Koncert

Szirének és szarvasok

A Pannon Filharmonikusok Eötvös/Bartók-estje

Kritika

Eötvös Péter 2016 táján foglalkozott először behatóan a madártestű, csábító hangú, ám gyilkos nőszemélyekkel, ekkor komponálta szopránhangra és vonósnégyesre a Szirén-ciklusát. A zeneszerző elcsábulása egyértelműen irodalmi természetű: nemcsak Homérosz sorai, hanem Joyce Ulyssesének egy terjedelmes részlete, s Kafka A szirének hallgatása című fanyar novellája szolgáltatta az alapot a csaknem negyvenperces opushoz, amely az Eötvös-életmű kamarazenei termésének egyik legvirtuózabb és legszellemesebb darabjává lett.

A mű első része, a Joyce egy 2018-as újabb változatban él tovább, amelyben klarinét váltja ki az énekszólót. Amikor megláttam a műsoron a Szirének éneke címet, azt gondoltam, íme, a sikeres mű egy újabb, 2020-as reinkarnációja. Meglepetésemre azonban a mintegy 12 perces zenekari darab új anyaggal dolgozik, és csak gondolatvilágában kapcsolódik az említett előzményekhez. Karmesterzene ez a javából, morfondíroztam az eleven gesztusokban gazdag és különleges hangzásokban tobzódó mű hallatán. Szinte mozdulatok után kiált ez a darab: egy pantomim színpadára kívánkozik. Csúszkáló glissandók, idegborzoló, pergő nyelvvel (frullato) előadott piccolo- és fuvolavijjogások (elvégre madárféle nőszörnyekről volna szó), és vonóstremolók érzékeltetik a szirénszelídítés kockázatos mesterségét. A korábbi Szirén-ciklussal szemben a darab közepe táján elhangzik egy kísértetiesen felrakott, magas fafúvókon és harsonán felhangzó dallam, és innentől már nem egy mitológiai katasztrófafilm zenéjét halljuk: a sistergő, zizegő háttérből egy gyönyörű fafúvós dallam emelkedik ki. A tenger elcsendesül; ezúttal a szirénlátogatás nem járt véráldozattal.

Az elmúlt évtizedek számos magyar kompozíciója hivatkozott a hangszeres magyar népzenére (vagy annak halvány mására). A 2011-ben befejezett Cello Concerto Grossóban e népzenei buké virtuóz mesterszakács műhelyében készült. A néptáncformulák, ritmusok, jellemző kadenciák szinte folyamatosan felsejlenek a mű folyamán egy „kortársi” csellóverseny anyagának hátterében, de soha nem válnak konkrétan felismerhetővé. Úgy vannak jelen, mint egy palimpszeszt kézirat ősrétege, amely immár olvashatatlan, s a kutató is legfeljebb az eredeti nyelvet tudja azonosítani, de értelmes szintaktikai egységeket már nem. Csakhogy ebből táplálkozik az a hiányérzet is, amely a mű hallatán hatalmába kerített. Korábbi műveiben, legfőképp az Atlantiszban Eötvös megrendítő erővel, katartikusan idézte fel egy immár végleg letűnőben lévő kultúra utolsó emlékeként az erdélyi hangszeres népzenét (éppúgy, mint Fellini Rómájának emlékezetes képsorai a metróépítés során felbukkanó, majd rögtön meg is semmisülő antik festményről). A Cello Concerto Grossóban azonban ez a népzenei anyag már az első pillanatban halott, csupán a barokkos motorika állandó kelléke, így halálát nem is tudjuk megsiratni. A dél-koreai szólista, Jang Szung Von (Sung-Won Yang) mindenesetre remekül állta a sarat a nyaktörően virtuóz csellószóló életre keltésekor, s méltó partnerének bizonyult a szintén szólószerepet kapó nyolctagú csellócsoport.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.