Koncert

Animus és anima

Baráth Emőke és az Ensemble Artaserse: Kettősség

Kritika

Carl Gustav Jung óta tudjuk, hogy mindannyiunkban lakozik egy férfi és egy női lélek is, innen eredeztethető a koncert címe is, amelynek anyaga az Eratónál megjelent Dualità című album.

Ennek szellemében az immár világhírű, nagyszerű énekesnő az est első félidejében csupa férfiszerepet énekelt, olyat is, amelyet korábban Philippe Jarousskytól is hallhattunk már, a második félidőben pedig visszaköltözött saját természetes nemébe. A koncert ívét tehát e kivételes tehetségű szoprán belső útjaként is megélhettük; megfigyelhettük, hogyan engedi felszínre animusát, s hogyan tér vissza animájához.

Általában idegenkedem a különböző operák áriáiból összeválogatott koncertprogramoktól, de az segít, ha a vegyes salátát ugyanaz a szakács keveri ki. Ha a szakácsot Georg Friedrich Händelnek hívják (aki egyszer állítólag azt mondta, hogy a szakácsa is többet ért az ellenponthoz, mint Gluck), némileg csöndesül bennem a kritikus berzenkedése. Még akkor is, ha Händel természetesen típusokban gondolkodik. A Julius Caesar Sextusának bosszúáriáját ugyanaz az affektus élteti, mint Akhilleusz haragját a Deidamiában.

Baráth Emőke színpadi jelenléte olyan erőteljes, hogy már akkor „hozza a figurát”, mielőtt kinyitná a száját. Dühös, gyászoló és harcias férfiak szólnak hozzánk a szabadon, akadályok és sebességhatárok nélkül szárnyaló koloratúrákban. Félelmes, ahogyan a furioso eltorzítja ezt a gyönyörű arcot. Eleinte mégsem ragadott meg igazán, mert csak a tökéletes „alakítást” jelezték receptoraim: Baráth Emőke távolságtartó viszonyban áll animusával. A koncert mintha egyetlen hatalmas Rossini-fokozás lett volna, amely a tetszetős, de nem felkavaró felszíntől az őszinte kitárulkozásig ívelt. A jég Radamisto „Qual nave smarrita” kezdetű áriájával tört meg. Ez a megtorpanásokkal teli, immár nem harcos és bosszús, hanem elgondolkodó pillanatkép egy másik világra nyitott ablakot, a csodálatos pianissimók felségterületére. A legfontosabb dolgok csendben történnek, az operaszínpadon és a lélekben is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.