Hogy jön Putyin Budapestre? – ezt találgatták az elemzők, miután kiderült, hogy az orosz és az amerikai elnök Budapesten találkozhat, hiszen mindketten szeretik Orbán Viktort. A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsa a magyar fővárosban nem jelentett volna veszélyt Putyinra, de a lengyelek már jelezték, hogy ők nem lennének ilyen megértők. A budapesti találkozó ténye újabb szög lett volna a világháború utáni nemzetközi egyezmények koporsójába, hiszen az ICC rendelkezéseit eddig csak az amerikaiak rúgták fel rendszeresen, ezúttal viszont az Európai Unió is arra kényszerült volna, hogy félrefordítsa a fejét a háborús bűnös megvendégelése láttán. A kérdésre a legpofásabb választ Leonyid Ragozin újságíró adta: szerinte Putyin természetesen a Barátság-kőolajvezetéken keresztül érkezett volna Budapestre.
Aztán kedd délután kiderült, hogy így sem: Putyinnak nem kell megtennie a kockázatos repülőutat a – hivatalosan – ellenséges országok légterében, és nem kell elviselnie Orbán Viktor udvarlását sem, aki alig pár óráig tetszeleghetett a világvezetők házigazdájaként.
„Nem akarok egy felesleges találkozót” – mondta Trump, miután külügyminisztere, Marco Rubio a csúcs lemondását javasolta. Rubio hétfőn telefonon egyeztetett Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, és azt tapasztalta, hogy az oroszok álláspontja épp annyira merev, mint az alaszkai csúcson. A két külügyminiszter személyes találkozója készítette volna elő az elnökökét, így azonban egyikre sem lesz szükség.
Hogy miért nem igyekeztek jobban az oroszok a találkozó megvalósulásán? Nem tűnik rossz megfejtésnek, hogy Putyin csak azért dobta be a találkozó ötletét, hogy Trump letegyen arról, Tomahawk-rakétákat adjon Ukrajnának. Még jobb az időhúzással magyarázni Putyin húzását, aki – miként azt Kirill Haratyjan lapunkban megjelent cikke is kifejti – mindenképp folytatni akarja a háborút, mivel Oroszország hadiállapotra idomult gazdasága azonnal megroppanna, ahogy befejezi azt. Ám az orosz-amerikai találkozó meghiúsulása még akkor is jobb Putyin számára, mint egy újabb, az alaszkaihoz hasonló fiaskó, amelyet később mindkét fél igyekezett jó színben feltüntetni.
Pedig Alaszkában sem pont az történt, amiről eddig hallottunk. Donald Trump úgy ment az anchorage-i támaszpontra, mintha máris megállapodást köthetne Putyinnal az ukrajnai invázió lezárásáról. Az orosz elnök azonban rögtön elutasította javaslatát, és hosszas történelmi fejtegetésbe kezdett, megidézve a középkori novgorodi Rurik és Bölcs Jaroszláv herceget, valamint a 17. századi kozák vezért, Bohdan Hmelnyickijt is, ami korántsem ragadta meg Trumpot. Sőt, úgy feldühítette, hogy a Financial Times forrásai szerint többször felemelte a hangját, és egy ponton azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja a tárgyalótermet. Az amerikai fél volt az, amely rövidre zárta a megbeszélést, és lemondta a tervezett ebédet, ahol a szélesebb delegációk gazdasági és együttműködési kérdésekről egyeztettek volna. Más kérdés, hogy Trump a kamerák előtt sosem engedné meg magának azt az ellenséges hangot, amit Zelenszkijjel szemben megütött. Pedig az alaszkai ajánlat nagyon kedvező volt Putyin számára – idézi a Financial Times Arszenyij Jacenyuk volt ukrán miniszterelnököt, aki szerint az orosz vezető túlnyújtózkodott a lehetőségein.
Ezzel – és nem csak az európai vezetők washingtoni túrájával – magyarázható, hogy az alaszkai csúcs után a Trump–Putyin viszony mélypontot ért el. Trump engedélyezte európai szövetségeseinek, hogy az amerikai készletekből vásároljanak fegyvereket Ukrajna számára, 25 százalékos vámot vetett ki az indiai importra (köztük az olajvásárlásra), segített orosz energetikai infrastruktúra elleni csapások koordinálásában, és azzal is megfenyegette Putyint, hogy Kijevnek hosszú hatótávolságú, Moszkvát is elérő rakétákat adhat el.
Nem a budapesti volt az első találkozó, amit töröltek: májusban azután akadtak el a tárgyalások, hogy kiderült, Putyin nem érdekelt az amerikai, ukrán és európai közreműködéssel kidolgozott béketerv megvitatásában. Aztán augusztusban az amerikai különmegbízott Steve Witkoff számára úgy tűnt, hogy Putyin rugalmasabb – igaz, később az is kiderült, hogy alaposan félreértette az elnököt: az orosz „engedmények” csak annyit jelentettek, hogy Moszkva elfogadna egy tűzszünetet olyan frontvonalakon, amelyeket amúgy sem tudott elfoglalni –, miközben továbbra is követelte a teljes Donbasz átadását. Trump Alaszkában mégis azzal ámította Putyint, hogy megkaphatja a Krímet. Ekkor tért rá Putyin a konfliktus „gyökereire” – vagy amit ő annak nevez: a kijevi kormány leváltását, a NATO-bővítés leállítását és a nyugati fegyverszállítások megszűnését követelte, azaz Ukrajna feltétel nélküli megadását. Trump erről nem akart hallani – igaz, erről a meggyőződéséről nem tájékoztatta európai szövetségeseit.
Zelenszkij a múlt héten reményteljesen indult Washingtonba, de mire odaért, Putyin már horogra akasztotta az amerikai elnököt. Trump a Fehér Házban káromkodva utasította lehetetlen területi kompromisszumokra az ukrán vezetőt, aki ellenállt. Ha lehet hinni a Financial Times egy korábbi értesülésének, az elnök átvette Putyin érveit, de arról meg lehetett győzni, hogy további területeket ne ígérjen az oroszoknak, csak a jelenlegi frontvonalak befagyasztásáról legyen szó. (Ami pusztán elméletben tűnik egyszerűnek: a széttöredezett, párfős alakulatok által uralt harctéren már jóval nehezebben megvalósítható.) Az ukrán elnöknek azt is végig kellett hallgatnia, hogy Trump a sajtó előtt jelenti ki, hogy a Tomahawk-rakétákra most nincs szükség Ukrajnában. Nem tudjuk, hogy a találkozó lemondása után változni fog-e az amerikai álláspont.
A budapesti csúcs elmaradása egy időre megint véget vet annak az illúziónak, hogy Trump személyes sármjával vagy határozott fellépésével véget vethet az ukrajnai háborúnak, de
talán újra az amerikaiak fejébe vési, hogy Putyin hajthatatlan a harcok feladásának tekintetében.
Talán úgy tűnik, hogy ezt a kört Putyin nyerte, mert megakasztotta a Tomahawk-rakétákról szóló bizniszt és nyert magának pár hetet. De ha a találkozó összejön, talán azt is elérhette volna, hogy Trump lemondjon Kelet-Ukrajnáról, amely – miként azt a naiv és tájékozatlan Steve Witkoff tévesen szajkózza – orosz terület. Ha ennél is ravaszabb, akkor ideiglenes tűzszünetet ért volna el, amelyet erőgyűjtésre használhat, mielőtt újraindítaná offenzíváját a donbászi erődrendszer ellen.
Az egykori KGB-ügynök nagy stratéga, de most nem ő járt a legjobban: hanem Trump, akit nem vesznek palira még egyszer úgy, mint Alaszkában, és Zelenszkij, akinek nem tartanak a háta mögött újabb „békekonferenciát”.
A kudarcot jelzi, hogy az orosz média a találkozó törlésének jelentőségét igyekeznek kisebbíteni, Dmitrij Peszkov szóvívő óvatosságról, időszűkéről beszél. Az ukránok máris kihasználják az új helyzetet: Zelenszkij Trump tűzszüneti tervét dicséri, a gazdasági miniszter pedig a Bell helikoptergyártó céggel tárgyal nagyértékű vásárlásokról.
Az amerikai külügyminisztérium közleménye viszonylag kategorikusan állította, hogy nem lesz találkozó a közeljövőben, és ezt csak Orbán Viktor körei nem akarják meghallani: a miniszterelnök még reggel is azzal áltatta magát, hogy csak halasztásról van szó, Szijjártó Péter pedig a CNN adásában – miként azt az orosz politikusok is szajkózzák – a mainstream média álhírének nevezte az egészet. Nem az. Azt mutatja, hogy Trump és Putyin nincsenek egy lapon, és ez mindig azt eredményezni, hogy Trump belesétál Putyin csapdáiba. De azt is jelenti, hogy Trump nem akarja feladni Ukrajnát – vagy legalábbis most nem. Biztató az lenne, hogy az amerikaiak szorosabbra fűznék a viszonyt európai partnereikkel, amelyek épp tizenkét pontos javaslattal álltak elő. Nem tökéletesek – de legalább egyiket sem Putyin fogalmazta. Az elmaradt találkozó miatt pedig hadd aggódjon Putyin, meg persze Orbán, aki saját fontosságát az európai biztonság elé helyezte volna.
