Koncert

Így is szép

Concerto Budapest: Hallgassunk Schubertet!

Kritika

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Ezúttal a nemzetközi koncertélet élvonalából érkező „nagy nevek” mellett az utóbbi években feltűnt hazai tehetségeket, a legfiatalabbakat is közös zenélésre invitálta a koncertsorozatban. A generációk találkozásának je­gyé­ben lépett színpadra a világhírű ukrán brácsás, Maxim Rysanov, és a 2020-as Virtuózok felfedezettje, a Junior Prima díjas Rozsonits Ildikó zongoraművész Schubert Arpeggione-szonátájában. A két kamarapartner azonos felfogással közeledett a mű felé, amelyet a szépség mindenek fölötti tiszteleteként jellemezhetünk. Rysanov brácsájának gyönyörű a tónusa, a lassú tétel pianissimója emlékezetes marad. Persze a szonáta nemcsak gyönyörűséges, éneklő és lírai, hanem olykor huncut és játékos is. Ezt az oldalát kevésbé mutatta fel Rysanov és Rozsonits előadása. A zongorista megmaradt a nagyon megbízható, pontos és szép tónusú kíséret keretei között, de sohasem kezdeményezett. A felszabadult zenélés öröme ritkán tört a felszínre. Rysanov is leginkább a zárótételben jutott el a szépség csodálatától a temperamentumos muzsikálásig. Félreértés ne essék, soha rosszabb Arpeggione-szonátát! Kissé elevenebbet azért el tudok képzelni.

Manapság gyakran hallani Schubert-dalokat zenekari hangszerelésben. (Matthias Goerne például többször is fellépett már ilyen műsorral Budapesten.) Az est sztárvendégét, Juliane Banse német szopránt Kurtág Kafka-töredékei­nek nagyszerű előadójaként (Keller András partnereként), vagy a Schiff Andrással adott számos dalest protagonistájaként is megszerettük. Banse nem riad vissza afféle kísérletektől sem, amelyek táncprodukcióval kapcsolják össze a Schubert-dalok, például a Winterreise interpretációját. Most hat dalt (és egy ráadást) hozott, közöttük a legnépszerűbbeket (A pisztráng, Margit a rokkánál, Rémkirály). Mindig ambivalens érzés ezeket a hangszereléseket hallani, bár az átiratok készítői nem kisebb zeneszerzők, mint Britten, Reger vagy Berlioz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.