Könyv

Lehetnénk jobban is

David Graeber – David Wengrow: Mindenek hajnala – Az emberiség új története

Kritika

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Abban nem lehetünk biztosak, hogy ez a gondolat valóban a leleményes esszéistától származik, ám abban igen, hogy azóta sem sikerült kivernünk a fejünkből azt az elképzelést, hogy a Homo sapiens felbukkanása utáni első 300 ezer évben alig történt valami a vadászó-gyűjtögető törzsekben, mígnem a mezőgazdálkodás elhozta az egyenlőtlenségek magántulajdonon alapuló struktúráját.

David Graeber antropológus és David Wengrow archeológus közös magnum opusa ezt a közkeletű elképzelést cáfolja: a szerzőpáros már írás közben tisztában volt vele, hogy mindent borítanak. „Megváltoztatjuk a történelem irányát – és rögtön a múlttal kezdjük” – szokta mondani Graeber, aki az antropológia területén korszakos zseninek tekinthető, a baloldal pedig annál is fontosabb szerepet tulajdonít neki. Az Occupy Wall Street mozgalom egyik aktivistája és főszervezője volt, aki üdítően eredeti gondolatait páratlan eleganciával adta elő. S bár magyarul csak a Bullshit munkák című kötete jelent meg eddig, sokkal jelentősebb az adósságok társadalomszervező jelentőségéről szóló Debt: The First 5,000 Years, amely akkor jelent meg, amikor a 2007/2008-as pénzügyi válságból még ki sem lábalt a világ. 2015-ben írt The Utopia of Rules című könyvében a túlburjánzó bürokráciának a Wall Street profitéhségét szolgáló „titkos örömeiről” értekezik. Halála után megjelent könyvében (Pirate Enlightenment), pedig egy madagaszkári vezető portréját vázolta fel, aki már a felvilágosodás előtt megvalósított egy demokratikus társadalmat az afrikai szigeten. Az antropológus egy gyors lefolyású betegségben hunyt el 2020 szeptemberében, a Mindenek hajnala kéziratát kis híján sikerült befejeznie: a szerkesztés utolsó mozzanatai David Wengrow-ra maradtak, aki kollégájával ellentétben sosem „roncsolta” tudós hírnevét politikai aktivizmussal. Ehhez a munkájához talán a 2010-ben megjelent What Makes Civilization? jelent előzményt. Akárhogy is, a kezünkben tartott könyv összegző munka.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.