fidesz generálta leendő Tőkés-párttal neki kell majd megtalálnia a hangot, és együttműködni vagy adott pillanatban konfrontálódni vele. Úgy látom, hogy az RMDSZ-nek olyan társadalmi beágyazottsága és hatalmas rutinja van, a bukaresti világban úgy képes eligazodni, hogy nincs esélye vele szemben az új formációnak. De az RMDSZ-nek talán nem is tesz roszszat e versenyhelyzet: frissülhet, összeszedheti magát.

MN: A leendő Tőkés-pártot sem lehet leírni...

TE: Ezzel egyetértek. A magyar kormányzat szervezte erdélyi Demokrácia Központok lényegében az új szervezet infrastrukturális és financiális hátterét teremtik meg.

MN: ...márpedig a romániai magyar szavazók az 5 százalékos parlamenti küszöb miatt legfeljebb egyetlen pártot képesek a bukaresti törvényhozásba juttatni.

TE: Ez valós veszély, de ezzel az ottani választók is tisztában vannak. Az RMDSZ mellett épp a már említett rugalmasság és az eredmények szólnak. Az, hogy elfogadta az ottani realitást, és ennek a szellemében politizál. Ez a sikere a szlovákiai Hídnak is, amely az RMDSZ-hez hasonlóan nehéz helyzetben van, hiszen nemcsak belpolitikai, de magyarországi kormányzati támadásoknak is ki van téve. A Magyar Koalíció Pártja egyes vezetőinél azonban mintha megállt volna az idő. Duray Miklós mintha 1990 óta nem venne tudomást a körülötte lezajlott változásokról. Hogy például vége a forradalomnak - ő néhány éve a magyar parlament előtt is forradalmat vizionált. De az emberek nem forradalmat, felfordulást, hanem együttműködést, nyugalmat, kiszámíthatóságot és jólétet akarnak. A magyarországi politika pedig sok más mellett azzal nem számol, hogy 1989-ig mind Romániában, mind Csehszlovákiában egy mocskos diktatúra működött, aminek a bukása után az ottaniak mindent jobbnak tartottak nála. Persze, hogy történnek ronda dolgok, de az ottani magyarok az elmúlt két évtizedben mégiscsak egy olyan világot élnek meg, ahol folyamatosan bővülnek a szabadságjogaik és a lehetőségeik. Már csak ezért is abszurd, hogy Magyarország 2011-ben "Demokrácia Központokat" nyit - uniós tagállamokban. A szavak árulkodóak, és ismét a magyarországi szűklátókörűségre utalnak. Aki akarja, utálja nyugodtan Romániát - de azt senki nem mondhatja, hogy nem demokratikus ország. Az önkormányzatok komoly jogosítványokkal rendelkeznek, a választásokon a magyarok atrocitások nélkül részt vehetnek.

MN: Mit ért azon, hogy Magyarország mentális állapota rosszabb, mint a környező országok magyarságáé?

TE: A problémák előli menekülést: nem szembenézünk velük, hanem önigazolást keresve megmagyarázunk mindent. Nem vesszük észre, hogy körülöttünk megváltozott a világ. 1996-97-től például Romániában komoly gazdasági-társadalmi fejlődés indult meg. Szatmártól Nagyváradon át Aradig, Temesvárig dinamikusan fejlődik Románia északnyugati régiója, amely már most messze elhagyta Magyarország dél-alföldi, délkeleti részét. Az európai integráció utáni vágyakozásban megfeledkeztünk arról, hogy észak-déli irányban is figyeljünk egymásra, és minél előbb kezdjük revitalizálni e térségeket. Szabadon mozoghat a munkaerő a határon, ezért már rég el kellett volna kezdeni a gondolkodást a közös munkaerőpiac kialakításáról, a közös intézményekről. A verseny és az együttműködés jegyében kormányközi megállapodásokkal kellene megteremteni a decentralizáció és a kooperáció feltételeit. Nem ezt tettük, hanem népszavazást rendeztünk, majd 2010-ben "bosszút álltunk" Trianonért, pontosabban, és most szó szerinti idézet következik, mert fölírtam, ilyet nem tudnék magamtól kitalálni, szóval: "A nemzeti összetartozás jegyében lelki mozgósító erőt adtunk a népnek." A történelem kínálta lehetőséget pedig másnak hagytuk. A románok meg elkezdtek élni vele, és a román politika, ha a maga ugyancsak bürokratikus módján is, de mégiscsak jutott valamire. Menjen végig a magyar-román határ mentén, vagy mondjuk Kolozsvárig. A változás mértéke és sebessége elképesztő. Tárgyalni, tárgyalni és tárgyalni kellett volna a régiós kooperációról, mert együtt még előrébb tarthatnánk, hiszen 90 év után már mindenki láthatja: a természetes régiók földarabolása minden érintettet megkárosított. Az ET Európai Területi Együttműködésekre (egtc) teremtett joganyaga mintha csak nekünk íródott volna. Mégsem erre mennek a dolgok - noha a nemzetállam a maga önzőségével, kisszerűségével, tőkeszegénységével ebben a térségben nem megoldás senkinek. Ahelyett, hogy normális dolgokon járattuk volna az agyunkat, éveken keresztül zajlottak az értelmetlen közjogi viták a velencei bizottság döntéséről meg a státusztörvényről. Április óta ez még kártékonyabban folytatódik. A győztes magabiztos elvakultságában elfelejtette például, hogy konfrontatív politikájával azoknak okozott kárt, akiknek a nevében föllépni óhajtott - lásd az MKP kiesését a szlovák parlamentből.

MN: Hol jobban, hol kevésbé, de valamiféle együttélési technikák kialakultak az elmúlt húsz évben a határon túli magyarok és a többségi nemzethez tartozók között. Vannak közös vállalkozásaik, és például egy szlovákiai magyar éppoly büszke volt az euró bevezetésekor, mint szlovák honfitársa. Belerondíthat-e ebbe a folyamatba a jelenlegi magyarországi politika?

TE: Huncik Péternek igaza van, amikor a Határesetek című munkájában azt írja: ha a politika békén hagyná e térségekben az embereket, etnikai konfliktusok nélkül is tudnának együtt élni. Hogy a kettős állampolgárság felmelegítése és a szavazati jog kiterjesztése milyen következményekkel járhat, azt egyelőre nehéz megítélni. Például azért is, mert a kormány egyetlen kutatást sem végeztetett el a témában. Egyrészt azt látom, hogy a magyar társadalom belefáradt már ebbe, másrészt azt, hogy az érintettek különböző, főleg érzelmi okokból a magyar állampolgárságot elfogadják, de szavazni már nem akarnak. Mi több, tapasztalataim szerint visszautasítják azt a feltételezést, hogy ők automatikusan Fidesz-szavazók volnának. Persze az egyes térségekben és korcsoportoknál nyilván mások az arányok mind a szavazási hajlandóság terén, mind a magyarországi pártok megítélésében. A Székelyföld aprófalvas, elöregedett lakosságú településein biztosan másképp gondolkodnak ezekről, mint a nagyvárosokban. De erről egzakt tudásunk tudományos fölmérések híján nem lehet. Az viszont több évtizedes tapasztalat, hogy a szomszédos országok magyar lakossága mindenekelőtt azt szereti, ha Magyarország kiszámítható, nemzetközileg megbecsült ország, amelyikre föl lehet nézni. Ez nekik is sokkal előnyösebb, mint az, amikor a magyar kormány mindenkiben ellenséget látó, konfliktuskereső politikát folytat.

MN: A demográfiai adatok azt mutatják, hogy a határon túli közösségek elöregednek, és a fiatalok elvándorlása megállíthatatlan folyamatnak tűnik.

TE: Ráadásul Magyarország már nem annyira vonzó, mint akár egy évtizede. Sokak számára csak átmeneti megoldás, mert előbb-utóbb továbbmennek. Az tehát rendben van, hogy Magyarországnak jól képzett munkaerőre van szüksége, mert az utóbbi két évtizedben elfelejtettünk szakmunkásokat képezni, de a munkaerő csak akkor jön ide, ha megéri. Ha a magyar kormány a saját belpolitikai játszmáiban akarja őket használni, a határon túli magyar közösségek tagjai inkább Magyarországot megkerülve keresik majd egymással a kapcsolatot a vállalkozói és a politikai szférában is. 'k már most is varratmentes Európában gondolkodnak, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó, akár a Földközi-tenger felé orientálódó egységes térben. A mozgásszabadság megvan ehhez, és ami fontos, a vállalkozó kedv is. Ez utóbbi sokkal inkább jellemzi a határon túli magyarokat, mint az itthoniakat. Szabolcsból, Békésből Nyugat-Magyarországig sem mennek el - hihetetlen depresszió ül az ország keleti részén. Ezzel szemben tudjuk, hogy nemcsak románok járnak milliószámra Olasz- és Spanyolországba munkát vállalni; az ottani magyarok is jelentős számban próbálkoznak Nyugat-Európában és Amerikában, kétkezi munkások és értelmiségiek egyaránt. Sokkal nagyobb bennük a vitalitás és a kezdeményezőkészség, mint a magyarországi magyarokban.

MN: Egyik négy évvel ezelőtti esszéjében arról írt, hogy miközben az országhatárok eltűnnek, a fejekben újraépülnek a mentális határok. Az ön által mondottakból úgy látom, ebben nem változott a véleménye.

TE: Tragédiának tartom, hogy az itthoni új generáció egy része, amelyet a Jobbik reprezentál, milyen sötétségben él. Hogy a saját történelmünket nem tudják, az egy dolog; de hogy ezt agresszíven a szomszédos országokban élő magyarokra is ki akarják terjeszteni, az már nyugtalanító. Döbbenetes, hogy például Székelyföldön Vona Gábor az etalon magyar politikus - Orbán csak utána következik. Mellesleg a kormány e téren is elszámolta magát. Téved, ha a határon túli magyarokban engedelmes szavazói tömeget lát, és itthoni befolyását az ő segítségükkel akarja tartósítani - ahogy azt Mikola István megfogalmazta 2006-ban. A nagymagyar ideológiára fogékony és a magyarországi szavazásokon részt venni akarók körében ugyanis a Fidesz már most teret vesztett a Jobbikkal szemben. Ezt a szellemet a Fidesz szabadította ki a palackból, és nagy ügyességet igényel e helyzet rendezése. Ráadásul mindez ártani is fog az ottaniaknak - hiszen a környező országok derék nacionalistái is a saját pozícióik erősítésére használják ki a "magyar veszélyt". A határon túli magyarok pedig újra azzal szembesülnek, hogy a zengzetes budapesti szólamok ellenére csakis magukra számíthatnak, a saját ügyességükben és politikai bölcsességükben bízhatnak. Ezért is gondolom azt, hogy a kinti magyarok túlnyomó többsége nem fog egy kis baksisért beállni a Fidesz pártkatonájának.

Neked ajánljuk