Koncert

A Wolf Street farkasa

A fekete-fehér színei. Balog József – lemezbemutató koncert

Kritika

Kicsinek bizonyult a Zeneakadémia Solti Terme Balog József lemezbemutató koncertjén. Az óriási érdeklődés egyaránt szólt a zeneszerzőnek és az előadónak. Az elhangzott kompozíciók kettejük szoros és igencsak szerencsés együttműködésének gyümölcsei. A Jazz Preludes sorozat ugyanis nem más, mint Wolf Péter nagy sikerű Wolf-temperiertes Klavierjának folytatása, azaz 2. kötete.

A huszonnégy pompás prelűd érdekes módon nem Bachra hajaz, a zeneszerzői megközelítés sokkal inkább Debussyre emlékeztet, stílusuk pedig a jazz végtelenül gazdag tárházából merít. Kisformák, pillanatképek, karakterdarabok, amelyek pár perc alatt is a teljesség érzését adják a hallgatónak. Ahogy Balog József egy interjújában elmesélte: valósággal kikönyörögte a korábbi sorozat folytatását Wolf Pétertől, és eredetileg zongoraszonátát szeretett volna, de a komponista ezekkel válaszolt. Ha egy felkérés nem pontosan ugyanúgy valósul meg, ahogyan az előadó elképzelte, hanem a zeneszerző „kerülő úton” teljesíti, az mindig jót jelent: gyönyörű szerelemgyerek születik.

Balog József nem véletlenül kérte Wolf Pétertől e darabokat. Ő maga ugyan nyilvános koncerten soha nem vállalkozott jazz­improvizációra, hanem megmaradt a klasszikus és kortárs repertoár nagyszerű előadójának, a színfalak mögött azonban nagyon is közel áll a szívéhez a jazz, nagy kedvence például Gershwin. (Egyszer tanúja voltam, amikor a 6-os stúdióban Bartók kétzongo­rás szonátájának próbáján jazzrögtönzésekkel kommentálta a bartóki témákat.) Wolf Péter most megkomponálta, majd pontosan kottában rögzítette számára e jazzminiatűröket: a műsorlap rövid, de informatív tájékoztatása szerint a gospeltől a blues-on és a bepopon át a latin jazz és a balladák világáig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.