Ingmar Bergman Suttogások és sikolyok című filmjének van egy fantasztikus jelenete. Az egymástól teljesen elhidegült testvérek, Karin és Marta között, akik addig kötelességszerűen ápolták nagybeteg nővérüket, Agnest, a beteg halála előtti éjszakán váratlanul felszakad a jég. Végre csak beszélnek és beszélnek, áradnak belőlük az évek, évtizedek óta ki nem mondott szavak, és újra szerető testvérekké válnak.
Kicsinek bizonyult a Zeneakadémia Solti Terme Balog József lemezbemutató koncertjén. Az óriási érdeklődés egyaránt szólt a zeneszerzőnek és az előadónak. Az elhangzott kompozíciók kettejük szoros és igencsak szerencsés együttműködésének gyümölcsei. A Jazz Preludes sorozat ugyanis nem más, mint Wolf Péter nagy sikerű Wolf-temperiertes Klavierjának folytatása, azaz 2. kötete.
A Budapesti Fesztiválzenekar francia előadók főszereplésével Ravelt és Saint-Saënst állította reflektorfénybe.
A 18. század végén, a polgári hangversenyélet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.
Sebő Ferenctől hallottam e népi bölcsességet: „Aki tízéves korára nem elég vidám, húszéves korára nem elég szép, harmincra nem elég erős, negyvenre nem elég gazdag, ötvenre nem elég bölcs…, az már nem is lesz az soha.”
Hosszú évek hagyományát megtörve Fischer Ádám az idén nem A teremtést vezényelte el a szokásos újévi koncertjén. A varietas delectat jegyében most Az évszakok, a másik nagy, Gottfried van Swieten-szövegre készült Haydn-mű, a zeneszerző utolsó oratóriuma hangzott el.
Csalog Gábor katartikus kompozícióit az UMZE Kamaraegyüttes adta elő egy felejthetetlen koncerten.
Eötvös Péter 2016 táján foglalkozott először behatóan a madártestű, csábító hangú, ám gyilkos nőszemélyekkel, ekkor komponálta szopránhangra és vonósnégyesre a Szirén-ciklusát. A zeneszerző elcsábulása egyértelműen irodalmi természetű: nemcsak Homérosz sorai, hanem Joyce Ulyssesének egy terjedelmes részlete, s Kafka A szirének hallgatása című fanyar novellája szolgáltatta az alapot a csaknem negyvenperces opushoz, amely az Eötvös-életmű kamarazenei termésének egyik legvirtuózabb és legszellemesebb darabjává lett.
„Tradition ist Schlamperei”, azaz a hagyomány puszta hanyagság, mondta Gustav Mahler, és nem biztos, hogy minden muzsikusa szerette őt ezért. Fischer Iván mindent megtesz, hogy zenekara ne váljon „slampossá”.
Bartók legtöbbet idézett, szállóigévé lett gondolata egy 1931 januárjában, Octavian Beu román zenetudósnak írt leveléből származik és eredeti kontextusában így hangzik: „Az én igazi vezéreszmém azonban […] a népek testvérré-válásának eszméje. […] Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!”
Üdvös szokás, hogy húsvét előtt a világ jelentős régizene-együtteseinek valamelyike eljátssza Budapesten Bach egy-egy passióját.
Carl Gustav Jung óta tudjuk, hogy mindannyiunkban lakozik egy férfi és egy női lélek is, innen eredeztethető a koncert címe is, amelynek anyaga az Eratónál megjelent Dualità című album.
