Koncert

Így is szép

Concerto Budapest: Hallgassunk Schubertet!

Kritika

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Ezúttal a nemzetközi koncertélet élvonalából érkező „nagy nevek” mellett az utóbbi években feltűnt hazai tehetségeket, a legfiatalabbakat is közös zenélésre invitálta a koncertsorozatban. A generációk találkozásának je­gyé­ben lépett színpadra a világhírű ukrán brácsás, Maxim Rysanov, és a 2020-as Virtuózok felfedezettje, a Junior Prima díjas Rozsonits Ildikó zongoraművész Schubert Arpeggione-szonátájában. A két kamarapartner azonos felfogással közeledett a mű felé, amelyet a szépség mindenek fölötti tiszteleteként jellemezhetünk. Rysanov brácsájának gyönyörű a tónusa, a lassú tétel pianissimója emlékezetes marad. Persze a szonáta nemcsak gyönyörűséges, éneklő és lírai, hanem olykor huncut és játékos is. Ezt az oldalát kevésbé mutatta fel Rysanov és Rozsonits előadása. A zongorista megmaradt a nagyon megbízható, pontos és szép tónusú kíséret keretei között, de sohasem kezdeményezett. A felszabadult zenélés öröme ritkán tört a felszínre. Rysanov is leginkább a zárótételben jutott el a szépség csodálatától a temperamentumos muzsikálásig. Félreértés ne essék, soha rosszabb Arpeggione-szonátát! Kissé elevenebbet azért el tudok képzelni.

Manapság gyakran hallani Schubert-dalokat zenekari hangszerelésben. (Matthias Goerne például többször is fellépett már ilyen műsorral Budapesten.) Az est sztárvendégét, Juliane Banse német szopránt Kurtág Kafka-töredékei­nek nagyszerű előadójaként (Keller András partnereként), vagy a Schiff Andrással adott számos dalest protagonistájaként is megszerettük. Banse nem riad vissza afféle kísérletektől sem, amelyek táncprodukcióval kapcsolják össze a Schubert-dalok, például a Winterreise interpretációját. Most hat dalt (és egy ráadást) hozott, közöttük a legnépszerűbbeket (A pisztráng, Margit a rokkánál, Rémkirály). Mindig ambivalens érzés ezeket a hangszereléseket hallani, bár az átiratok készítői nem kisebb zeneszerzők, mint Britten, Reger vagy Berlioz.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.