Koncert

A formabontás értelme

A Fesztiválzenekar Monteverdi–Bartók–Schubert-estje

Kritika

„Tradition ist Schlamperei”, azaz a hagyomány puszta hanyagság, mondta Gustav Mahler, és nem biztos, hogy minden muzsikusa szerette őt ezért. Fischer Iván mindent megtesz, hogy zenekara ne váljon „slampossá”.

Több mint negyven éve járok klasszikus koncertre, de nem emlékszem olyan félidőre, amelynek műsorán Monteverdi és Bartók művei „társalkodtak volna öszve”, túlszakosodott korunkban ugyanis szinte elképzelhetetlen, hogy ugyanazok a zenészek szólaltassák meg a mantovai és a magyar mester partitúráit. Ugyan mit is kezdene egy modern szimfonikus zenekar Monteverdi karcsú, háromszólamú, táncos és vidám kis szösszeneteivel, amelyeket az 1607-es Scherzi musicali kötet tartalmaz?

A Fesztiválzenekar tagjai azonban örömmel fürdőztek a szokatlan feladatban. A kis létszámú vonós csoporthoz egy barokk hárfás, gitáros és néhány ütős társult, no meg két block­flötés, akik közül Anneke Boeke csodálatos gazdagsággal díszített szólama vitte a prímet. Az első canzonetta (O Rosetta, che rosetta), mintha csak Monteverdi Orfeójából szólalt volna meg. A hasonlóság nem véletlen: a zenetörténet első igazi operáját ugyanabban az évben mutatták be, mint amelyben a Scherzi musicali megjelent. A zenekar tagjainak maradék része háromszólamú kórusba tömörült, és kristálytisztán, könnyed mozgásokkal kísérve, nagy élvezettel énekelte a hangszeres közjátékokkal tagolt három kis strófikus darabot, Philipp György közreműködésével, aki az olasz szöveget plakátemberként magán viselve, olykor csengettyűvel és kasztanyettel is fűszerezve az előadást, vállalta a vőfély szerepét ebben a bájos kis szertartásban. Az alig negyedórás jelenet hangsúlyozta a pillanat tréfás jellegét, de a zenei előadás profizmusa csöppet sem csorbult.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.