Újságíró
2022 óta ír a Magyar Narancsba: általában zenéről, általánosan kultúráról.
A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.
Első alkalommal jár nálunk a feltörekvő hegedűművész, mégpedig a Budapesti Fesztiválzenekar meghívására. Első lemeze a Beethoven and Beyond című bátor album, hiszen saját kadenciáját is eljátszotta rajta a híres hegedűversenyhez. Most egy viszonylag keveset játszott versenyművel érkezik Budapestre.
Az 1995-ben született brácsaművész feltűnése kisebb szenzációt okozott, amikor első lemezei megjelentek hat-nyolc évvel ezelőtt.
Liszt Ferenc zenéje mindig különleges helyet foglalt el Ránki Fülöp előadói repertoárjában, de a harmincéves művészt nem a lengőtrapéz-zongorázás érdekli a zenetörténet eme virtuóz korszakából.
„Meg vagyok róla győződve, hogy a művészet bölcsője a vallás” – idézhetjük Szofija Gubajdulinát, ha a zenéje lényegét akarjuk megragadni.
