Könyv

Lehetnénk jobban is

David Graeber – David Wengrow: Mindenek hajnala – Az emberiség új története

Kritika

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Abban nem lehetünk biztosak, hogy ez a gondolat valóban a leleményes esszéistától származik, ám abban igen, hogy azóta sem sikerült kivernünk a fejünkből azt az elképzelést, hogy a Homo sapiens felbukkanása utáni első 300 ezer évben alig történt valami a vadászó-gyűjtögető törzsekben, mígnem a mezőgazdálkodás elhozta az egyenlőtlenségek magántulajdonon alapuló struktúráját.

David Graeber antropológus és David Wengrow archeológus közös magnum opusa ezt a közkeletű elképzelést cáfolja: a szerzőpáros már írás közben tisztában volt vele, hogy mindent borítanak. „Megváltoztatjuk a történelem irányát – és rögtön a múlttal kezdjük” – szokta mondani Graeber, aki az antropológia területén korszakos zseninek tekinthető, a baloldal pedig annál is fontosabb szerepet tulajdonít neki. Az Occupy Wall Street mozgalom egyik aktivistája és főszervezője volt, aki üdítően eredeti gondolatait páratlan eleganciával adta elő. S bár magyarul csak a Bullshit munkák című kötete jelent meg eddig, sokkal jelentősebb az adósságok társadalomszervező jelentőségéről szóló Debt: The First 5,000 Years, amely akkor jelent meg, amikor a 2007/2008-as pénzügyi válságból még ki sem lábalt a világ. 2015-ben írt The Utopia of Rules című könyvében a túlburjánzó bürokráciának a Wall Street profitéhségét szolgáló „titkos örömeiről” értekezik. Halála után megjelent könyvében (Pirate Enlightenment), pedig egy madagaszkári vezető portréját vázolta fel, aki már a felvilágosodás előtt megvalósított egy demokratikus társadalmat az afrikai szigeten. Az antropológus egy gyors lefolyású betegségben hunyt el 2020 szeptemberében, a Mindenek hajnala kéziratát kis híján sikerült befejeznie: a szerkesztés utolsó mozzanatai David Wengrow-ra maradtak, aki kollégájával ellentétben sosem „roncsolta” tudós hírnevét politikai aktivizmussal. Ehhez a munkájához talán a 2010-ben megjelent What Makes Civilization? jelent előzményt. Akárhogy is, a kezünkben tartott könyv összegző munka.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.