Louis Langrée kiváló dirigens. Ravel ciklusát, a Lúdanyó meséit különleges színekben, gazdagon rajzolta elénk, szép hangszeres szólókkal. Csipkerózsika pavane-ja a másik híres pavane eleganciáját idézte, Hüvelyk Matyi szorongott, a madarak csipogtak, Csúnyácska, a pagodák császárnője megcsillogtatta a Távol-Kelet fényeit, a Szépség és a Szörnyeteg átlépett a saját árnyékán, s a Tündéri kert himnikus magasságokba emelt.
Elsősorban Jean-Efflam Bavouzet-ért kellett eljönni erre a koncertre. Ravel balkezes zongoraversenyét játszotta, elképesztően. Bavouzet nemcsak kikezdhetetlen technikájú zongorista, aki játszi könnyedséggel varázsolta elénk minden idők egyik legnehezebb zongora-balkézszólamát, és nemcsak érzékeny és mély költőiségű muzsikus, hanem frenetikus mókamester is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
