Koncert

Így is szép

Concerto Budapest: Hallgassunk Schubertet!

Kritika

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Ezúttal a nemzetközi koncertélet élvonalából érkező „nagy nevek” mellett az utóbbi években feltűnt hazai tehetségeket, a legfiatalabbakat is közös zenélésre invitálta a koncertsorozatban. A generációk találkozásának je­gyé­ben lépett színpadra a világhírű ukrán brácsás, Maxim Rysanov, és a 2020-as Virtuózok felfedezettje, a Junior Prima díjas Rozsonits Ildikó zongoraművész Schubert Arpeggione-szonátájában. A két kamarapartner azonos felfogással közeledett a mű felé, amelyet a szépség mindenek fölötti tiszteleteként jellemezhetünk. Rysanov brácsájának gyönyörű a tónusa, a lassú tétel pianissimója emlékezetes marad. Persze a szonáta nemcsak gyönyörűséges, éneklő és lírai, hanem olykor huncut és játékos is. Ezt az oldalát kevésbé mutatta fel Rysanov és Rozsonits előadása. A zongorista megmaradt a nagyon megbízható, pontos és szép tónusú kíséret keretei között, de sohasem kezdeményezett. A felszabadult zenélés öröme ritkán tört a felszínre. Rysanov is leginkább a zárótételben jutott el a szépség csodálatától a temperamentumos muzsikálásig. Félreértés ne essék, soha rosszabb Arpeggione-szonátát! Kissé elevenebbet azért el tudok képzelni.

Manapság gyakran hallani Schubert-dalokat zenekari hangszerelésben. (Matthias Goerne például többször is fellépett már ilyen műsorral Budapesten.) Az est sztárvendégét, Juliane Banse német szopránt Kurtág Kafka-töredékei­nek nagyszerű előadójaként (Keller András partnereként), vagy a Schiff Andrással adott számos dalest protagonistájaként is megszerettük. Banse nem riad vissza afféle kísérletektől sem, amelyek táncprodukcióval kapcsolják össze a Schubert-dalok, például a Winterreise interpretációját. Most hat dalt (és egy ráadást) hozott, közöttük a legnépszerűbbeket (A pisztráng, Margit a rokkánál, Rémkirály). Mindig ambivalens érzés ezeket a hangszereléseket hallani, bár az átiratok készítői nem kisebb zeneszerzők, mint Britten, Reger vagy Berlioz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.