Interjú

„Valódi harc”

François-Henri Désérable író

Könyv

Már a második könyve jelenik meg magyarul, az Én uram és legyőzőm egy szerelmi háromszögről és egy bűntényről szól, egyben irodalmi játék, amely megidézi Verlaine és Rimbaud szerelmét. Ráadásul a francia akadémia nagydíját is elnyerte.

Magyar Narancs: Úgy tudom, tizennyolc évesen kezdett írni, miután felfedezte Albert Cohen svájci írót, akit sajnos magyarul még nem olvashatunk. Mi ragadta meg ennyire?

François-Henri Désérable: Tényleg nem olvasható magyarul? Pedig egészen pocsék francia szerzőket is lefordítottak, például azt hallottam, hogy Guillaume Musso egészen népszerű a magyar olvasóknál. Albert Cohen 1895-ben született Görögországban, de Marseille-ben nőtt fel, majd még mindig fiatalon Genfbe költözött, ott is élt élete végéig, svájci állampolgárként. 1968-ban jelent meg a Belle du Seigneur című regénye, amely egy szenvedélyes szerelmi történet pontosan 1111 oldalon, és sokan a 20. századi francia nyelvű irodalom egyik legnagyobb művének tartják. Miután elolvastam tizennyolc évesen, és becsuktam a könyvet, pontosan tudtam, mit akarok csinálni az életemben. Azt mondtam, Albert Cohen akarok lenni.

MN: Addig is szorgalmas olvasó volt?

FHD: Nem. Akkor kezdtem el olvasni, meglehetősen későn.

MN: Profi jégkorongozó volt, bizonyára a sport vette el az idejét.

FHD: Igen, ötéves korom óta jégkorongoztam, tizennyolc évesen közöltem a szüleimmel, hogy hivatásos szeretnék lenni. Apám kifejezetten örült, hiszen ő maga is profi játékos volt, később pedig edző. Anyám viszont kétségbeesve nézett rám, és azt mondta, nem azért nevelt fel, hogy egy korongot kergessek a jégen, tanulnom is kell. Egy profi sportoló naponta négy órát edz, aztán meg videójátékozik, ez nem élet. Úgyhogy megnéztem, melyik egyetem van legközelebb a jégpályához, de a jogi karon halálra untam magam. Egy nap benyitottam a városi könyvtárba, és megkerestem a legvastagabb kötetet. Ott találtam rá Cohen könyvére. Onnantól a napjaim a könyvtár és a jégpálya között teltek: napközben olvastam, délután ötkor edzésre mentem, öt-hat éven át. Huszonöt éves voltam, amikor megjelent az első könyvem.

MN: Legutóbbi regénye, az Én uram és legyőzőm tele van versbetétekkel. Eredetileg is ide szánta ezeket?

FHD: Nem, egy verseskötetet akartam írni, aztán rájöttem, hogy a mai világban az senkit nem fog érdekelni. De szerettem volna írni egy szenvedélyes szerelmi háromszögről, ami, valljuk be, nagyon elcsépelt téma. Ha az ember mégis erről akar írni, valami új formát kell találnia, és a versekkel tűzdelt próza megfelelőnek tűnt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.