Koncert

Animus és anima

Baráth Emőke és az Ensemble Artaserse: Kettősség

Kritika

Carl Gustav Jung óta tudjuk, hogy mindannyiunkban lakozik egy férfi és egy női lélek is, innen eredeztethető a koncert címe is, amelynek anyaga az Eratónál megjelent Dualità című album.

Ennek szellemében az immár világhírű, nagyszerű énekesnő az est első félidejében csupa férfiszerepet énekelt, olyat is, amelyet korábban Philippe Jarousskytól is hallhattunk már, a második félidőben pedig visszaköltözött saját természetes nemébe. A koncert ívét tehát e kivételes tehetségű szoprán belső útjaként is megélhettük; megfigyelhettük, hogyan engedi felszínre animusát, s hogyan tér vissza animájához.

Általában idegenkedem a különböző operák áriáiból összeválogatott koncertprogramoktól, de az segít, ha a vegyes salátát ugyanaz a szakács keveri ki. Ha a szakácsot Georg Friedrich Händelnek hívják (aki egyszer állítólag azt mondta, hogy a szakácsa is többet ért az ellenponthoz, mint Gluck), némileg csöndesül bennem a kritikus berzenkedése. Még akkor is, ha Händel természetesen típusokban gondolkodik. A Julius Caesar Sextusának bosszúáriáját ugyanaz az affektus élteti, mint Akhilleusz haragját a Deidamiában.

Baráth Emőke színpadi jelenléte olyan erőteljes, hogy már akkor „hozza a figurát”, mielőtt kinyitná a száját. Dühös, gyászoló és harcias férfiak szólnak hozzánk a szabadon, akadályok és sebességhatárok nélkül szárnyaló koloratúrákban. Félelmes, ahogyan a furioso eltorzítja ezt a gyönyörű arcot. Eleinte mégsem ragadott meg igazán, mert csak a tökéletes „alakítást” jelezték receptoraim: Baráth Emőke távolságtartó viszonyban áll animusával. A koncert mintha egyetlen hatalmas Rossini-fokozás lett volna, amely a tetszetős, de nem felkavaró felszíntől az őszinte kitárulkozásig ívelt. A jég Radamisto „Qual nave smarrita” kezdetű áriájával tört meg. Ez a megtorpanásokkal teli, immár nem harcos és bosszús, hanem elgondolkodó pillanatkép egy másik világra nyitott ablakot, a csodálatos pianissimók felségterületére. A legfontosabb dolgok csendben történnek, az operaszínpadon és a lélekben is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szergej Tyimofejev orosz költő: „Nem tudom, hogy a kortárs orosz kultúra hogyan fogja túlélni ezt az őrületet”

Idén magyarul is megjelent Replika című kötete, aminek lettországi kiadásához egy üres füzetet is kaptak az olvasók. Az Orbita nevű művészeti kollektíva egyik alapítóját videóköltészetről, kreatív könyvtervezésről, a kétnyelvű irodalomról és az Ukrajna elleni háború miatt megszakadt oroszországi kapcsolatokról is kérdeztük.