mi a kotta?

Pici operák, nagy szimfóniák

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/45. hétre

Amikor a József-legenda 1914. május 14-én Párizsban színpadra került, minden adott volt a sikerhez. A korszak legfényesebb nevei sorakoztak a színlapon: a zeneszerző Richard Strauss, a szövegíró Hugo von Hofmannsthal, az impresszárió Szergej Gyagilev, a koreográfus Michel Fokine, valamint a koncepció ötletgazdája, Vaclav Nyizsinszkij. Persze, a nagy formátumok előbb-utóbb összekaptak valamin: a zeneszerző és a librettisták például nem tudtak megegyezni abban, miről is szól tulajdonképpen ez a bibliai történet. Strauss kezdetben még lelkes volt: „A József kitűnő, ráharaptam. Már hozzá is kezdtem a vázlatokhoz.” Hamarosan alábbhagyott a lendülete: „Ez a tiszta lelkű fiú egyáltalán nem az én világom, és ha valami untat, nehezen tudom zenébe önteni.” Talán épp ezért meglepő az a későbbi értelmezése, amelynek első blikkre vajmi kevés köze volt Mózes könyvéhez. 1941-ben így fogalmazott a balettről: „A József-legendával az volt a célom, hogy újjá­élesszem a táncot – táncot, az összes művészet anyját. A modern tánc, amely többnyire nem más, mint ritmizált mozgás, túlságosan eltávolít minket a valódi, ihletett tánc lényegétől: a mozdulat és az abszolút szépség formájától, amely a balett.”

Ritkán hallható ez a Richard Strauss-mű, amelyet most a Budapesti Fesztiválzenekar tűz műsorra Fischer Iván irányításával. A késő romantika dekadens alkotását Beethoven Hegedűversenye előzi meg Alina Ibragimova előadásában, aki első ízben három éve lépett a magyar közönség elé (Müpa, november 7. és 8., háromnegyed nyolc; november 9., fél négy). Péntek estére van másik ajánlat is: a Concerto Budapest a dirigensként egyre aktívabb Baráti Kristóf vezényletével muzsikál, Beethoven második zongoraversenye kerül terítékre a fiatal és sziporkázó muzsikus, Berecz Mihály tolmácsolásában, s a hangversenyt Brahms F-dúr szimfóniája zárja, amelynek ikonikus Poco allegretto tételét alig lehet kiverni az ember fejéből (Zeneakadémia, november 7., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.